Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 7. szám
A megzabolázott „tengervíz” Fábiánsebestyén ez ideig nem, de ezután sem valószínű, hogy híres települése lesz Délmagyarországnak, csak átmenetileg néhány hónapra (1985. december 16-tól 1986. február 2-ig) került az érdeklődés középpontjába. A délmagyarországi szénhidrogén- és termálvízfeltárások során már több alkalommal előfordult, hogy egy-egy kút gázkitörése miatt üzemszünetre kényszerült. Első alkalommal fordult elő (1985. december 16-án) azonban az, hogy a több mint négyezer méteres talpmélységű kútból gőz kíséretében forróvíz, közel 500 atm. nyomás mellett tört felszínre. (1. fénykép) A kitörést követő napon a lehűlt vizet, melynek mennyisége kezdetben 150 l/s-ra volt becsülhető, később 60—70 l/s-ra csökkent, minőségi vizsgálat alá vettük. Megállapítottuk, hogy az ossz sótartalom 31 332 mg/l, ammóniatartalma 24,2 mg/l. (Itt jegyezzük meg, hogy a tengervíz ossz sótartama átlagban 38—40 ezer mg/l.) A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgázkitermelő Vállalat előrejelzése (1985. december 20.) a kút elzárására vonatkozóan kedvezőtlen volt. Ezért annak érdekében, hogy a kiáramló, viszonylag nagy mennyiségű és rossz minőségű vizektől a jó termőföldek védve, a csatornákban a sólerakódás kizárva legyen, soronkívüli intézkedéseket határoztunk el. Mindenek előtt — a Tiszától való nagy távolság miatt — egy esetleges közeli jó természeti adottságú tározó felkutatásval kezdtük munkánkat. Ilyen területet azonban nem találtunk. A tározás lehetőségeinek vizsgálatával párhuzamosan más irányú feltárásunk a meglévő belvízrendszerre összpontosult, ami egyidejűleg elégíti ki azh hogy — a területről nagy sótartalmú és magas hőfokú vizeket azonnal el tudja vezetni, — a kiömlő víz viszonylag kedvező sebességgel folyik a belvízrendszeren végig, eljutva a recipiensbe (Tisza) és végül — a kettős rendeltetésű (belvizet és öntözővizet is szállító) csatornákban megfelelő mennyiségű és minőségű hígító víz is biztosítható. A kitűzött célok megvalósítása érdekében kijelöltük a legkisebb munkával megvalósítható, egyben legrövidebb nyomvonalat (1. ábra). Ennek megfelelően a fertőzött vizek az А, В és Mucsilaposi csatornákon keresztül folynak a Kórógyéri főcsatornába, melyen végig haladva, a Kurca meder alsó szakaszát érintve Mindszent község északi részéről jutottak a Tiszába. Ezidőben hígítóvíz biztosítása csak a Békésszentandrási duzzasztómű lezárása útján a szarvasi szivornyákkal a Holt- Körös vízszintjének megemelésével volt lehetséges, ahonnan a Szarvaskákai szivattyútelep átemelésével a „Ki"-es öntözőcsatornán jutott a Kórógyérbe (1. ábra). A 4000 m-es kútból forróvizkiíörés vízgőz kíséretében A hígítóvíz útját szemléltető helyszínrajz
