Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 7. szám
A korszerű WOMA—MUT csatornatisztító géplánc úti, Füredi téri, XV., Újpalotai, XVIII., Baross utcai, XX., Csarnok téri, XXI., Csillagtelepi lapótelepek vízelvezetésének megoldásában. Az Astoria-aluljáró és Blaha Lujzd téri aluljáró építése miatt a Múzeum krt-i gyűjtő, illetve a nagykörúti főgyűjtő átalakításában, a Baross tér rendezése kapcsán a főgyűjtő áthelyezésében, az Ördögárok 1200 fm hosszban történt belső javításában, a XII., Vöröshadsereg útja alatti csatorna átépítésében, a Népstadion szenny- és csapadékvize elvezetésének megoldásában, a XIV., Örs vezér tere és a XII., Magyar! Jakobinusok tere rendezésében, az Erzsébet-híd építésével kapcsolatos csatornázási feladatokban. 1974-ben készült él a főváros szennyvízelvezetésének és szennyvíztisztításának programja, mely az ezredfordulóig tartalmazza a fővárosi csatornamű fejlesztésének komplex feladatait. Azóta és jelenleg is a munkák alapját ez a dokumentum képezi. Az 1970—85 közötti időszakban a közcsatorna-hálózat mennyisége a következők szerint alakult: Közcsatorna-hálózat hossza, km Év összesen Ebből: törzscsatorna 1975 2422,3 1772,2 1980 2648,5 1944,6 1985 3033,1 2226,0 A vizsgált időszakban az összes hálózat növekedési üteme megközelíti az 1965—70 közötti magas, 12%-os mértéket (ötévenként 10 és 12% közötti a növekedési ütem), ezen belül azonban a törzscsatorna-hálózat növekedésének üteme —1 az előző 20 évhez képest — számottevően mérséklődött. Ebben az időszakban egyre inkább a lakótelep építések determinálták a csatornahálózat fejlesztését. A legnagyobb csatornaépítések a III. kerületben (Kaszásdűlő, Pók u., Békásmegyer), a X. kerületben (Kőbánya-újhegy, Kőbánya vkp.), a IV. kerületben (Újpest Itp., Káposztásmegyer), a XI. kerületben (Gazdagrét) folytak lakótelepi alapcsatornaként. Nagymértékűek a vízrendezési munkák Káposztásmegyeren, Gazdagréten. Ebben az időszakban épült a Rákoskeresztúri gyűjtő, az Újpesti magas-zóna főgyűjtő. Az utóbbi években fokozottan előtérbe kerültek a csatornarekonstrukciók. A legnagyobb összefüggő területen végzett rekonstrukciós munka a belvárosi volt, 6 éves időtartammal. Nagyobb rekonstrukciós hálózati munkák folytak a XIV., Városligeti úton, a XI., Budafoki és Lágymányosi úton, a Kelenhegyi úton, az I., Gellérthegy utcában, ja XIII., Róbert K. krt-on. Részt vettünk az Árpád-híd Flórián téri átépítéssel kapcsolatos csatornázási munkákban. Megkezdtük a VII., Wesselényi u. átépítését. A külső kerületekben megindult a lakossági önerős csatornaépítés. A hálózat ja III. és IV. kerület után ebben az időszakban is azokban a kerületekben, nőtt a legjobban, mint az 1950—70 közötti időszakban. A csatornahálózatba bekapcsolt lakások száma az utolsó 15 éves periódusban mintegy 200 000-rel emelkedett. Figyelembe véve azt, hogy az összes lakásszám is emelkedett ebben az időszakban, az ellátottság az 1970. évi 74,3%ról mintegy 80%-ra nőtt. A legnagyobb mértékű ellátottság javulása a XV. és a XXI. kerületekben. Az ellátottság javulása e kerületekben 35—50%-os. A külső kerületek ellátottságának nagymértékű javulása azonban feszültségeket is takar. A meglevő hálózatok üzemképes állapotban tartása, fenntartása nehéz, mnkakörülményeit és társadalmi presztízsét tekintve kedvezőtlen feladat, mégis a csatornamű-üzemeltetés legfontosabb feladatainak egyike. A hálózat fenntartási (javítási, tisztítási) munkák mennyiségének alakulását öszszehasonlítva a hálózat növekedésével, a következő 'képet kapjuk: Év Csatornahálózat hossza Elvégzett javítás Tisztítás 1950 100,0 100,0 100,0 1970 136,8 96,2 312,0 1985 189,1 24,8 257,5 A táblázatban bemutatott időszakokon belül az egyes évek között természetesen vannak ingadozások, a hálózatjavítás azonban folyamatosan csökken. Ez a csatornahálózat műszaki állapota miatt akkor is gondot okoz, ha mint az előzőekben már arról szó volt, fokozottan előtérbe került a csatornahálózat rekonstrukciója. A hálózattisztítás üteme, bár a táblázat kedvezőbb képet mutat, 1970 óta ugyancsak csökkenő. A hálózat eliszaposodása miatt ez is gondok forrása. A hálózattisztítási munka gyakorlatilag ma már gépesítve van (a gépi tisztítás 95%), a problémát a munkaerő-ellátottságban kell keresni. SZIVATTYÚ- ÉS ÁTEMELÖTELEPEK, SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A felszabadulás utáni években a hálózaton érkezett szenny- és csapadékvizek befogadóba történt átemelését a IX., Ferencvárosi, az Óbudai, a XI., Albertfalvai, a XIII., Angyalföldi és a XI., Kelenföldi szivattyútelep végezte. Ebben az! időben az elvezetett szenny- és csapadékvíz mennyiség az évi 100 millió m3-t sem érte el. A főváros fejlődésével, bz ipari termelés növekedésével, a közművesítettség színvonalának emelkedésével erőteljesen nőtt a szennyvizek mennyisége. A szennyvíztelepeken átfolyt szennyes csapadékvíz menyisége az alábbiak szerint alakult: Év Szivattyútelepen átfolyt mennyiség (millió m3) A növekedés indexe 1950 112,8 100,0 1955 172,1 152,6 1960 184,4 163,5 1965 313,7 278,1 1970 383,7 340,2 A megháromszorozódott szennyvízmennyiség átemelésére kapacitásbővítő, az üzembiztonságot növelő több beruházást hajtottunk végre. Ebben az időszakban létesült (vagy került a Fővárosi Csatornázási Művek kezelésébe) a IV. Újpesti, a XXL, Csepeli, a XXII., Budafok-Hárosi, a XXII., Nagytétényi telep. Ezeknél is végrehajtásra kerültek különböző rekonstrukciós feladatok. A következő tizenötéves periódusban lelassult a szivattyútelepeken átfolyt szennyvíz mennyiségének növekedése. 8
