Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 7. szám
Csatornázási Művek Negyven éve a főváros lakosságának szolgálatában A fővárosunk érdekében végzett csatornázási tevékenység hosszú és nagy múltra tekinthet vissza. ,,Az utcák tisztasága és a lakosság egészsége okából” (József nádor felterjesztése 1801-ből) különböző kezdeményezésekre a XVIII. században és a XIX. század elején kezdődtek csatornaépítések. Ezek azonban nem alkottak összefüggő rendszert, hanem egyes épületekből, utcákból minél rövidebb úton igyekeztek a Dunát elérni (pl. a mai Párizsi u., Pesti Barnabás u., Március 15. tér, Irányi u., Felszabadulás tér, Víziváros-Fő u. stb.). Az első csatornázási szabályrendeletet a helytartótanács 1847-ben hagyta jóvá „Helyhatósági szabály a szabad királyi Pest város kebelében építendő földalatti csatornák iránt" címmel. Ezt az időpontot tekinthetjük a szabályozott csatornázás kezdeti időpontjának. 1873-ban Buda Pest, Óbuda és a Margitsziget egyesítésével megalakult az egységes közigazgatási szervezet, Budapest Főváros. A teljes terület vízgazdálkodásának és csatornázásának irányítása egy szervezet kezébe került, így lehetőség nyílott az egységes szemléletű fejlesztés alakítására. Az 1860-as években a Duna jobb partján 26 km, bal partján pedig 54 km hosszú csatornahálózat szerepelt a nyilvántartásban. Pest összefüggő csatornázására az első tervet 1869-ben nyújtották be, a számos szakbizottsági vita, átdolgozás, közgyűlési tárgyalás, külső és belső hatások alapján kialakított program megvalósítása az 1890-es években kezdődhetett meg. A főváros fejlődésével párhuzamosan további csatornázási tervek születtek. (így Buda általános csatornázási tevre 1906-ban, Óbuda csatornázási terve 1914-ben, Kelenföld általános csatornázási terve 1913-ban. A tervek a főváros fejlődésével párhuzamosan, természetesen számos esetben felülvizsgálatra és módosításra kerültek, újabb és újabb részek kerültek kidolgozásra és folyt a kidolgozott és elfogadott tervek megvalósítása is. Budapest törzscsatorna hálózata 1945-re, a felszabadulás idejére 776,8 km-t tett ki. Ebből a főgyűjtők hossza 53,3 km, a gyűjtő- és mellékcsatornák hossza 723,5 km volt. Ezen kívül ideiglenes magán csatornaként közel 122 km szerepelt a nyilvántartásokban. Működött a Ferencvárosi, az Óbudai, az Albertfalvai, az Angyalföldi és a kelenföldi szivattyútelep. A második világháború bombázásai és az ostrom következtében a csatornahálózat 153 helyen, 3360 m hosszban sérült meg. A sérülések, iszaplerakódások következtében kb. 105 km hosszban megbénult a hálózat működése. A hálózaton kívül súlyos károsodás érte az átemelő telepeket is. A legnagyobb károk a Ferencvárosi szivattyú telepet érték, 32 bomba találatot kapott. Az Óbudai szivattyútelep gépháza teljesen víz alá került, károk keletkeztek az Angyalföldi és Kelenföldi szivattyútelep épületeiben és gépészeti berendezéseiben is. A helyreállítási munkák a szennyvizek lefolyásának biztosítása érdekében azonnal megkezdődtek és 1946—47-re jórészt be is fejeződtek. Az újjáépítésnek ebben az igen nehéz korszakában alakult meg a Fővárosi Csatornázási Művek. Új szervezetünk a nehéz időkben kovácsolódott össze, a közösség, a főváros lakosságának szolgálatában. A Fővárosi Csatornázási Művek megszervezésére a főváros polgármestere 1945 májusában intézkedett, majd a törvényhatósági bizottság által jóváhagyott előterjesztést a belügyminisztérium 1945 decemberében elfogadta. A Fővárosi Csatornázási Művek — mint állami vállalat —• 1946. április 1-én kezdte meg működését. HÁLÓZAT A háborús károk helyreállítása után megkezdődött a csatornamű fejlesztése. 1946—49 között a csatornahálózat hossza 161 km-rel növekedett. Ezen belül a törzs csatornahálózat szaporulat 63 km. A csatorna bekötések száma ez alatt az idő alatt 407-tel nőtt. A hálózatfenntartási munkák (tisztítás, javítás) mennyisége 1946—49 között megháromszorozódott. Az 1949. évi XXVI. törvény 1950. január 1-jével megalkotta Nagy-Budapestet az eddigi 14 helyett 22 kerülettel. Átvettük a volt peremvárosok és községek csatornahálózatát és vízelvezető árokhálózatát. Az összes átvett csatornahálózat közel 360 km-t tett ki. A főváros területének kiterjesztése, a városfejlesztés, a közlekedés, az időközben bekövetkezett nagyarányú iparosodás új feltételeket, új követelményeket teremtett a csatornamű fejlesztéssel szemben. A meglevő általános tervek egy része évtizedekkel korábban készült, a fővároshoz csatolt kerületek csatornázási tervei inkább vázlatszerűek voltak. Ilyen körülmények között kezdődött meg 1957-ben az eddig mozaikszerűen készült általános tervek felülvizsgálatával az egységes távlati terv kidolgozása, mely mint a csatornamű fejlesztésének műszaki alapja, 1962-ben került elfogadásra. A fejlesztési munka a továbbiakban ennek alapján folytatódott. A következő 15—20 évben a konkrét hálózatfejlesztési feladatokat a csatornázatlan városrészek miatt a költséges alapberuházások, a lakásépítés kiszolgálása, a közlekedési csomópontok, útkorszerűsítések miatti csatornaépítések, és elkerülhetetlen rekonstrukciók determinálták. 1950—70 között a közcsatorna-hálózat növekedését a következő adatok jelzik: Közcsatorna-hálózat hossza, km Év összesen Ebből: törzscsatorna 1950 1604,4 1208,9 1955 1709,6 1280,1 1960 1835,0 1364,6 1965 1959,3 1442,0 1970 2196,4 1616,4 A főgyűjtők hossza 20 év alatt 74,1 km-ről 103,7 km-re nőtt. A hálózat mennyiségi növekedése az első 15 évben egyenletes, ötéves periódusokban 6,5—7,5 % között mozog. Az utolsó öt évben igen erős a növekedési ütem, meghaladja a 13%-ot. Ha a hálózat növekedését területi megoszlásban vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a vizsgált 20 év alatt a hálózat növekedésének közel 40%-а esik az 1950-ben a fővároshoz csatolt területekre. A legnagyobb hálózathossz növekedése а XIX. és XI. kerületekben, de utánuk а XVIII. és XX. kerület következik. A csatornabekötések száma több mint 17 000-rel nőtt és a növekedés üteme meghaladta a hálózat növekedésének ütemét. Tevékenyen közreműködtünk ebben az időszakban — egyebek mellett — a Uh, Hévízi úti, óbudai kísérleti lakótelepi, IX., üllői úti, József Attila lakótelepi, X., Harmat utcai, XI., Lágymányosi, Kelenföldi, Albertfalvai, XIII., Béke úti, XIV., Kacsóh Pongrácz А VII. ker.-i Wesselényi utca átépitése 7
