Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 7. szám
flz 1986. évi nyári ivóvízellátás tapasztalatai 1986 hosszú, forró és aszályos nyara nagy feladatok elé állította a közüzemi ivóvízszolgáltatást. A gondos felkészülés, a vállalatoknak a műszaki- és élőerőkapacitások sokszor végletes igénybevételével járó erőfeszítései lehetővé tették, hogy június 1—augusztus 31. között a vízhiányok a közművesített települések kevesebb, mint 12%-ára, az ellátott népesség 7%-nál kisebb hányadára korlátozódjanak. Ennek következtében — országosan — kiegyensúlyozott, társadalmi-gazdasági fejlettségünknek megfelelő vízellátási színvonal jellemezte hazánkat. A nyár folyamán összesen 226 településben, elsősorban községekben léptek fel különböző jellegű, tartósságé vízhiányok. Az összes vízhiányeset 2711 volt. Mind a vízhiányok, mind a vízellátási zavarokkal érintett települések száma több volt, mint 1985 — egyébként a szokásosnál hűvösebb és csapadékosabb — nyarán, de kevesebb, mint 1984-ben. A fellépett vízhiányesetek több, mint 95%-a az ivóvízművek üzemelési engedély szerinti működtetése, a termelő-szolgáltató kapacitások teljes kihasználása mellett lépett fel — azaz a művek ellátási területén fellépett igények meghaladták a kiépített vízmű-teljesítőképességet. Ez arra mutat, hogy az elmúlt tervidőszakokban sorozatosan túlteljesült vízellátás-fejlesztési célok eredményeként dinamikusan fejlődött vízellátási lehetőségeink még mindig szerényebben bővültek — legalábbis egyes területeken — mint a vízigények alakulását determináló egyéb településfejlesztési tényezők: pl. lakásépítés, intézményfejlesztés. Ami 1986 nyarának szinte kivételes sajátossága, az a tény, hogy június közepétől egyenletesen magas hőmérséklet és csapadékhiány jelentkezett, ami az időjárás hatását a vízigények alakulásra stabilizálta. így lehetővé vált, hogy sajátos, adott településcsoportokra jellemzőnek tekinthető vízhiány típusokat határozzunk meg. Az előforduló vízhiányok időbeli alakulásának jellemző típusai: a) hétfő—péntek időszakban kiegyensúlyozott, hétvégén vízhiányos ellátás, b) hétfő—péntek időszakban kisebb, hétvégén nagyobb hiányosságokkal jellemezhető ellátás, c) hétfő—péntek jelentősebb, hétvégén kisebb ellátási zavarokkal jellemezhető vízszolgáltatás, d) héten belüli ingadozások nélkül (hétfő—vasárnap időszakos) azonos jelleggel folyamatosan, naponta ismétlődő vízhiányok. Az egyes vízhiánytípusok meghatározott településcsoportokhoz hozzárendelhetők és fordítva — egy adott jellemzőjű településre, településcsoportra — ha fellép vízhiány — csak adott típusú vízhiányok fellépése lesz a jellemző. Az a) és b) típus az üdülőövezetek települései jellemző vízhiánya. Hazai sajátosságaink — nemzetközi mércével nincsenek távolságok! — következtében üdülőterületeink nyári népessége két fő csoportból tevődik össze: — a tartós üdülőlétszám (elsősorban a nemzetközi idegenforgalommal, tartós szabadsággal, szervezett üdüléssel összefüggésben), — az ún. hétvégi üdülőlétszám. Ez utóbbi jelentős, egyes, főként a nagyvárosokhoz közeli üdülőterületek vonatkozásában meghatározó népességszámot jelent. Elég ha az M7-es, vagy a Déli pályaudvar hétvégi forgalmát figyelembe vesszük. Az üdülőterületek nyári vízigénye így valójában az állandó népesség vízigénye mellett egy hétfő—vasárnap időszakkal folyamatosan jelentkező nyári többlettel és az erre szombat— vasárnappal rárakodó hétvégi többlettel jellemezhető. Azok az üdülőtelepülések melyek vízmüvei a nyári hétköznapi igények fedezésére még képesek, az a) csoportba, melyek vízmüvei a hétköznapi igények kielégítésére is képtelenek, a b) csoportba tartoznak. Ebből eredően, minden a) csoportba tartozó település körében a hétköznapi tartózkodási lehetőségek bővítése (pl. kempingfejlesztés) amennyiben nem jár arányos vízellátásfejlesztéssel a), b) csoportra jellemző vízellátási zavarok kialakulásához vezethet. Hazai üdülési szokásaink (pl. az iskolaév végéhez igazodóan fellendülő szabadságolások) a külföldi idegenforgalmunk jellemzői alapján az üdülőterületek telítődése június végétől július elejétől kezdődik, ennek hatására az a) és b) típusú vízhiányok fellépése, tömeges jelenséggé válása a nyár harmadától tekinthető jellemzőnek. A c) vízhiánytípus lényegében az a) típussal, b) típussal ellenkező jellegű heti vízhiányalakulást tartalmaz. Valójában azokon az iparosodott településeken ilép fel, ahol az ipar ivóvízhasználata és hétvégi leállása jellemző. Oka: a településfejlesztés belső aránytalansága, melyet hétvégi ciklusokban az ipari ivózvízhasználat-csökkenés ellensúlyoz. Az e csoportba tartozó települések egy részénél viszont csak a nyár elején jellemző, a későbbiekben e települések zavartalan ellátásúak. Erre a településkörre az intenzív háztáji gazdálkodás, és velejárójaként az öntözési vízigények fellépése a jellemző. Az öntözési időszak végével — a vízhasználatok csökkenése miatt — a településfejlődés aránytalansága megszűnik. Ez utóbbi körben olyan vízellátási kapacitások állnak rendelkezésre, melyek a település normál nyári igényeit ki tudják elégíteni, csak a kapcsolódó gazdálkodási vízhasználatokat nem. A d) csoportba elsősorban nem iparosodott települések: községek tartoznak. Amennyiben folyamatos jelleggel áll fenn a vízhiány, a településfejlesztés-vízel látásfejlesztés összhanghiánya áll fenn, amennyiben csak nyár elején — akkor csak intenzív háztáji gazdálkodás miatti többletigény lehet a vízhiány oka. A d) típusú vízhiány sem üdülőterületen, sem iparosodott településben nem léphet fel. A d) típusú vízhiány-Az országos víztermelés termelési sávjai és a sávhoz tartozó vízhiányesetszámok (június 1.—augusztus 25. között) Víz :hiány (db) naponta Te rmelés em3/d min. Június max. min. Július max. Augusztus min. max. 2600—2800 7 12 — — — _ 2800—3000 10 25 20 29 18 44 3000—3200 9 22 15 31 22 24 3200—3400 13 31 20 33 24 58 3400—3600 32 32 29 69 34 67 Víztermelés átlagos na gysága (június 1—augusztus 31 között) em3/d Vízhiányesetek száma (db) június: 3040 100% június 556 100 % július: 3246 106,7% július 897 161% augusztus: 3307 108,7% augusztus: 1258 226% 4
