Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 6. szám
Egyezmény a Tisza vízminőségének védelmére Ez év májusában írták alá Szegeden az öt tiszavölgyi ország kormányának képviselői a Tisza és mellékfolyói vízminőségének védelmét célzó Egyezményt, amelynek előkészítése a KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete keretében mintegy 10 évig tartott. A Szovjetunió részéről N. Vasziljev, meliorációs és vízgazdálkodási miniszter, Csehszlovákia részéről. V. Margetin, szlovák erdő-, és vízgazdálkodási miniszter, Románia részéről I. Badea, a Román Vízügyi Nemzeti Tanács elnöke, jugoszláv részről L. Radojicic, a JSZSZK Mezőgazdasági Bizottságának elnökhelyettese, magyar részről Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke írta alá kormánymeghatalmazotti minőségben (I. fotó) ezt a fontos dokumentumot, amely hivatott biztosítani a Tisza és mellékfolyói minőségének megóvásához a jogi, gazdasági és műszaki feltételeket. Az 1970. évi nagy tiszai árvíz nyomós indokot szolgáltatott ahhoz, hogy négy tiszavölgyi KGST-ország és a szocialista Jugoszlávia — az utóbbi éppen a Tiszával kapcsolatos érdekeltsége folytán vesz részt a KGST Vízügyi Vezetők Értekezletének munkájában — javasolják, hogy a KGST Komplex program 14. fejezete (vízgazdálkodási együttműködés) külön pontban tűzze ki feladatul a Tisza-völgy vízgazdálkodási problémáinak vizsgálatát. A Komplex programban rögzített tiszai feladatok végzésére a Vízügyi Vezetők Értekezletén belül Állandó Munkacsoport alakult, amelynek munkáját a magyar VVÉ küldöttség koordinálta. A rendszeresen — évente egyszer — általában azonos szakértői összetétellel ülésező Állandó Munkacsoport az eltelt időszak alatt sok fontos problémával foglalkozott, ötéves munkatervei és Működési Programja az elsősorban megoldandó kérdéseket foglalják magukban. A Program első feladatként a Tisza-völgy problémáinak feltárását és a fennálló helyzet alapos elemzését tűzte ki célul. A feladat elvégzése után öszszefoglaló Tájékoztató készült, amely a vízügy valamennyi szakágazatára kiterjedően rögzítette az 1970. évi állapotot és felvázolta a távlati fejlesztési célokat. A Program második fejezete a tiszavölgyi országok vízgazdálkodási fejlesztéseire vonatkozó elképzelések, tervek koordinálását tűzte ki célul. Ez magyar koordinálású feladat, amelynek keretében az országok ötévenként beszámolót adtak a vízgazdálkodási fejlesztéseikről, valamint a következő ötéves tervi időszakra vonatkozó fejlesztési elképzeléseikről. A vízkészletek, vízminőség és árvízszintek terén vizsgálták a megvalósított és megvalósítandó létesítmények hatását azon kritériumok alapján, amelyeket a Program harmadik fejezeteként kimunkált Keretterv táblázatoson megadott. Itt már érintjük a Program rendkívül fontos fejezetét, c Tiszavölgyi Kerettervet, ezt az egyedülálló munkát, amelyet a Szovjetunió Zsukról elnevezett Hidroprojekt Intézete koordinált. Az eredmény: 15 kötetben és egy összefoglalóban a fejlesztési adatok 1975, 1980, 1985, 1990 és 2000 időszintekre kerültek összegezésre. összefoglaló kötet tartalmazza a közös objektumokra, közös fejlesztésekre vonatkozó javaslatokat. A Kerettervet 1975-ben fejezték be. Jelenleg fel lehetne a munkát ezen a területen újítani, meg kellene vizsgálni a Keretterv megállapításainak időszerűségét és a tényleges eddigi fejlesztések tükrében felül kellene vizsgálni adatait. A Tisza-völgy akut problémája a vízminőség kérdése. Az Állandó Munkacsoport tevékenységében kezdettől fogva jelentős feladat volt a vízminőségi kérdések vizsgálata. Erre a Program második fejezeténél már utaltunk. A tervkoordinációs. később tervtájékoztatás cimű fejezet keretében a fejlesztések vízminőségre gyakorolt hatását vizsgálták. Bizonyos módszertani és prognosztikai munka végzésére azonban szükségessé vált szakértői csoport létrehozása az Állandó Munkacsoporton belül. Ez a szakértői csoport csehszlovák koordinálás mellett jelenleg is sikerrel tevékenykedik. Eredményeikhez sorolható, hogy elkészült a jelenlegi vízminőségi állapottal és a változások tendenciáival foglalkozó Tájékoztató, valamint több módszertani anyag is. A Programnak megfelelően tájékoztató készült a hidrometeorológiai helyzetről (román koordináció mellett) és az árvízvédelem helyzetéről (a jugoszláv Fél összefogásával). Ezekkel a témákkal ehelyütt nem foglalkozunk, hanem a vízminőség kérdésével és ennek kapcsán az Egyezmény aláírásának tényével és jelentőségével. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a vízminőség kérdései prioritást élveznek. A Tisza vízgyűjtőjén élő mintegy 13 millió fő egészségének és az itt koncentrálódó anyagi javaknak a védelme, a jövő nemzedék élet- és munkakörülményeinek biztosítása elengedhetetlen intézkedések megtételét igénylik az érdekelt országok kormányaitól. E felismerés jegyében a főkoordinátor magyar küldöttség javasolta Vízminőség-védelmi Egyezmény kidolgozását és aláírását, majd javaslatának elfogadása után hozzáfogott a tervezet elkészítéséhez, amelynek beterjesztésére 1977-ben sor is került. Az Egyezmény szövegtervezetének tárgyalása, vitája és egyeztetése több Állandó Munkacsoport és Vízügyi Vezetők Értekezlete ülésen folyt, amíg az ez évi májusi időpontban aláírásra kerülhetett. Az Egyezményt az alábbiakban röviden ismertetem. Figyelmet érdemel az Egyezmény Preambuluma, amely meghatározza, megfogalmazza a tiszavölgyi országok célkitűzéseit a Tisza és mellékfolyói szennyeződés elleni védelmének biztosítósára. Kimondja, hogy a kormányok felismerték a Tisza és mellékfolyói vizé-Kovács Antal államtitkár aláirja az Egyezményt nek ésszerű hasznosítása és szennyeződés elleni védelme rendkívül nagy jelentőségét a Tiszavölgy népeinek egészsége, jóléte, az országok gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából. Leszögezi azt is, hogy a kétoldalú egyezményekben megfogalmazott intézkedések még hatékonyabbak lehetnek az országok közötti többoldalú együttműködéssel. Az Egyezmény figyelembe veszi a nemzetközi jog általánosan elfogadott alapelveit és célkitűzéseit, az ENSZ Alapokmányában foglaltakat, összhangban van a Tisza vízgyűjtőjében lévő országok érdekeivel és szuverenitásával, alkalmazza az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (Helsinki, 1975) Záróokmányának a környezetvédelem, különösen a vizek szennyeződés elleni küzdelem terén megvalósítandó regionális együttműködésre vonatkozó határozatait, az ENSZ Stockholmi Környezetvédelmi Konferenciájának (1972) cjánlásait, továbbá az ENSZ Mar del Plata-i Vízügyi Világkonferenciája (1977) Akcióprogramjában foglalt javaslatokat. Az Egyezmény 1. cikke nagyon határozottan, egzakt egyszerűséggel megadja a vizek szennyezésének és szenynyezettségének fogalmát. A célt a 2. cikk mondja ki, amely a Preambulumban is leszögezett elveknek megfelelően kimondja, hogy a Szerződő Felek országuk területén saját jogi rendjüknek és műszaki-gazdasági lehetőségeiknek megfelelően intézkedéseket tesznek a Tisza és mellékfolyói szennyeződésének megakadályozására és ezért meggyorsítják a vízvédelmi berendezé-4
