Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 5. szám
A társadalmi tulajdon védelme a vízügyi ágazatban A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. Kongresszusának határozata megállapította, hogy: „Állampolgáraink nagy többsége törvényeink és erkölcsi normáink szerint él, dolgozik. Nem kevesen vannak azonban, akik megszegik ezeket. A társadalmi élet minden területén erősíteni kell az állami, állampolgári fegyelmet, tudatosítani, hogy a jogok és kötelességek egymástól elválaszthatatlanok, és csak együttesen érvényesíthetők. Különösen fontos a közélet tisztaságának megóvása, a következetes harc a hatalommal való visszaélés, a személyi összefonódások, a protekció, a korrupció minden megnyilvánulása ellen. A társadalom érdekében határozott intézkedésekre van szükség azok ellen, akik felelőtlenül bánnak a köztulajdonnal, jogtalan haszonszerzésre törekednek, vagy bármilyen más formában a közösség rovására akarnak előnyökhöz jutni." A határozat a megállapításokon túlmenően rögzíti mindazokat a feladatokat is, amelyeket a szocialista szervezeteken túlmenően minden magyar állampolgárnak végre kell hajtani. Az alábbiakban arról adunk számot, hogy a vízügyi ágazatban miként valósulnak meg a határozatban rögzített feladatok, illetve milyen volt 1985. évben a társadalmi tulajdon védelmének helyzete és a felelősségi rendszer érvényesülése. 1 1. A vagyonvédelmi helyzet általános értékelése Hazánk a szélsőségektől és a széles körökben riadalmat keltő bűncselekményektől mentes ország. Megállapítható, hogy szilárd közrend és közbiztonság van, a törvényesség biztosított és az állampolgáraink többsége is a törvényeink szellemében él. Mindezek ellenére az elmúlt években kedvezőtlen jelenségek figyelhetők meg. Az utóbbi öt év bűnügyi statisztikájának adatai azt mutatják, hogy a bűnözés folyamatosan növekszik, amelynek menynyiségi és minőségi összetevői egyaránt nemkívánatos tendenciák hordozójává válhatnak. Az ismertté vált bűncselekmények számának növekedése mellett a bűnözés belső összetevői viszonylag állandók. A teljes bűnözés 61%-át a vagyon elleni bűncselekmények teszik ki. 1985-ben 165 816 közvádas bűncselekmény volt (tízezer lakosra 156 bűncselekmény esik) és ebből 85 776 bűnelkövető vált ismertté. A számadatok azt bizonyítják, hogy előző évhez képest a bűncselekmények száma 5,6%-ka'l, a bűnelkövetőké pedig 2,7%-kal növekedett. örvendetes tény, hogy hosszú évek óta először 1985-ben csökkent a fiatal bűnelkövetők száma (2,5%-kal) és az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények száma (2,8%-kal). Az ismertté vált közveszélyes munkakerülők száma viszont csaknem megduplázódott (2741 eset). A társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények száma kissé csökkent (2%-kal), de az okozott kár összege tovább nőtt és meghaladta a 740 millió forintot. A bűnüldöző szervek megállapították, hogy a gazdálkodó szervek még mindig nem tesznek határozott lépéseket a bűncselekményeket lehetővé tevő körülmények felszámolására, sőt a károkozó személyének az ismeretében is elmulasztják érvényesíteni kárigényüket, pedig a bűnözés visszaszorítása, társadalmilag elfogadható szinten tartása, illetőleg fokozatos és tartós csökkentése minden szervtől tervszerű és hatékony megelőző munkát igényel. 2. A társadalmi tulajdon védelme a vízügyi ágazatban A vízügyi ágazatban az elmúlt évben is jelentős erőfeszítéseket tettek a bűncselekmények megelőzésére és felderítésére. Az Országos Vízügyi Hivatal és szervei, alkalmazkodva az ágazattal szemben támasztott követelményekkel, céltudatos és hatékony intézkedést tettek az ellenőrzések hatékonyságának a fokozására, a bizonylati és okmányfegyelem szilárdítására, az őrzés és a technikai berendezésekkel való ellátottság javítására, a társadalmi tulajdon védelmét szolgáló utasítások (belső szabályzatok) felülvizsgálatára és betartására. Valamennyi vízügyi szerv éves munka- és ellenőrzési tervet készített, amelyek tartalmazzák azokat az intézkedéseket is, amelyek a bűncselekmények elkövetésének csökkentését biztosítják. Ugyanakkor — mint minden évben — értékelték a társadalmi tulajdon védelmének a helyzetét, az elkövetett bűncselekmények elemzésével a hasonló bűncselekmények megakadályozásának lehetőségeit, és megállapították a további teendőket. A megelőző munka hatékonysága növeléséhez nagyban hozzájárult, hogy a vízügyi szerveknél bátran támaszkodtak a társadalmi erőkre s a vagyonvédelmi munkákba bevonták a szocialista brigádokat és a tömegszervezeteket. A vízügyi ágazat vagyonvédelmi tevékenységét az elmúlt évben is a Belügyminisztérium központi és területi szervei hatékonyan támogatták és a megtartott ellenőrzéseikkel segítették a megelőző munkát. A megelőző munka hatékonysága növelését segítette a vízügyi szerveknek több megyét is összefogó, társadalmi tulajdonvédelmi tanácskozásai, amelyen a BM központi és területi szerveinek a képviselői is részt vettek. A tanácskozásokon őszinte, kritikus, önkritikus légkörben beszélték meg a problémákat, illetve országos szintű felhasználás céljából közzétették azokat a már jelentős, eredményeket hozó gyakorlati megoldásokat, amelyek a társadalmi tulajdon fokozott védelmét eredményezhetik. A bűnügyi helyzet ágazaton belüli aránylag kedvező alakulásában kiemelkedő szerepe volt a vízügyi szervek rendészeti apparátusának (a rendészeknek, rendészeti megbízottaknak és a társadalmi őröknek), akik rendészeti oktatások és helyszíni (nappali, munkaszüneti és éjszakai) ellenőrzések megtartásával segítették e munkát. Megállapítható, hogy a vízügyi ágazatban tovább erősödött a társadalmi tulajdon védelmére irányuló megelőző munka, az elkövetést lehetővé tevő okok feltárása, megszüntetése. Eredményeképpen a vízgazdálkodási ágazat bűnügyileg nem „fertőzött”. Veszélyeztetése azonban a többi népgazdasági ágazathoz viszonyítva fokozott, mivel a munkák zöme vonalas jellegű, a lakott területektől távol lévő és közel 60%-uk bekerítetlen. A fokozott védelmet jelentő intézkedések ellenére, a teljes körű őrzés hiánya, az esetenkénti lazaság, az ellenőrzés nem kielégítő színvonala, valamint a vonatkozó jogszabályok és szabályzatok be nem tartása még mindig lehetővé teszi a bűncselekmények elkövetését. Egyes vízügyi szerveinknél kedvezőtlen tendenciák (összefonódás, kiterveltség, szervezettség) is megmutatkoztak. Ez főleg pénzzel és üzemanyaggal való gazdálkodás területén volt jellemző. A vízgazdálkodásban az elmúlt évben az ismertté vált bűncselekmények száma jelentősen, 14%-kal csökkent, az esetek száma 734 volt. A bűncselekmények elkövetésében csökkent a fiatalkorúak (57%-kal) és a nők (46%-kal) aránya. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekményekkel okozott kár értéke azonban meghaladja a 9,5 millió forintot, ami az előző évhez képest igen jelentős (55%-os) növekedést mutat. Sajnos az is megállapítható, hogy az okozott kárnak csupán csak mintegy nyolcad része, alig több mint egymillió forint térült meg. A lopások száma (213) és az okozott kár (1,3 millió Ft) igen magas. E bűncselekmény-kategória elkövetését elősegítő körülmények között évekre visszatekintve változatlanul az anyagok, gépek és szerszámok nem megfelelő tárolása, elhelyezése és önzetlensége szerepel. A döntően vonalas jellegű munkahelyeken, amelyeknek az anyagigénye többnyire nem indokolja a költséges, telepített és bekerített munkahelyet, az lenne a célravezető megoldás, hogy az anyagszállítások jobb szervezésével, ütemezésével mindig csak a folyamatos munkavégzéshez szükséges anyag kerülne a munkaterületre. A kiszállított és huzamosan helyszínen tárolt anyagok 6
