Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 5. szám
növelik a bűncselekmények elkövetésének lehetőségét. Több vízügyi szerv helyes gyakorlata az is, hogy az ideiglenes munkaterület telepítése előtt kapcsolatot keresnek a területi rendőri szervekkel, körzeti megbízottakkal és kérik, hogy folyamatos helyszíni ellenőrzéseik során kísérjék figyelemmel az ott elhelyezett értékeket. Megállapítható, hogy a lopás bűncselekmények többségét nem ágazati, hanem külső személyek követték el. A betöréses lopások száma még nagyobb a lopásokénál (225) és az okozott kár is majdnem eléri az egymillió forintot. Változatlanul az alkalmi elkövetés a jellemző e bűncselekmény típusnál. Általában gépeket, szerszámokat és értékes alkatrészeket tulajdonítottak el a tettesek. A gazdasági életünkben jelentkező új vállalkozási formák negatív hatása, hogy megnőtt a külső munkahelyeken elhelyezett kisgépek, szerszámok (szivattyúk, láncfűrészek, fúrógépek stb.) megszerzésére irányuló betöréses lopások gyakorisága. Mindezek megelőzését szolgálná, ha ezeket a nagy értékű szerszámokat azonosítási számuk alapján személyre szólóan (személyi kartonra) adnák ki és lehetőleg az erőszakos behatolásnak ellenálló tárolókonténerben tárolnák a munkaidő befejezése után. A sikkasztások száma kismértékben csökkent (11 eset), míg az okozott kár emelkedett. (Az okozott kár meghaladja a másfél millió forintot.) A bűnelkövetők többsége változatlanul a pénz, az anyag és az árukezeléssel megbízott alkalmazottak, gépkocsivezetők és esetenként irányítói munkakört betöltő személyek közül kerültek ki. A bűncselekmények tárgya pénz, üzemanyag és üzemanyagjegy volt. Az elkövetés módjára jellemző volt, hogy az eltulajdonított értékek hiányát az elkövetők fiktív vagy meghamisított bizonylattal igyekeztek leplezni. A jogellenes cselekményeket az ellenőrzés lazasága, felszínessége, a számviteli és bizonylati fegyelem részleges vagy teljes hiánya, a pénz-, anyagkezelést szakképzetlen vagy erkölcsileg megbízhatatlan személyek alkalmazása segítette elő. A csalással elkövetett bűncselekmények száma aránylag alacsony (10 eset). A csalásokat általában vezető beosztású dolgozók követték el. Az elkövetők anyagi érdeke esetenként csak közvetve jelentkezett. A bűncselekmény elkövetésére jellemző a folyamatos, bűnszövetségben, okirathamisítással párosuló károkozás. Az elkövetést elősegítő tényezőként az okmányfegyelem és a bizonylati rend lazasága és a hiányos, vagy felületes ellenőrzés állapítható meg. A vízügyi ágazatban különösen nagy kárt okozó csalást, továbbá sikkasztást és más bűncselekményeket követett el Hídvégi Ödön és 11 társa. A tárgyalás adatai szerint az OVH irányítása alá tartozó, különböző gazdálkodó szervek több dolgozója, 1979—1985 közötti Időszakban, előre kiterveltem szervezetten követték el a különösen nagy kárt okozott bűncselekményeket. A bűncselekmény elkövetőire a Heves Megyei Bíróság példás büntetéseket szabott ki (nem jogerős). A hűtlen és a hanyag kezelések száma és a cselekményekkel okozott kár erősen emelkedett. A bűncselekményeket főként a munkagépek, szerszámok, műszerek kezelésével, a társadalmi értékek gondozásával, állagmegóvásával kapcsolatos előírások megszegésével, figyelmen kívül hagyásával követték el. Az elkövetők módszere a bűnelkövetések többségénél az erőgépek, valamint a tehergépkocsik jogtalan felhasználása, más szerveknek, magánszemélyeknek engedély nélkül történő átengedése volt. A bűncselekményük leplezése céljából a gépek teljesítményét, igénybevételének szükségességét az illegális felhasználás alatt is elszámolták, igazolták. A rongálások száma és értéke is jelentősen emelkedett. A károkat a technológiai utasítások be nem tartása, a hozzá nem értés, a felületesség és a szakszerűtlenség okozta. Előfordultak szándékos rongálások is. Számtalan bűncselekményt követtek el ismeretlen tettesek, akik vízilétesítményeket és gépeket rongáltak meg. A bűncselekmények másik része a tűzrendészeti és a közlekedési szabályok megszegéséből adódott. 3. A gazdálkodás felelősség-rendszerének érvényesülése a vízügyi ágazatban A Minisztertanács 1019/1983. (VI. 15.) MT. sz. határozatában irányelveket adott a gazdálkodás felelősség-rendszerének következetesebb működésére. Az ebből eredő gyakorlati tennivalókat az OVH vezetése a vízügyi szervek vezetőivel 1983-ban megtárgyalta, majd az ágazati érvényesülését 1986-ban áttekintette. A vízügyi szervek a határozat kiadását követően végrehajtották a szervezeteik korszerűsítését, felülvizsgálták és módosították a szervezeti, működési és ügyrendi szabályzataikat és a belső szabályozásaikat. Egyidejűleg sor került a feladat-, hatáskörök és munkáltatói jogkörök felülvizsgálatára, decentralizálására, továbbá megerősítésre kerültek a függetlenített ellenőrzési szervezeti egységek. Ezek a szervezeti egységek feladatukat munkaterv szerint látják el, a feltárt hiányosságokat, mulasztásokat — javaslatukra — az ellenőrzött egységek minden esetben kivizsgálják és általában élnek a felelősségrevonási javaslatokkal. A vízügyi szervek az elmúlt évben 1039 esetben fegyelmi és 482 esetben kártérítési eljárást folytattak le. A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekmények kapcsán 253 esetben folytattak le fegyelmi eljárást, 7 esetben az eljárás a Társadalmi Bíróság előtt folyt le és 442 súlyosabb esetben kezdeményeztek büntető eljárást, illetve tettek feljelentést. A fegyelmi és a kártérítési felelősségrevonással összefüggésben megállapítható, hogy a szervek költségérzékenysége fokozásával összefüggésben a kiszabott büntetések differenciáltabbak, következetesebbek és a jogszabályok adta keretek között szigorúbbak lettek. A nevelő és visszatartó hatás azonban még nem kellően érvényesül egyes tipikus elkövetési esetekben, mint pl.: az ittasság, az igazolatlan hiányzás, a munkavédelmi előírások megszegése és a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekmények esetében. A szerződéses fegyelem helyzetének vizsgálata során megállapítható, hogy a jogtanácsosok közreműködése a szerződések előkészítésében, felülvizsgálatában egyre rendszeresebb és szervezetileg biztosított. A vízügyi szervek a működésük és gazdálkodásuk körében alapvető követelménynek tartják a törvényesség következetes betartását és betartatását. 4. Feladatok a vagyonvédelem és a felelősségi rendszer területén A vízügyi ágazatban fokozott figyelmet kell fordítani: — a tervszerű megelőző munkára, amely olyan összefüggő intézkedéssorozat meghozatalát feltételezi, amelyek megszüntetik a bűnözés okait, vagy legalább korlátozzák azok érvényesülését, megakadályozzák az új okok létrejöttét és ezáltal lehetetlenné teszik, vagy legalább gátolják a bűncselekmények elkövetését, terjedését: — a törvényesség, a munkahelyi szabályok, technológiai előírások betartására; az állampolgári kötelezettségek teljesítésére: a munkafegyelem megszilárdítására, a jó minőségű munka végzésére, a munkahelyi alkoholfogyasztás megszüntetésére, amelyek kedvezően hatnak a bűnözés megelőzésére, illetve visszaszorítására; — a vezetők közvetett és közvetlen anyagi és erkölcsi felelősségének érvényesítésére, hogy a gazdálkodás, a szakmai feladatok ellátásában kellő hangsúlyt kapjon a közvagyon védelme, a bűncselekmények megelőzése. — az ellenőrzések színvonalának, hatékonyságának emelésére; az ellenőrzések kapcsán feltárt szabálytalanságot követő, a cselekmény súlyával arányban álló felelősségrevonásra; — a bizonylati fegyelem betartására, különösen az anyagok (üzemanyagok), bérek, fuvardíjak, teljesítmények elszámolására, a pénz őrzési és szállítási szabályainak betartására; — a nem telepített, lakott területektől távol eső munkahelyek munkaidőn túli, illetve munkaszüneti napokon történő őrzésének megszervezésére; az anyagok, szerszámok, munkagépek biztonságos tárolására és őrzésére; — a munkaköri leírások elkészíttetésére, hiányainak pótlására, a közvagyon kezelésével, felügyeletével megbízottak feladatkörének, kötelezettségének egyértelmű meghatározására; — a szocialista brigádok, társadalmi szervezetek vagyonvédelmi munkába való további bevonására, a kialakult jó módszerek elterjesztésére, eredményes vagyonvédelmi munkát végző dolgozók erkölcsi és anyagi elismerésére; — a vízügyi szervek, szervezeti egységek és a területi szervek közötti kapcsolatok erősítésére, az egymás közötti tájékoztatás rendszeressé tételére. Mindezen feladatok végrehajtása igényli minden vízügyi vezető és dolgozó példamutatását, cselekvő részvételét és a fegyelmezett munkavégzését. Dr. Csevár Antal 7
