Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 4. szám
MTA — О VH Vízügyi Bizottság Cselőtei László akadémikus vezetésével a MTA—OVH Vízügyi Bizottság 1986. január 27-i ülésén megtárgyalta a Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésének kutatás-fejlesztési programját. Az ülés házigazdája: Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke bevezető előadásában hangsúlyozta, hogy a Magyar Tudós Társaság megalakításakor 1825-ben Széchenyi a mérnöki tudományok sorában a legfontosabbak között tartotta számon az árvízvédelem, a folyó- és partszabályozás, a hídépítés, a hajózás kérdéseit és megemlítette a vízerőhasznosítás lehetőségeit is. A vízgazdálkodás és a tudomány szerves kapcsolata erre az időre datálódik és azóta is gyümölcsöző. Az MTA—OVH Vízügyi Bizottságának évtizedes tevékenysége pedig jól példázza, hogy megtaláltuk azt a formát is, amelyben kellőképpen lehet gondozni a vízgazdálkodás stratégiai és aktuális problémáit. A Bizottság megalakulása óta, 25 ülésén közel 30 témakört vitatott meg, amelyek között egyaránt szerepeltek a vízgazdálkodás egészét átfogó témák, olyan mint: — a vízgazdálkodási kerettervezés és a nagytérségi .vízgazdálkodási rendszerek kialakítása, — hazai édesvíz tartalékok helyzete, — a vízzel való ésszerű gazdálkodás és a víz minőségvédelmének feladatai, — a vízgazdálkodás VII. ötéves tervi koncepciója, — a magyar vízgazdálkodás nemzetközi befolyásoltsága és ennek hatásai, vagy egy-egy szakterület helyzetét elemző és a jövőbeni elképzeléseit bemutató olyan súlyponti témakörök mint: — a Balaton vízminőségének vizsgálata, — a lebegőanyagokhoz kötött mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetősége, — a szennyvizek és szennyvíziszapok mező- és erdőgazdasági elhelyezése és hasznosítása. A kiragadott példák jelzik a sokrétűséget és azt, hogy az időszerű tudományközi jellegű témák mellett mindenkor helyt kaptak a gyakorlathoz kapcsolódók is. A Bizottság jól segítette ágazatunkat a tudományos-műszaki kapcsolatainak elmélyítésében, hatékonyabbá tételében, a tudománypolitika, a tudományszervezés irányításában, a vízgazdálkodáspolitikai döntések megalapozásában, és nem egy konkrét stratégiai jelentőségű döntés előkészítésében. А VI. ötéves tervidőszakban a vízgazdálkodási kutatás és fejlesztés jelentős erőfeszítéseket tett és figyelemre méltó eredményeket ért el az ágazat fejlesztésében. Munkánkat 4 fő irányban koncentráltuk: — bővítettük a fejlesztést megalapozó alapismereteket, — fejlesztettük a vízgazdálkodási technológiákat, az iparszerű mélyépítési módszereket, az állóeszközök karbantartási és javítási technológiáit. A műszaki fejlesztési politikában törekedtünk arra, hogy az új megoldások anyag-, energia- és munkaerőmegtakarítást eredményezzenek, hogy azok kielégítsék a vízgazdálkodás mai és jövőbeni magasabb szintű követelményeit. A kutató-fejlesztő munkában fokozódott a társ- vagy kapcsolódó tudorná"nyok szerepe. Nagy segítséget nyújtottak a szivárgó víz mozgástörvényeinek meghatározásához, a felszín alatti vízkincs feltárásához a fizikai és a földtudományi kutatási eredmények, míg a szennyvíztisztítás és a vízminőségvédelem fejlődéséhez a kémia és biológia tudományok újabb eredményei járultak hozzá. A matematika és a számítástechnika fejlődése pedig megtermékenyítette a vízgazdálkodás szinte valamennyi szakterületét. Eredményeinkben növekvő szerepet játszanak nemzetközi kapcsolataink. Az elmúlt évben például 40 kutatási-fejlesztési téma kidolgozása folyt kormányzati vagy intézményi szinten rögzített együttműködés keretében, amelyekben 15 vízügyi szervezet vett részt. Szakembereink számos nemzetközi szervezetben mint tagok, vagy tisztségviselők részesülnek megérdemelten jó közmegbecsülésben. Elgondolkodtató, hogy egyes hazai körökben megközelítőleg sem méltatják a szakma teljesítményét érdemeinek megfelelően. Valamenyi környező, határos országgal két, vagy többoldalú vízügyi egyezményeink vannak, amelyek tudományos megalapozottsággal közösen kidolgozott gyakorlati módszereket adnak a vízkészletek megosztására és közös védelmére. Jó példa a Duna menti nyolc ország közelmúltban kiadott közös nyilatkozata a vízminőség védelméről. Vízgazdálkodási tevékenységünk — tudományos megalapozottságának köszönhetően — külföldön is elismert. Itthoni és külföldi munkánk alapvetően és objektívon emberközpontú, függetlenül attól, hogy annak előterében az ellátás, a környezetfejlesztés, vízkár .elleni védekezés, vagy a vízzel kapcsolatos komplex " követelmények állnak. Tevékenységünk eredménye gyakran környezetalakító. A természeti „ősállapot”-ot visszasóvárgókkal szemben az értelmes emberi haladást, a környezettel való harmonikus együttélést kíséreljük meg szolgálni a vízgazdálkodás sajátos eszközeivel. A vízgazdálkodás az embert is a környezet részének tekinti, azt érte formálja, boldogulásra alakítja. Mindezekből egyenesen következik, hogy tovább kell keresnünk, kutatnunk a hatékonyabb eszközöket és módszereket. Az összefüggések bonyolultsága miatt a vízgazdálkodás kényszerűen végtelenül kiváncsi ágazat, kiváncsi a természeti folyamatok törvényszerűségeire, e törvényszerűségek alkalmazhatóságára, a beavatkozások határaira, s ezek hatásaira. Talán a legtalálóbban kifejezve, nagy „tudományfogyasztó”. А VII. ötéves tervidőszakban munkánk az indokolt vízszükségletek kielégítésének, a vízkészletekkel való takarékos gazdálkodásnak, a szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztésének, valamint a vizek által okozott károk megelőzésének és elhárításának megoldására irányul, miközben egyre növekvő erőfeszítéseket követel tőlünk a Dunai Vízlépcső építése. Ezeket a törekvéseket igyekszünk megalapozni kutatási-fejlesztési programjainkban, és tudományos garanciákat, még nagyobb biztonságot akarunk kapni az intenzív vízgazdálkodás leselkedő veszélyei ellen. Ügy látjuk, a vízgazdálkodás speciális adottságainak megfelelően illeszkedik az országos kutatási és gazdaságfejlesztési programokhoz. Megfelelően veszi tekintetbe a hazai hagyományokat és feltételeket, továbbá azt, hogy a kutatások közvetlenül kapcsolódjanak jövőbeni feladatainkhoz. Ezért programjainkban továbra is jeles helyet foglalnak el a gyakorlati célú kutatások, miközben VII. ötéves tervi kutatási és műszaki fejlesztési koncepciónk megfelelő súllyal kezeli az alapkutatásokat is. A vízgazdálkodás koncepcionális és gyakorlati feladatainak előkészítésében ma már elengedhetetlen és tudományközi szemléletű, sokoldalú elemző és értékelő munka. Az MTA—OVH Vízügyi Bizottságának személyi összetételében és szakmai kvalitásában garanciát látok ennek magasszínvonalú ellátására. Az ágazat nevében megköszönöm, hogy elfogadták felkérésünket és részt vállalnak a vízgazdálkodás ügyeinek gondozásában. A Vízlépcsőrendszer megvalósításának előkészítéséről és az építés helyzetéről az OVH Nagylétesítményi Osztály vezetője adott tájékoztatást. Az ülésre a Bizottság állandó tagjai mellett meghívást kaptak az Akadémia elnöke, alelnöke, a Műszaki Tudományok, Agrártudományi, Gazdasági és Jogtudományok, Föld- és Bányászati Tudományok Osztályainak elnökei. Jelen voltak a határozat végrehajtásáért felelős szervek, a beruházás előkészítésében érdekeltek, valamint a kapcsolódó tudományos intézmények reprezentánsai is. A keretterv jellegű program az előzmények feltárásával bemutatja, hogy a tudományos kutatás milyen jelentős szerepet vállalt a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos döntések megalapozásában. A program a további kutatómunka fő céljaként az alábbiak tudományos alátámasztását jelöli meg: — a beruházás korszerű, ütemes, biztonságos megvalósítása, — a környezeti érdekeket is szem előtt tartó üzemrend részleteinek kidolgozása, 10
