Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 1. szám
diságának vizsgálatát is magában foglalja. Ez utóbbiak rendezését elsősorban olyan jogi és közgazdasági szabályozással kell biztosítani, ami a takarékos, ésszerű és teljes körű felhasználásra serkenti az igénylőt. A közgazdasági szabályozás feladata a jogi szabályozással karöltve többek között az, hogy ennek az egyre értékesebbé váló nyersanyagnak csak teljes kihasználása legyen ésszerű. A hévíztermelés és hasznosítás tervszerűségét csak akkor lehet biztosítani, ha országosan megfelelő részletességű vízföldtani — vízkészletgazdálkodási — vizsgálatokat végzünk és ezek alapján illesztjük a hévízhasznosítást az igények figyelembevételével a vízgazdálkodás távlati rendjébe. A hévíztermelés országosan egy vállalatba kerülése megoldaná a készletek és felhasználásuk folyamatos figyelemmel kisérését, az adatok korszerű nyilvántartását, az értékelések alapján a megfelelő előrejelzéseket és a tervezett igények számára az időben történő készletbiztosítást. Hévízkészleteinknek jellemzője az, hogy általában a feltárás helye távol, gyakran igen távol van a tápterülettől. Ezért különös gondot kell fordítani arra, hogy a tápterületeken jelentkező minden változást időben regisztráljanak, a változás következtében várható hévízkészlet módosulást (az alapvízben a fizikai és kémiai szennyezőanyagokban) korszerű módszerekkel meghatározzanak és a szükséges intézkedéseket időben megtegyék. Ehhez szükséges, hogy hévízkészleteink védőidomát meghatározzuk és a védőidomon belül végzett minden beavatkozást valóban komolyan mérlegeljünk. A hévízkészletekre káros beavatkozásokat csak akkor engedélyezzük, ha azok népgazdasági szempontból egyértelműen nagyobb hasznot Ígérnek, mint a megkárosított hévizek okozta népgazdasági kár. Hévizeink értékét közvetlenül használati értékükön túlmenően az is egyre nagyobb mértékben növeli, hogy mezőgazdaságunk és a központi vízellátással ellátott, de csatornázás nélküli helységeink soha nem látott mértékű vízminőségromlást idéznek elő talajvizeinkben és újabban kisebb mélységű rétegvizekben. Hévízkészletünk tehát nemcsak a maga feladatainak ellátására lesz a közeljövőben igénybevéve, hanem egyre nagyobb mértékben ivóvízhálózatunkban történő felhasználásra is, a fejlesztés mellett a talajvizek, illetve a kismélységű rétegvizeink elfertőződött készleteinek pótlására is. dr. Juhász József Az igali gyógyfürdő Megérdemelt „téli álmát alussza" a Balaton, a nyári vendégek lábnyomát is régen belepték már a hulló falevelek, aztán a hó. Fürödni már nincs ho!l, és nagy szerencse, hogy Siófoktól 40 kilométerre van a jó meleg hévizével az igali fürdő. A SZOT Bányász üdülője, Csepel üdülője és a vadonatúj (1984 júniusában nyílt meg) Ezüstpart üdülője minden turnusnak szervez kirándulást Igalra, ebbe az erdők-dombok között megbúvó Somogy megyei kis faluba. Fürdője egész éven át nyitva van. Nemcsak Siófokról, hanem a déli part többi üdülőjéből is hozzák a csoportokat, nem is szólva a Kaposvárról, Dombóvárról, az egész környékről busszal vagy kocsival érkező vendégekről. így aztán télen is nagy a forgalom az igali fürdőben-. A nyári idényben kilenc medence nyújt fürdési lehetőséget, most télen két fedett és két nyitott termál medence. A környezet jellegzetesen szelíd, erdős-dombos táj. A fürdő 55 ezer négyzetméternyi területe védett völgyben és napos domboldalon fekszik, a víz gyógyító hatását csak növeli a hatalmas park, az erdő, a tiszta levegő. Nem véletlen, hogy még a nyári főszezonban is sok külföldi inkább választja az igali fürdőt és a campinget, mint a túlzsúfolt, drága és zajos balatoni szállodákat. Az „Igái és fürdője" című, magyar, angol, német nyelvű szép színes prospektus szerint az igali gyógyvíz a jódos vizek csoportjába tartozik, magas hőmérséklete és nagy sótartalma intenzív biológiai hatást kelt. Elősegíti a reumás mozgásszervi betegségek, sérülések utáni keringési zavarok — és általában keringési zavarok —, izületi bántalmak, krónikus gyulladásos nőgyógyászati bántalmak, továbbá urológiai bajok, elfajult gerincbántalmak gyógyulását. A felsorolás még korántsem teljes. A mintegy kétezer lakosú község település volt már a XII. században, III. Béla idejében is. Középkori temploma félévezredes, sőt, 1462-ben Hunyadi Mátyástól Igái városi rangot kapott. A törökkel vívott harcokban elpusztult, aztán újjáépült ugyan, de középkori rangját már nem tudta visszaszerezni. Talán még ma csak egy lenne a dombok között megbúvó somogyi falvak közül, ha jó harminc esztendővel ezelőtt nem keresnek itt olajat, és az olaj helyett nem tör fel a 81 Celsius-fokú, igen erős gyógyhatású hévíz. A fürdő és környéke szépen kiépült a több mint három évtized alatt. Igái városi rang nélkül is híressé vált. A kincset érő gyógyfürdője tette azzá és üzemeltetője, a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat. Kép és szöveg: Alföldi Erzsébet 8
