Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 1. szám
Ki tűrné, egy nagyüzem igazgatójaként, hogy fekáliatelepet dózeroljanak az orra alá? Az Izzó hajdúnánási gyára „tövében” már ott a földgáttal körülvett óriás medence, kettő is. No, nem volt ott mindig, az igazgatót néhány hónapja, novemberben lepte meg az „alkotás". A gyár éjszakai ügyeleté figyelt fel a „neszre”, hogy már dolgoznak is — bejelentés, megkérdezés nélkül. Majd reggel aztán megtudták, mi készül, ürítő, Nánás pöcegödre. Valahol csak lennie kell annak is! Ám a terep sík, libalegelő, a gyár az uralkodó széljárásba esik, nem ártana, ha volna védőtávolság. De mennyi, hány méter? A gyár vezetője a kerítéstől számítva ezer métert követel, csakhogy erre a kívánságra fütyül egy szabályzat, mert a védőtávot a város legszélső házától mérik, a gyár pedig nem ház, s hiába áll vele szemben a helységnévtábla: Hajdúnánás, ötszáz méterre az Izzó kerítésétől megásták a „rinát”. Az OÉSZ-t (Országos Építési Szabályzatot) nyilván a KÖJÁL sem így vagy úgy magyarázza. Hajdúnánáson sem! Dr. Kukli Emmát, az állami közegészségügyi és járványügyi szolgálat vezetőjét Hajdúnánáson, mindenekelőtt szóról szóra idézem: „A helykijelölési eljáráshoz, az engedélyre, mi áldásunkat adtuk”. — Tehát megvan az 1000 méteres védősáv? — Az OÉSZ által előírt igen. Nánás lakossága jóval több mint tízezer fő, s a szabályzathoz híven a lélekszám dönt. — S honnan mérik ki? — Utolsó házától a településnek. — De hisz a fekália-ürítővel szemben a vasúti iparvágányon túl — már elnézést — valódi házak állnak, nem az Izzó! Kötve hiszem, hogy ezer méter választja el a medencéktől vagy a Tináktól, ahogy önök mondják, A különben barátságos szóváltásból kikerekedik, hogy azok a házak „egyedi tanyák", akármennyire is nánási utcasornak látszok, így hát rájuk nézvést csak 300 méter a fekáliaürítő-teleptől számítható távolság. A doktornő szerint ha az ürítőhelyet rendeltetés szerint használják, üzemeltetik (kötelező a rovar- és légyirtás!), a munkások nem eshetnek kétségbe. — És a szag? Az mégiscsak kellemetlen lesz? — ötven méteren túl már az sincs — nyugtat meg a doktornő. Azt azért, ha nem is neki, (magamnak és a nyilvánosságnak) megjegyzem, hogy ama védőtávolságot én az embertől centizném ki, az emberi munkahelytől. Hajdúnánás ezerötszázas lélekszámú Izzója a város szélén még távol van attól, hogy ipari robotokkal dolgoztasson. A vándorló rináknak Hajdúnánáson immár kronologikus története van. Locsolták már a folyékony szennyel a Dózsa Termelőszövetkezet földjét átmenetileg. A szeméttelep eliszapolódott, megtelt. A város szennyvize nőttön nő, s nemcsak a városiasodás, a mind több fürdőszoba okán; számszerűen gyarapodnak a zárt, kiszivattyúzható háztájit szolgáló aknák is. Egyfelől ez a gazdagodás népgazdasági öröm. (Hajdúnánás állattenyésztési kedve nem múlt el, nem a múlté, a jelené!) „Az élet tehát nem állhat meg" — vetem papírra a közhelyet a közegészségügyi szolgálat omló vakulatú épületében, a hajdúvárosban, s ha jól megfontolom a rinát kijelölő sorokat, a tanács műszaki osztályának leiratát, akár meg is döbbenhetek, mert a fenti, banális igazság magvának súlya van. Ennek a gyár mellé települt, szennyet nyelő földműnek előnye az olcsóság s az, hogy utat alig kell építeni hozzá. Egy valódi vagyis végleges szennyműlétesítés mai árak szerint 5 millió forintra becsülhető — Hajdúnánáson. Ez a jelenlegi 600 ezer forintból épült. Helyet a fekáliának a város keresgélt máshol is. Eredetileg a Béke Termelőszövetkezet legelőjét jelölték ki, ám művelési ágból területet kivonni a földvédelmi törvény nem enged, legföljebb, ha megfizetnek érte. Elegendő pénze pedig se a városnak, se a megyének nincs. A városi saját terület kevés. Az eset ellentmondó. A megváltás öszszege túlságosan nagy ahhoz, hogy ne tűnődjek el. A földet ne a fekália ipartól féltsük, mert ha minden kívánalmat kielégít a fekáliatelep, közte a közegészségügyét is, kerüljön az bármilyen, de a várostól távoli legelőre, a mezőgazdaság csak nyerhet rajta. A nánási tanács műszaki osztályán Tóth Andor, mintha mentegetőznék: „Nem végleges a telep, 1986. december 31-én megszűnik. Az anyagot kezelni kívánjuk, tőzeggel keverjük." A 600 ezer forint honnan van? — mert ugye az is kérdés, hogy ki áldoz a kommunális ürülék eltüntetésére, „átlényegítésére" és mennyit? — A megyei tanácstól kaptuk. Tóth Andor szerint: — Ha egy korszerű telepre kaptuk volna, az útra se volna elég. De ha ijyen szűkiben van Hajdú- Bihar a veszélyes hulladékok ártalmatlanítására szánt pénznek, miért nem társul a lakosság, úgy mint a közművesítés nagy felbuzdulásának idején, nem oly régen? A szennyártalmatlanító is közmű! De e sorok már túllépnek Nánáson, jóval túl s még tovább az Izzó gondján, tiltakozásán, ám egybe is esnek velük. „Iparterületre egyébként — adja tudtomra Tóth Andor — az OÉSZ nem mond ki védőtávolságot." S ebbe bele kell nyugodni? A témát feldolgozva haszonnal olvasgattam egy füzetet. Nem titkos, megszerezhető. Jobbára csak egy-két példány forog közkézen belőle. Címe hosszadalmas, de idézem: „A szilárd és folyékony hulladékok gyűjtésének, kezelésének, hasznosításának helyzete, feladatok Hajdú-Biharban. Debrecen 1984." Mindjárt szomorú ellentmondásra bukkanni, mert a víz, a jó ivóvíz minden településünk kincse már, közüzemek adják, de városi, községi szennyvíztisztító telep csak minden 5. helységben lelhető fel. Súlyosbító tény, hogy Hajdúnánáson, Hajdúböszörményben, Püspökladányban megemelkedett a talajvíz. Csak jól szigetelt gyűjtőaknák előzhetik meg a fertőződést, a talaj elfertőződését. Újabb lesújtó adat. Aknától aknáig Hajdú-Biharban 59 (ötvenkilenc) szippantókocsi szaladgál. Az írás szerzője kiszámította együttes térfogatukat: 239,5 köbméter, s ki is bontja e szám értékét: Ha egyszerre 3 köbméter ürüléklevet tud elvinni egy kocsi, úgy 1 napi munkával az 59 kocsi hatszáznegyven lakás szennyvizét szippanthatja ki. A szennyürítés jobbára a szeméttelepen vagy szomszédságában történik. Sokszor, de erre nincs megbízható adat, a szippantó, közeli helyen, olykor élővizekbe zúdítja rakományát. A védősáv — adja értésre a tanulmány — követelmény volna, de hozzávetőleg csak minden 2. település erénye. (Az 1000 méteres távolságról van szó.) Tizenhét ürítőhely 500 méteren belül található. Erdősáv pedig csak tördelten, nyomokban. A szennyürítést a rendszertelenség jellemzi, de nagyobb baj az, hogy a legtöbb helyütt a telepnek nincs olyan árka, ami a csurgalékvizet elvinné, s Hajdú-Biharban mindössze hét telepnek van térmestere. A szakszerűség híján a mocsarasodás veszélye fenyeget! Szalai Csaba 9 NEM VÉGLEGES... Megy a fekália vándorútra...
