Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 3. szám

A testületi munka hatékonysága

az új vállalatvezetési formákban

Ahhoz, hogy gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztését szolgáló új vállalatvezetési formák az elgondolásoknak megfelelően alakuljanak, rendkívül fontos annak a szerepkörnek a felelősségteljes betöltése, amelyet a különböző vezető testületek látnak el.

Ismeretes, hogy a gazdaságirányítás korszerűsítésével a vállalati szervezetrendszerben a következő fő célok kitűzésére került sor:

— A vállalatok túlnyomó többségét magában foglaló ún. versenyszférában olyan új irányítási formák alakuljanak ki, amelyekben a gazdaságirányítás és az állami tulajdon működtetésével kapcsolatos funkciók különválnak, helytadva a vállalatok önállóbb, függetlenebb gazdálkodásának. Fejleszteni kell a vállalatok vállalkozói magatartását, megteremtve önálló gazdálkodásuk feltételeit a termelési szerkezet alakításában, az eszközöknek és a munkaerőnek a hatékonysághoz igazodó áramlásában, az érdekeltséget erősítő nyereség- és keresetdifferenciálódásban, valamint a gazdálkodás szervezeti feltételeinek a kialakításában.

— Az új szabályozás bővítse a dolgozói kollektívák döntési jogkörét, kockázatvállalását és felelősségét a gazdálkodásban, részvételüket a vezetésben.

— A vállalati belső mechanizmus fejlesztése is szükséges annak érdekében, hogy a vállalatok vállalkozássá fejlődjenek. A belső szervezet korszerűsítésében a fejlődés fő iránya az kell legyen, hogy az elkülönült technológiai folyamatokra, tevékenységekre vagy a területileg önálló részlegekre stb. önelszámoló egységek jöjjenek létre. A vállalat belső mechanizmusának biztosítania kell a vállalati tevékenység tervezéséhez, a ráfordítások és eredmények reális kalkulálásához szükséges feltételek javítását, a dolgozói kollektívák érdekeltségének és felelősségének erősítését.

A fentiekben vázolt célkitűzések röviden összegezve azt a követelményt juttatják kifejezésre, hogy a gazdálkodás megkeményedett külső és belső feltételei miatt fokozni kell a vállalatok jövedelemtermelő képességét, a köztulajdonnal való hatékonyabb gazdálkodást és a dolgozók tulajdonosi tudatának, a gazdálkodásért viselt felelősségének növelését.

Ahhoz, hogy a vállalatok tevékenységében ezek a célkitűzések maradéktalanul megvalósuljanak, gondoskodni kell a testületi vezetés hatékonyságáról, ami elsősorban a megalapozott döntésekben jut kifejezésre. Napjainkban sok helyen olyan nagyságú termelőkapacitások kihasználásáért kell felelősséget vállalni, olyan összetett gazdasági — pénzügyi, piaci — folyamatok közepette, hogy a döntések helyességének valószínűségét már csak az növelheti, ha a meghatározó, a hosszabb távra kiható döntéseket nem egyetlen ember hozza.

Ahol ez a mechanizmus jól működik,

ott a döntések túlnyomó részéhez — szinte azok megszületésével egyidejűleg — létrejön a vállalati közvéleményben a végrehajtást támogató egyetértés is, ami rendkívül fontos előrevivő erő.

Fentiek lényegét tömören úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a vállalati célok végrehajtására azokat a dolgozókat lehet eredményesen mozgósítani, akik valamilyen módon résztvesznek a célok kialakításában.

A közvetlen tervutasításos rendszerben a vállalkozások előkészítése voltaképpen az álami apparátusban történt és csak a döntés került nyilvánosságra, melynek nyomán a vállalati közvéleményben egyfajta hamis kép alakult ki. A különböző szervezetek vezetőitől elvárták, hogy minden téren ők legyenek a leginformáltabbak, s ezért minden probléma megoldásánál azonnal döntsenek. Az újonnan beindított testületi vezetés elve ugyanakkor megkívánja, hogy a dolgozók és képviselőik is résztvegyenek a döntésben, ami fokozza az érdekeltséget, a közös kockázatvállalási, végrehajtási készséget, a tulajdonosi szemléletet, erősiti a vállalkozási szellemet.

A vállalatoknál működő testületek tehát megfelelő jogosítvánnyal rendelkeznek a fontosabb döntések előkészítésében, valamint meghozatalában való részvételhez és ezzel a jogosítvánnyal kötelességük is élni. Az érdemi közreműködés viszont csak megfelelő informáltság birtokában valósítható meg. Ezt figyelembevéve alapvető követelmény, hogy a vállalatoknál működő vezető testületek tagjai rendelkezzenek is a feladatkörük megfelelő ellátásához szükséges tájékozottsággal.

Ezt rendkívül fontos hangsúlyoznunk, mivel számos — a szövetkezeti szférában, a szakszervezeti munkában és különböző más területeken működő testületi tevékenységgel kapcsolatban szerzett — tapasztalat igazolja, hogy aktív, érdemi közreműködést elsősorban azok a testületi tagok tudnak kifejteni, akik rátermettségük, ügybuzgalmuk mellett kellő informáltsággal rendelkeznek az ő közreműködésüket igénylő ügyekben. Ahol ez a közreműködés formális, ott rendszerint az információ teljes vagy részleges hiánya állapítható meg, ami különböző okokra vezethető vissza.

Természetesen tévedés volna azt gondolni, hogy a vállalatoknál működő vezető testületek tagjainak minden részletkérdésről tájékozottaknak kell lenniük. Ilyen igény elsősorban a hatáskörükbe tartozó kérdésekkel kapcsolatban támasztható. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy melyek azok a területek, amelyek a vállalati tanácsok és a közgyűlés, ill. a küldöttgyűlés döntési jogkörébe tartoznak, erre tömören azt a választ adhatjuk, hogy mindazok, amelyek a vállalat működésének és gazdálkodásának stratégiai kérdéseire vonatkoznak. Ezek kissé részletezve az alábbiakban foglalhatók össze:

Vállalati tanács esetén

— a vállalat középtávú és rövidtávú tervének meghatározása;

— a vállalat mérlegének megállapítása és eredménykimutatásának jóváhagyása ;

— a vállalat tevékenységi körének jelentős módosítása;

— a vállalat beruházásaira, hitelfelvételre, kötvénykibocsátásra, szervezeti egységnek, pénznek és termelőeszköznek átadására, továbbá átvételére vonatkozó jelentős döntések meghozatala;

— a vállalat valamely szervezeti egysége önálló vállalattá alakulásának, leányvállalat létesítésének, valamint gazdasági társaságban és társulásban való részvételnek az elhatározása;

— a vállalat szervezeti és működési szabályzatának megállapítása, ennek keretében az elkülönült szervezeti egységek meghatározása;

— a munkaerő foglalkoztatására vonatkozó jelentős döntések meghozatala;

— a vállalat által felhasználható jövedelem elosztási elveinek meghatározása ;

— az igazgató megválasztása, beszámoltatása, felmentése, munkájának értékelése és személyének minősítése, továbbá — a tanács elnökére ruházott jogok kivételével — az igazgató felett az egyéb munkáltatói jogok gyakorlása ;

— a vállalat általános vezetésének a dolgozók közgyűlésére vagy küldöttgyűlésére való átruházása;

— a vállalat szétválásának más vállalattal való egyesülésének elhatározása ;

—• döntés azokban a kérdésekben, amelyeket minisztertanácsi rendelet vagy határozat hatáskörébe utal;

Közgyűlés esetén:

— a vállalat középtávú tervének meghatározása;

— a vállalat mérlegének és eredménykimutatásának jóváhagyása;

— a vállalat tevékenységi körének jelentős módosítása;

— a vállalat szervezeti egysége önálló vállalattá alakulásának, leányvállalat létesítésének, valamint gazdasági társaságban és társulásban való részvételnek az elhatározása;

— a vállalat szervezeti és működési szabályzatának megállapítása, ennek keretében az elkülönült szervezeti egységek meghatározása;

— a munkaerő foglalkoztatására vonatkozó jelentős döntések meghozatala;

— a vállalat által felhasználható jövedelem elosztási elveinek meghatározása ;

— a vállalat általános vezetésének vállalati tanácsra vagy küldöttgyűlésre való átruházása;

— a vállalat szétválásának, más vállalattal való egyesülésének elhatározása.

24