Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 3. szám
99 Hétpróbás” összevetés Dunaveesén Huszonöt csapat ült asztalhoz a két szomszédvár vetélkedőjén Bármennyire szerették volna, a vízügyiek nem úszták meg szárazon az idei vetélkedőt. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a két szomszédvár, a Középdunavölgyi és az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Határos szakaszmérnökségei, a kunszentmiklósi és a ráckevei szocialista brigádjainak találkozója a kunszentmártoniak gondja volt, ők meg Dunavecsét, és ott is a művelődési házat jelölték meg színhelyül. És a nagyterem közepén merő véletlenségből, ám a fizika törvényei szerint — a menyezetről szűnni nem akarón csepegett alá a vizes áldás. A szokatlan helyen „letörő" vizet vödörbe gyűjtötték, s hogy a csepegés monoton, idegőrlő hatásától mentesüljenek az e környéken helyet foglaló versenyzők, tisztes távolba húzódtak a „vízgyűjtőtől". Évek óta tart a két szomszédos szakaszmérnökség szocialista brigádjai közötti szellemi vetélkedő. Hogy milyen sikerrel, arra elég annyit említeni, valamenyi brigád vállalásában szerepel ez a verseny, és a naplók azt is őrzik, mikor milyen sikerrel álltak helyt. A szakaszmérnökségek vezetői viszont kissé zavarban vannak, amikor azt tudakolják tőlük, miként áll ez a nemes párosverseny, ki vezet az elnyerhető díjakat tekintve. Bár a válasz kitérő, a valóságnak valószínűleg megfelel: általában a házigazdák gyűjtik össze a több skalpot, ezért most a győzelmek és a helyezések számát illetően döntetlenre áll a képzeletbeli meccs. És ez így van jól. Nem a presztízs okán mérkőznek meg évről évre « brigádok, sokkal inkább a szellemi gyarapodás miatt, no meg a barátkozás, a tapasztalatcsere okán. Az idei vetélkedő házigazdái körültekintően készültek fel, a zsűri, a játékvezető és segítőtársai a helyzet magaslatán állva látták el tisztüket így nem volt ok óvásra. Az egyetlen női csapat, a politikai kérdésekben az élen végzett A pihentetőnek szánt villámkérdések játékossá-oldottá tették a légkört, a bátrabbak és ügyesebbek asztalán egyre nagyobb lett a zsákbamacska ajándékok halmaza. Ugyanis minden jó választ kis csomaggal jutalmaztak — amíg a készlet tartott... A kérdések nem voltak túl kemények, az agytekervényeket azért megmozgatták, hiszen a tesztekhez hasonlóan három válasz közül kelllett kiválasztani az egyetlen jót. Ha valamelyik brigád képviseletében versenyasztalhoz ülő kéttagú csapatnak netán minden lépés kijön, akkor a vetélkedő végén 107 ponttal állhatnak fel az eredményhirdetéshez. A „hétpróbás" összevetés politikai kérdésekkel kezdődött, jelentős világpolitikai események és azok szereplői felől tudakozódtak a szervezők. Ezt az erőpróbát a másik, ugyancsak nehéz és külön díjazott akadály követte, a felszabadulási totó. Érthető módon helyi történések is helyet kaptak a kérdések között, például: „Budapest ostroma alatt ki rendezte be főhadiszállását Kunszentmiklóson: 1. Malinovszkij? 2. Tolbuhin? 3. Zsukov?” Kissé beugrató volt a felsorolt válaszok alapján a 9. és 10. kérdés. Az előbbi így szólt: „Hol zajlottak a szovjet csapatok utolsó nagy védelmi hadműveletei 1945 márciusában?", az utóbbi meg ez volt: „Melyik volt az utolsó felszabadult magyar város?”. De nem azért készültek lelkiismeretesen a csapatok, hogy ne tudjanak válaszolni. Az elsőre a Balaton—Velencei-tó választ ikszelték át, a másodikra meg Nagykanizsa mellé került jel. A verseny kérdéseit összeállítók ügyesen válogattak, dal- és szavalatbetétekkel színesítették a kulturális kérdéseket. A műszaki kérdések , testhezállók voltok", hiszen a mindennapi munkával, gyakorlattal függtek össze, a csapatok neve után ebben a sorban csaknem mindenütt a maximálisan elérhető pontot írták fel a verseny állását rögzítő demonstrációs táblára. Az ötödik kérdéscsoportban a sportról, a hatodikban a biztonságtechnikáról és tűzvédelemről faggatóztak, a hetedik próba meg lengőteke-verseny volt. Minden csapatnak három taroló dobása volt, a maximálisan elérhető 15 bábdöntés senkinek sem sikerült, a házicsúcs 9 báb maradt. Mivel a politikai és a felszabadulási kérdésekben külön is díjazták a csapatokat (nagyszerű könyveket kaptak jutalmul) a verseny élén álló, azonos pontszámot teljesítő csapatok „szétvívásra" villámkérdést kaptak, így viszonylag hamar elérkeztek az eredményhirdetéshez. A különdíjasok: politikai témában 1. a Széchenyi brigád (Ráckeve), 2. a Lendület (Ráckeve), 3. a Kvassay br. (Dunavecse). A felszabadulási totó nyertese a a Tass brigád eü'ső csapata Ráckevéról, 2. a Vásárhelyi br. (Ráckeve), 3. a Kinizsi, szintúgy Ráckevéról. Az összetett pontversenyt a kunszentmiklósiak Bánki Donát brigádja színeiben induló gépkocsivezetők nyerték (72 pont) Kálóczi Gyula és Szőke Imre. Két ponttal kevesebbet gyűjtve 2. a Petőfi br. (Kunszentmiklós) két tagja: Turzai Károly (Kunpeszér) és Lázár István (Kunbaracs). Harmadik lett a ráckevei Tass II. néven indult kettős (67 ponttal): Bocska László villanyszerelő és zsilipkezelő, Kovács János raktáros és zsilipőr. A hagyományoknak megfelelően a verseny végén közös ebéd volt, s amíg az egyes fogásokat feltálalták, visszaidézték a vetélkedő fordulópontjait, szóbakerült a munka. Az újra támadó tél csikorgóan kemény, hideg napjára esett az idei erőpróba (ezért is maradtak távol a Bajáról várt vezetők), nem csoda, ha azt találgatták, mi lesz jövő februárban, amikor a ráckeveieken a sor, hogy vendégül lássák a „szomszédokat". Szabó Zsigmond 23
