Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 1. szám
Fentiek alapján a hévíz olyan víz, aminek a fizikai összetevőin belül a hőmenyisége nagyobb, mint a hideg, langyos, vagy meleg víznek. Mindössze ennyi a különbség. így világos tehát, hogy a „hévíz" fogalma relatív fogalom és hőtartalma szerinti alsó határának meghúzása önkényesen történik. Tudjuk, hogy vannak országok, ahol a hévíz megnevezést minden olyan vízre alkalmazzák, aminek hőmérséklete az ottani felszíni sokéves átlaghőmérsékletnél nagyobb. Magyarországon megegyezéssel a 35 °C feletti vizet nevezte Bélteky Lajos hévíznek és sok szervezet ezt a hőmérsékletet vette át. Az OVH legutóbb a 30 °C feletti vizet nyilvánította hévíznek. Magam publikációmban a 37 °C hőmérséklet-határ mellett török lándzsát, mert az emberi szervezet hőmérsékletével egyezik és így biológiai célosztályozásnak ez a megfelelő. A hévíz tehát önkényesen választott fizikai tulajdonság alapján meghatározott relatív kategória és folyamatos átmenetet mutat minden szempontból mindenfajta vízhez. A hévíz felhasználási területe megegyezik minden más víz felhasználási területével. Alkalmas mindarra a hasznosításra, amire a nem hévizek alkalmasak — közvetlenül, vagy szükség szerint módosított formában. — Ez a hévízgazdálkodás egyik fontos alapja. A hévízgazdálkodás másik fontos alapja az, hogy az adott vízkészletet a legértékesebb módon kell hasznosítani. A második elv tehát a víz értékrendjének csökkenő sorrendjében: gyógyvíz, ásványvíz, egyszerű víz. Az utóbbit két nagy csoportra oszthatjuk: ivóvíznek alkalmas, illetve ipari víznek megfelelő. Mindkettőt tovább bonthatjuk: közvetlenül, vagy kezelés után használható az adott célra. Rangsor szerint a legértékesebb víz a gyógyvíz. Tudjuk, hogy valamely víznek gyógyvízzé nyilvánítása annak termelésbe állítása után is hosszú szakorvosi vizsgálatsorozat tapasztalatai alapján lehetséges csak. Ezen nem is szabad változtatni. Úgy vélem azonban, hogy ma már hazai szakorvos társadalmunknak öszegyűlt olyan mennyiségű tapasztalata, hogy egy adott minőségű víz esetén nagy valószínűséggel meg tudják mondani, hogy használatbavétel esetén várható-e annak gyógyvízzé minősítése, vagy sem. Ezt a fajta ásványvizet „prognosztikus gyógyvíz'’-пек nevezném, és a továbbiakban mint készletkategóriát tartanám nyilván. Ezzel egyben azt is érzékeltetni kívánom, hogy hazai felszín alatti vízkincsünk nyilvántartását a gazdálkodás szempontjából a következő kategóriákban javaslom végezni: prognosztikus gyógyvíz, elismert gyógyvíz, ásványvíz, egyszerű viz. Ezeken belül a továbbosztást a hőmérsékletük alapján végezném tradicionálisan hideg, langyos, meleg és hévizet különböztetve meg. A hévíz alsó hőmérsékleti határát az emberi szervezet hőmérséklete alapján 37 °C-ban javaslom felvenni. 2. Felhasználás A készletek előbbi fajta nyilvántartása mellett a gazdálkodás is áttekinthetőbbé válik, hiszen egy vízkészletet a legértékesebb módon kell felhasználni. A lehetőségnél alacsonyabbrendű felhasználás kifejezetten pazarlás, ami nemcsak a népgazdasági érdeket sérti, hanem az utánunk következő harmadik gerációnak már olyan problémát okoz, amit csak kissé ésszerűbb gazdálkodással elkerülhetünk. Az alapvíz szennyezői fizikai, kémiai, vagy biológiai jellegűek. A szennyezők bizonyos mennyiségig nem zavaróak, sőt esetenként hasznosak, szükségesek. Ilyenkor a hévíz közvetlenül felhasználható az adott célra. Ha a fizikai, kémiai vagy biológiai szennyezés a határértéknél magasabb, úgy a víz csak kezelés után hasznosítható az adott célra. A határ-mennyiség a használati céltól függ. Ivóvízhasználathoz például a hévíz hőmennyisége sok, a vizet hűteni kell. Ésszerű gazdálkodásnál a kivett hőt hasznosítják — pl. Budapesten a Lukács fürdőben, vagy Szentesen a kórházban —, egyébként feleslegesen elengedik — pl. Mezőkövesden a hőfürdőben —. Azonos a helyzet akkor is, ha a víz valamely kémiai szennyezőjét kell csökkenteni, vagy eltávolítani. Amennyiben az eltávolított kémiai szennyező máshol hasznos, úgy vissza kell nyerni, ha nem használható, úgy kármentesen e'1 kell helyezni. Jelenleg hazánkban többféle felhasználása van a hévíznek. Egyik esetben az alapvíz és a szennyező anyagok — közvetlenül, vagy szabályozás után — teljes egészében és a legmagasabb értékkel hasznosulnak. Ilyenek a gyógyfürdők, gyógyintézmények vízellátása, a gyógy- és ásványvízpalackozás, az ivóvízellátás. Második esetben teljes egészében hasznosul a víz, de nem a legmagasabb értékkel. Ilyen a használati melegvízellátás és az ipari vízellátás. Harmadik esetben a hasznosítás ugyan teljes egészében megtörténik, de nem a legmagasabb értékkel és az egyszeri felhasználás itt már pazarló módot jelent. Ilyen az átfolyó rendszerű strandfürdők vízellátása. Végül a hévizek termelt hozamának 50 °C feletti hőmérsékletű részének nagyobbik fele semmiféle módon nem hasznosul. Belőle csak a hő egy töredékét vonják ki lakások-, középületek-, növényházak-, fóliasátrak-, állattartó telepek fűtésére, illetve termékszárításra. 3. Hévízgazdálkodás Ha a hévízkészlet meghatározásának és a hévízfelhasználásnak az elveit az előzőek szerint fogadják el, úgy a hazai hévízgazdálkodás elvei már egyértelműen kiadódnak, a következőképpen. A hévíz kitermelését és egyszeri felhasználását csak akkor szabad kezdeményezni, ha az alapvízre a fizikai és a kémiai szennyezőkre szükség van és ezen belül az adott víz legmagasabbrendű igényt elégít ki. Prognosztikus gyógyvizet például használati melegvízként használni nem optimális vízgazdálkodást jelent. A hasznosítás sorrendje: gyógyvízellátás, ásványvízellátás, ivóvízellátás, fürdővízéllátás, használati melegvízellátás. Amennyiben az adott legmagasabbrendű igény kielégítéséhez a vizet kezelni kell, a kezelés során kinyert komponens hasznosításáról lehetőleg gondoskodni kell. A hévíz alapvize része nemzeti vagyonúnknak. Olyan igény, amely csak a hévíz fizikai vagy kémiai szennyezését hasznosítja és magát az alapvizet kidobja, megengedhetetlen pazarlás. Rendszeresen előfordul, hogy valamely okból földi hőt kívánunk hasznosítani úgy, hogy hordozóanyagként a telepben levő hévizet használjuk fel. A földi hő — geotermikus energia — emberi léptékkel mérve dinamikus készlettel rendelkezik, utánpótlásáról a földi hőáram gondoskodik. A leghatározottabban le kell szögezni, hogy ha valahol Magyarországon a földi hőt vízhordozóval hozzuk a felszínre, úgy a vizet, amit nem használunk fel, érintetlenül — csak a hőjének elvonása után — víztározóba vissza kell nyomni. A víznek, így a hévíznek is nagy és egyre növekvő használati értéke van. Meg kell tehát teremteni a valódi értékével arányos árát is. Ameddig a vizet mindenki ingyen, vagy filléreként tetszése szerint szerezheti be, hatékony vízkészletgazdálkodás aligha lehetséges. öncsalás és nemzeti kár úgy beszélni a geotermikus energia gazdaságosságáról más energiával szemben, hogy a hévizet feltáró kút beruházásának jelentős részét az állam fedezi, a vizet ingyen raboljuk a felszín alól és még elfolyatásával kisebb-nagyobb népgazdasági kárt is okozunk, ugyancsak következmények nélkül. Az ilyen állapotot hasonlítani a folyékony, vagy szilárd energia szolgáltatók rendezett viszonyainak gazdaságosságához ésszerűtlen és káros. Amennyiben a földi hőt a vízzel, mint hordozó közeggel kívánjuk esetenként hasznosítani, akkor a beruházás teljes összegét a kutat, a hőcserélőt, a visszasajtoló kutat és berendezést, valamint ezek fenntartását és felújítását és a víz használati díját együttesen kell szembeállítani az egyéb energiahordozóval nyerhető költségekkel. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez ma még nem gazdaságos és műszakilag sem teljesen megoldott. Biztosítani kellene a mainál sokszorosan nagyobb ütemben, hogy a felszín alatti víztermelés — ezen belül is a hévíztermeléssel kezdve — az OVH kezébe kerüljön. A víztermelő — hévíztermelő — regionális vállalatok adják az igénylőknek a vizet, s ők gondoskodjanak a felmerülő igényekkel arányosan a felújításról is. Tulajdonképpen az építőanyag, és építőipari nyersanyagokon kívül — ahol ugyancsak sok gond van a gazdálkodással — minden más ásványi nyersanyagnál ez természetes volt már eddig is. A vízgazdálkodás a termelés és elosztás tervszerűségét, az igények való7
