Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 3. szám
[l/min/m/m] 5. ábra. A területi átlagos kettős fajlagos vízhozam és a megcsapolási mélység kapcsolata fokozatosan javul a vízadóképesség, s a biharkeresztesi térségben meghaladja a 10 l/perc/m2-t. Legkedvezőbb vízadóképességű a Maros hordalékkúpja. A térkép szerkesztése a 30 m és a pileisztocénfekü között beszűrözött rétegek jellemző átlagmélysége és az ahhoz tartozó hozam 1 fm depresszióra és 1 m szőrözött rétegvastagságra jutó értékének figyelembevételével történt. A statisztikus értékeléshez elengedő adattal rendelkező térségekben a különböző mélységekben elhelyezkedő rétegek átlagos fajlagos vízhozamát ábrázoló görbe a területen mindenütt két maximumos: a felső- és az alsópleisztocén között egy kisebb vízadóképességű mélységszakaszt mutat. A felsőpleisztocén vízadók az alsónál nagyobb vízföldtani értékűek. Ezt igazolja a térségi átlagokból szerkesztett fajlagos vízhozammólység-kapcsolat is (5. ábra) : a területen legjobb vízadóképességűek az 50—140 m-es, viszonylag kedvezőtlenek a 140—200, ismét kedvezőbbek a 200—300 m-es méiységközben megcsapolt rétegek. A területi átlag azonban a 4. ábrán látható nagyfokú területi változékonyság miatt az egyes részterületeknek nem jellemzője. A pleisztocén üledékösszeletet döntően folyóvízi üledékképződés jellemzi, de a relief energia csökkenése, a középső, vagy alsó szakasz jellegűvé vált folyók lefűződött ágai tavi jellegű üledékeket is produkáltak. Ezek azonban még a petites üledékek túlsúlyával jellemezhető területeken sem hoztak létre összefüggő nagy területi kiterjedésű, nagy vastagságú, földtani értelemben vízzáró képződményeket, melyek a pleisztocén víztartók hidrodinamikai kapcsolatát egyértelműen megszakítanák (7,12). A pelites képződmények aleuritos, iszapos, agyagos, ártéri kifejlődésűek, a vízvezető homokrétegekkel ujjason összefogazódva, a durvább mederüledékek kapcsolatát csak rövidebb távolságon belül megszakítva rakódtak le. így csak kisebb kiterjedésű különálló, önálló víztestként jellemezhető víztartók kialakulását eredményezhették, az egész pleisztocénösszlet egységes hidrodinamikai rendszerének kialakulását nem zavarják. Az Alföld talaj- és rétegvíztartóinak összefüggő vízmozgását írta le Rónai A. (8)., Tóth J. (16) szerint az Alföld D-i részének pleisztocénösszletében „regionális vízzáró nincs", ami lehetővé teszi az ártéri vizek csapadékból történő utánpótlódását. 3. Pannóniái víztartók A pannóniai homokkövek a terület termálvízbeszerzésének bázisai. Legkedvezőbb kifejlődésűek a felsőpannon alsó részének, ún. termálvizes összletnek képződményei. Ennek az alsó határát, vastagsági kifejlődését, a porózusképződmények %-os arányát a szénhidrogén-kutató fúrások karotázsgörbéi alapján határoztuk meg. Az egyes kutatási területekre vonatkozó átlagértékek jó egyezést mutatnak Szebényi L. és Tóth Gy. (14) hasonló értékelésével. A hévizes összlet elterjedését és vastagsági kifejlődését bemutató térkép (6. ábra) az egyes szénhidrogén kutatási területek geofizikai szelvényeinek értékelésével nyert átlagértékeket is tartalmazza. A termálvizes szint fekümélysége nem mindenütt egyezik a felsőpannon feküszintjével, egy részét — biosztratigráfiai alapon — az alsópannonba sorolják. Az alsó- és felsőpannon biosztratigráfiai és litosztratigráfiai alapon történő elkülönítésnek különbsége azonban legfeljebb néhány 10 m, így települési mélységének jellemzésére a felsőpannon feküszintvonalas térképe jól használható. A termálvizes összletben porózusképződmények %-os aránya a geofizikai szelvények értékelése szerint 40—60%. Ez összhangban van Korim K. (3), Szebényi L. (14), ill. Boldizsár T. (1) kutatási eredményeivel. A területi eltérések a pleisztocénösszletben tapasztaltnál sokkal kisebbek. Termálvíz beszerzésére a felsőpannon felsőbb szintjei is alkalmasak, de kifejlődésük vízföldtani szempontból lényegesen kedvezőtlenebb. A porózusképződmények %-os aránya a középső oszcillációs szakaszban 20—40%, de ez nagyon sok, vékony homok-, illetve homokkőrétegből tevődik össze, beszűrözésre kúttechnikai szempontból kevésbé alkalmas. A felsőpliocén-összlet — a porózusképződmények 10—30%-os arányával — a felsőpannon vízföldtani szempontból legkedvezőtlenebb része. Települési mélységük, pelites kifejlődésük, kedvezőtlen kőzetfizikai paramétereik, nyomásviszonyaik és vízminőségi jellemzőik miatt az alsópannon porózusképződményekben tárolt hévizeket a gyakorlatban nem, vagy csak jelentéktelen arányban hasznosítják. 4. Idősebb képződmények vízföldtani értékelése A miocén, mezozoós, ill. prekambriumi korú képződmények törmelékes, mállóit, repedezett zónáiban lokális kiterjedésű víztárolók alakulhattak ki. Az izolált, túlnyomásos, kis porozitású és permeabilitású, nagy sótartalmú vizet tartalmazó tárolóknak azonban gyakorlati jelentőségük nincs. Jeneyné dr. Jambrik Rozália 6. ábra. A Felsőpannon alsó része termálvizes összletének vastagsági térképe. (Szerkesztette: Tóth György MÄFI, 1974) 10
