Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 3. szám
A Győr-Sopron megyei Regionális Vízmű 1. kép. Hegykői vízmütelep, savtalanító tornyok 2. kép. Hegykői átemelő Győr-Sopron megye vízhiányos területéhez tartozik Sopron város. A vízbázisok kérdésével már 1974- ben foglalkoztak, ekkor készült el a VIZITERV 18 618 tervszámú tanulmányterve, amely a vízhiányos területeket mérte fel. 1977-ben került sor a 21 153 tervszámú koncepciós terv kidolgozására. Ez alapján 1979-ben megkezdték a fertőszentmiklósi vízbázisok feltárását. A kiértékelés (21 694 tervszám) tisztázta Sopron város és környékének vízellátására számba jöhető lehetőségeket. A vízműberuházás megkezdését a 22 356 tervszámú szakvélemény és a 22 183 tervszámú beadványterv alapozta meg; az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság az elvi vízügyi engedélyt 1980-ban kiadta. Sok előkészítő és tervezési munka nyomán 1981 augusztusában megkezdődött a kivitelezési munka. Az OVH-beruházást az OVIBER bonyolította. A VIZITERV tervei alapján generálkivitelezőként a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat végezte el a munkát, néhány alvállalkozó közreműködésével. A 398 millió forintos munkát 1984. október 31-én adták át az üzemeltető Északdunántúli Víz- és Csatornaműveknek. Az elkészült munka csak az első ütem, a második ütemben további kapacitásbővítés fog megvalósulni. Az első ütemben 5000 köbméter/nap kapacitást terveztek, a valóságban 7500 köbméter/nap mennyiséget is ki tudnak termelni. A vízmű a következő létesítményekből áll: fúrt kutak Fertőszentmiklós— Fertőszéplak—Hegykő térségében, 25 kilométeres távvezeték a kutaktól Sopronig, vízműtelep Hegykőn, nyomásfokozó szivattyúházak Nagycenken és Sopron előtt, Sopronban 5000 köbméteres végponti medence. A hegykői vízműtelepen épült az üzemviteli épület, a savtalanító 2X500 köbméteres ülepítő medencékkel, egy közbenső és egy indító átemelő, transzformátorépület és tárolószín. A 25 kilométeres vezeték 600 milliméteres azbeszt-cementcsőből épült, kapacitása 300 ezer köméter/nap, tehát a második ütemben is megfelel, hasonlóan az átemelők kapacitása is. A vízbeszerzés több rétegből történik. A felszínközeli rétegből nyert víz szabad szénsavat tartalmaz, a mélyebb rétegekből származó víz vas-mangán tartalmát szükséges csökkenteni. A kétfajta vizet NDK gyártmányú csőkaszkád (4 darab) berendezéssel savtalanítják. A tornyok 10,7 méter magasak, 1000 milliméter átmérőjűek. (1. számú kép.) A savtalanítás után a 2X500 köbméteres medencékbe kerül a víz. A vas-magántalanítás a második ütemben valósul meg. Az átemelőkben SCH-200 EMU csőszivattyúk vannak, a második ütemben KM-400 típusúakra cserélik őket. Lehetőség van arra, hogy a távvezeték környékén levő még ellátatlan települések is kapjanak ivóvizet a regionális vízműről, azonban ehhez még automatizálási feladatokat kelll megoldani. A távvezeték fordított üzemelése is lehetséges, tehát a végponti medencéből a hegykői vízműtelepig továbbítható a víz. A regionális vízmüvet rövid idő alatt, jó minőségben építették meg, pedig helyenként a magas talajvízszint akadályozta a munkát. Megemlíthető, hogy a medencék nagytáblás zsaluzattal, betonszivattyús technológiával készültek. Az átemelők monolitoszloposak, a határoló falaik és a födémeik előre gyártottak. (2. számú kép.) A leghűségesebb város jelenleg nem szomjazik, de a fejlődés szükségessé teszi a vízmű második ütemének mielőbbi megépítését. Viktor Lajos 11
