Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 3. szám
3. ábra. A Pleisztocén-üledékek porózusrétegeinek összvastagsága 2. Pleisztocén víztartók A térség pleisztocénképződményeit az Ér, a Körösök és a Maros rakta le. A Ny-i és DNy-i részeken a Duna hordalékszállító tevékenysége is kimutatható. A Körösi süllyedők feltöltésében az Ér szerepe volt a meghatározó. A pleisztocén elején az Alföld második legnagyobb folyója volt, magába gyűjtötte az Északkeleti Kárpátok és Észak-Erdéily folyóit is. Hordalékanyaga az alsópleisztocénban durva szemcsés, a peremi hordalékkúp 'lerakása után a medence belsejébe azonban már csak aprószemű homokot szállított, melyet a Keleti Kárpátok felől érkező Körösök — a medence belseje felé finomodó — üledékével összefogazva rakott le. A középső pleisztocén során a folyók munkavégző-képessége, s ve'le együtt a pszamittos képződmények aránya csökkent. A felsőpleisztocént megnövekedett relief energiájú térszínre lerakott, a pszammitos képződmények nagyobb arányával jellemezhető üledékképződés jelzi. Az Erdélyi-Szigethegység nyugati lejtőjén eredő Sebes—Körös hordalékkúpjának súlypontja Sümeghy J. (11) leírásában Biharkeresztes, É-i szárnya Mezőpeterd—Berettyóújfalu—Sáp, D-i szárnya Körösnagy harsány—Füzesgyarmat vonaláig terjed. Schmidt E. R. (10) vízföldtani atlasza ennél lényegesen nagyobb területi elterjedésű, csaknem az egész Körös-süllyedéket magába foglaló déli irányban Elek—Békéscsaba vonaláig húzódó hordalékkúp-elterjedést mutat. A Maros hordalékkúpját Sümeghy J. (11) szerint két folyó rakta le: az Alföldi Maros az idősebb pleisztocén időszakban, az Erdélyi Maros a pleisztocén végén és a jelenkorban terítette szét hordalékanyagát. A két szakasz elkülöníthető: az Erdélyi Maros hordalékanyaga szinte egész tömegében durvaszemű, ellentétben az Alföldi Maros egymással váltakozó finomabb és durvább szemű törmelékkúpanyagával. Jellegzetes képződményei a városi teraszkavics, kék homok és az alföldi lösz, a legfinomabb szemcséjű ártéri üledék a medencebelsőt jellemző vörös agyag. A pleisztocén víztartók szemcseösszetétele, vastagsága, területi elterjedése rendkívül változatos. Az 1960-as évektől fúrt kutak karotázsszelvénnyel is korrelált rétegsorai viszonylag megbízható területi jellemzésre nyújtanak lehetőséget. A pleisztocénösszlet 1 m-nél vastagabb homokrétegeinek %-os arányát bemutató 2. ábra szerint: — A homoktartalom izovonalai a vastagsági izovonalakhoz hasonló lefutásúak. — A legnagyobb homoktartalommal a Maros hordalékkúpja jellemezhető. — A homoktartalom alakulása határozottan kirajzolja azt a vonalat, amit Sümeghy J. (11) Battonya—Nagyszénás irányában az ősi Duna és a Körösök hordaléka közötti választóvonalként húzott meg. — A folyóvízi üledékképződés törvényszerűségének, a szemcsefrakcióperemektől a medence belseje felé történő finomodásának figyelembevételévell, a homoktartalom izomvonalainak lefutása alapján berajzolhatok a lehordási irányok. Ezek jó egyezést mutatnak Molnár B. (16) nehéz ásványvizsgálattal meghatározott lehordási térképével. A beszűrözésre alkalmas 1 m-nél vastagabb homokrétegek összvastagságának alakulása (3. ábra) felhívja a figyelmet a homokok további, szemnagyság szerinti felosztásának, ill. a fúrásszeilvények egységes szemléletű értékelésének szükségességére. Ugyanis a 'legnagyobb vastagságú pleisztocénösszlettel, de kis %-os homoktartalommal jellemezhető területeken — éppen a nagy összletvastagság miatt — viszonylag nagy a homokrétegek összvastagsága. Az, hogy a helyenként 140 m-t is meghaladó érték nagyon sok, kis vastagságú, aprószemcsés homokrétegből tevődik össze, csak a terület földtani felépítésének ismeretében válik egyértelművé. Az apró-, közép- és durvaszemcsés homok- és kavicsrétegek elkülönítéséhez viszont a földtani rétegsorok egységes szemléletű értékelése szükséges. A terület vízföldtani értékét jellemző átlagos kettős fajlagos vízhozam (4. ábra) legkisebb a porózus rétegek legkisebb %-os arányával jellemzett medencebelsőben, legnagyobb a Maros és a Sebes—Körös hordalékkúpjának területén. A Körösök süllyedőkének nagy területét 2 l/perc/m2-nél kisebb, ill. 2—5 l/perc/m2 értékű fajlagos vízhozam jellemzi. A Sebes—Körös hordalékkúpján ez az érték mindenütt nagyobb 3 l/perc/m2-né'l, a perem felé haladva 4. ábra. A Pleisztocén viztartók átlagos kettős fajlagos vízhozama és jellemző megcsapolási mélysége 9
