Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 1. szám
szennyezőanyagokat visszatartsa, Ml. csökkentse. Feltöltése tavasszal megkezdődött, a csapadékviszonyoktól függően vallószínű 1985 őszére befejeződik. A beruházás közel 100 millió forintba került. A Zalán és a Nyugati-övcsatornán kívül, a Balatont tápláló harminc kisebb vízfolyás közül több folyamatosan, vagy időszakonként tápanyaggal, hordalékkal és más egyébbel szennyezi a parti sáv vizét. Ennek csökkentésére a BVFP a kisvízfolyások torkolati szakaszainak — egyedi — vízrendezését, vagy műszaki létesítmény építését írta elő. A munka ebben az évben öt kisvízfolyáson megkezdődött és 1989-ig valamenynyin elvégezzük a rendezést. Az egyedi megoldás legjobban talán a Köröshegyi—Séd torkolati szakaszának rendezésével jellemezhető. A mű olyan formában készült el, hogy egyben a Balaton uszadékát is összegyűjti, s onnan az géppel eltávolítható. Más esetekben hordalékfogó tározó és nádas szűrőmező kombinácóit valósítjuk meg. A kisvízfolyások torkolati szakaszainak vízvédelmi célú rendezéséhez hasonló fontosságú a part menti településeken a belterületi vízrendezés. A kisvízfolyások torkolati szakaszainak rendezése sürgős feladat A Balatont tápláló vízfolyások torkolati szakaszain a beavatkozások nem korlátozódhatnak az állami kezelésű vízfolyásokra, hanem szükség szerint érintik a társulati és tanácsi kezelésű csatornákat is. A vízfolyások nagyobb részében jelentős belterületi szakaszokat fűznek fel, annak minden szennyező forrásával együtt. A nagy költségigényű művek azonban szerepüket csak akkor tölthetik be, ha a szabályozott szakaszok fenntartásáról az érdekeltek gondoskodnak és nem válnak ezek lakossági szemétlerakóhelyekké és illegális szennyvízelvezetések befogadójává. Eredményt a jobb együttműködés és a gyakori ellenőrzés hozhat. A feladatok nagyságát jellemzi, hogy 37 település valamennyi belterületi vízrendezési feladatának elvégzéséhez 3 milliárd 200 millió forint szükséges a mai költségekkel számítva. Ezen a téren csak lassú előrehaladásra számíthatunk még akkor is, ha a tanácsoknak a korábbinál több pénzük lesz erre a célra. Ezért a feladatok sorolása szükséges és azoknak kell elsőbbséget biztosítani, amelyektől a közvetlen vízminőségjavító hatás leginkább várható. Fokozottabb gondot kellene fordítani a kapcsolódó berek-területek rendezésére is. A roncsolt s elvadult berkek korszerű rendezése, ill. rekultivációja mezőgazdasági, természetvédelmi, vízrendezési és vízminőségi szempontból egyaránt nagy jelentőségű komplex feladat. A BVFP-ben megjelölt, a Balaton vizének védelmét szolgáló feladatok megvalósítása a gazdasági döntésektől függ. A BVFP maradéktalan teljesítéséhez több mint 40 milliárd forint kell, 1983. évi árszinten számítva. Néhányon az utóbbi időben felteszik a kérdést: szükség van-e ekkora erőfeszítésre, amikor a Balaton vízminősége 1983-ban az előző évhez képest olyan feltűnő javulást mutatott? Erre az a válaszom, hogy szükség van. Az 1983. évi vízminőségre ható tényezőket alaposan megvizsgáltuk, a vizsgálat megállapításait az MTA—OVH Vízügyi Bizottsága múlt év júniusában megvitatta. Az eredmény röviden a következőkben foglalható össze: 1983-ban az algásodásnak és ezzel együtt a klorofill-a tartalom előző évhez viszonyított nagymérvű csökkenésének oka nagyobb részben a hidrometeorológiai, a lefolyási viszonyokban, a tóban zajló biológiai folyamatokban bekövetkezett változások, kisebb részben a tó vízminőség-védelme érdekében tett intézkedések. Ebből következik, hogy az 1983. évi kedvező vízminőség nem jelenti a romlás lehetőségének megszűnését. Az eddigi védelmi intézkedések csak az igen ritkán előforduló időjájárási viszonyokkal kölcsönhatásba kerülve érvényesültek 1983-ban. Az átmeneti javulás bizonyítékul szolgált arra, hogy a tó öntisztuló képessége még hatásosan működik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a vízvédelmi beavatkozások folytatódnak, akkor kevésbé kedvező időjárással való kölcsönhatás esetén is javulás következik be. Ehhez azonban még nagy erőfeszítésekre van szükség. Bízunk erőfeszítéseink sikerében. A kormányhatározat előkészítése során a konstruktív vitákban létrejött az egyetértés a tudományos kutatók és a gyakorlat szakemberei, a helyi és a kormányzati szervek között. A tervezésben megnyilvánuló egységes akaratot kell a vízgazdálkodás szakembereinek következetesen érvényesíteni a valóra váltás időszakában. A vízinövényzetnek és a nádasoknak jelentős a vízminőség-védelmi szerepe 5