Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 2. szám
Megjeleni az új Országos Vízgazdálkodási Keretterv Az elmúlt év végére befejeződtek az új Országos Vízgazdálkodási Keretterv nyomdai munkái és a kötetek már nagy részben eljutottak a vízgazdálkodással foglalkozó, illetve kapcsolatban levő intézményekhez, tervezőkhöz és döntéshozókhoz. Az ország egészére és a vízgazdálkodás lényeges elemeire kiterjedő helyzetfeltáró, valamint a fejlesztés fő irányait kijelölő kerettervezés több mint három évtizedes hazai történetében ez a harmadik kiadvány. Elődei, az 1954. évi Keretterv Vázlat, majd az 1965-ben megjelent Országos és Területi Vízgazdálkodási Keretterv történelmi szerepet töltöttek be. Hazánk hidrológiai adottságainak rendszerezett összefoglalásával, valamint a vízigények kielégítése és a vízkészletek szabályozási lehetőségeinek feltárásával a Kerettervek teremtették meg az eszmei alapot a vízgazdálkodósnak a népgazdaság irányítási rendszerébe történő beillesztéséhez. Mindkét korábbi dokumentum abban a korszakban töltötte be az ágazati hosszú távú terv szerepét, amikor megkezdődött az egységes tervezési rendszer kialakítása. Ebből fakadt egyfelől a Kerettervek úttörő jelentősége a népgazdaság hosszú távú tervezés módszertani fejlesztésében. Ugyanakkor az ágazati tervezés inhomogén volta határozta meg másfelől, a Kerettervek érvényesülésének korlátáit. A gazdaságirányítás korszerűsítése részeként napjainkra kialakult a népgazdaság egységes tervezési rendszere, és a közelmúltban befejeződtek a soron levő hosszú távú terv munkái is, amelyek egyik részeredményeként megjelent a vízgazdálkodás hosszú távú fejlesztési koncepciója. Ha emellett számba vesszük az OMFB keretében kidolgozott számos vízgazdálkodási tárgyú fejlesztési tanulmányt is, jogosnak tűnik az a kérdés, hogy mi indokolta a Keretterv új kiadását? Nyilvánvalóan nem a hagyományokhoz való öncélú ragaszkodás, hanem a fejlesztés folyamatosan gyorsuló ütemben és minőségileg változó feltételeihez való alkalmazkodás szükségessége. A vízgazdálkodás feladatait megszabó gazdasági és irányítási feltételek mellett meghatározó jelentőségű az a változás, ami a társadalom és a természet viszonyában a közelmúltban indult és napjainkra hazánkban is gyorsuló üteművé vált. A víz jellemző sajátossága, hogy mind a természeti-környezeti, mind pedig a gazdasági-technológiai és életmódbeli folyamatokban úgyszólván mindenütt jelen van. A víz tulajdonságaiból, valamint földi méretben fizikailag egységes rendszeréből következik szabályozó és hatásközvetítő szerepe, a természeti és gazdasági folyamatokban egyaránt, és méginkább ezek között. Ez a korábban latens sajátosság napjainkra nyílttá és társadalmi érdekeket tekintve, növekvő jelentőségűvé vált. A műszaki tudományok eredményeként, a számottevően bővült gazdasági-anyagi alapok révén jelentősen változtak az emberi szükségletek, és főképpen minőségileg módosultak a víz és más természeti tényezőket illető társadalmi megítélések. A gazdaság növekedése, valamint a technológiákban és az életmódban bekövetkező változások esetenként a környezet túlterheléséhez vezetnek és a hatások terjedése, valamint halmozódása miatt reális veszéllyé vált a természeti egyensúly regionális méretű megbomlásának és ebből következően alapvető emberi igények kielégíthetetlenségének a veszélye. Ebben a folyamatban egyfelől a víz elsőrendű fontosságú hatáshordozó, másfelől a leginkább veszélyeztetett társadalmi jelentőségű természeti készlet. Hidrológiai adottságaink alakulásában, a felszín és a felszín alatti vízkészleteink vízforgalmú és vízminőségi folyamataiban ma már a közvetlen vízügyi műszaki beavatkozásoknál sok esetben erőteljesebb a hatása az egyéb — a bányászati, növénytermesztési, hulladékelhelyezési stb. — tevékenységeknek. Ebből következik, hogy a fejlesztés lényeges elemévé válik a különböző gazdasági tevékenységek vízháztartási és vízminőségi szempontú szabályozása. A víz iránti szükségletek és a vízkészlet közötti egyensúly fenntartása vagy létrehozása a latens kapcsolatok révén a korábbinál szélesebb összefüggésbe, az ökológiai egyensúly feltételrendjébe került, a vízgazdálkodás pedig össztársadalmi érdekű feladattá vált. A körülmények vázolt alakulása, a módosult tervezési, döntési feltételek jelölték ki a vízgazdálkodás tervezésfejlesztési feladatát. Hagyományhűen Kerettervnek nevezve, olyan dokumentumot kellett kézre adni, amely a vízgazdálkodás lényeges, teljes körű öszszefüggéseire irányítja elsősorban a figyelmet, ismertetve ugyanakkor a hidrológiai alapokra és a vízügyi-műszaki lehetőségekre vonatkozó korszerű eredményeket. A Kerettervnek ennek megfelelően eredendően két funkciót kell betöltenie: a víz természeti és társadalmi összefüggései feltárásával hozzá kell járulnia a hosszú távú népgazdasági tervezés folyamatos korszerűsítéséhez, valamint az új hidrológiai és vízgazdálkodási ismeretekkel alapul kell szolgálnia a különböző gazdasági ágazatok (közöttük a vízgazdálkodás) fejlesztési céljainak és módozatainak kimunkálásához. Ha a Keretterv eleget tesz ezen céloknak — amelyekre meggyőződésem szerint alkalmas —, akkor nem volt hiábavaló az a sokéves munka, amit az OVH a Kerettervi és a Szerkesztő Bizottság irányításával, vízügyi és más ágazati intézmények tervezőinek és kutatóinak számottevő segítségével a Vízgazdálkodási Intézet elvégzett. Az új, az előzőnél sokkal kisebb terjedelmű és szerkezetében is különböző Keretterv két kötetben jelent meg. A kereken 500 oldal terjedelmű szöveges rész 228 ábrát, 224 szövegközi táblázatot, valamint terjedelmes forrásanyag jegyzéket tartalmaz. Külön kötetben adjuk közre a térképszerű áttekintő helyszínrajzokat, valamint a felszíni vízfolyások hidrológiai jellemzőit tartalmazó grafikonokat. A megjelent dokumentumok felölelik a vízgazdálkodás minden területét, folyamataiban, megalapozva a belső és külső társadalmi és gazdasági, valamint ökológiai összefüggések helyzetének, várható fejlődésének elemzésével. A tárgyalás három részre tagolt: az első részben a természeti adottságokat és ehhez tartozóan a vízháztartási viszonyokat, valamint a különböző vízfajták tulajdonságait ismertetik. A második a vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági körülményeivel és a vízhez kapcsolódó jelentősebb ágazati tevékenységekkel foglalkozik. A korábbi Kerettervekhez képest ez az egyik lényeges tartalmi különbség. A harmadik részben foglaltuk össze a vízgazdálkodás műszaki, jogi és közgazdasági szabályozási tervékenységeinek helyzetére és fejlesztési irányaira vonatkozó ismereteket. A felszíni és a felszín alatti vízkészletekre vonatkozó elmúlt évtizedbeni kutatások eredményei a Kerettervben jelennek meg első alkalommal rendszerezett összefoglalásban. Indokolt kiemelni a felszíni vizek korszerű statisztikai módszerekkel végrehajtott jellemzését, különösképpen utalva a belvizeket illető új eredményekre. A partiszűrésű és rétegvizek teljes körű és számszerűsített jellemzése a korábbihoz képest jelentősen új ismeretanyagot nyújt mind a vízellátás fejlesztési lehetőségek vizsgálatához, mind a készletek védelmét szolgáló intézkedésekhez. A vízgazdálkodás feladatait megszabó gazdaságpolitikai célokat a lényeges hazai és külföldi feltételek keretében elemezik. Ehhez csatlakozik a vízgazdálkodási színvonal nemzetközi öszszehasonlító vizsgálata, amelynek eredményei figyelemre méltóak ágazati céljainak kijelölésénél. Indokoltnak tartom felhívni a figyelmet a vízgazdálkodás ágazatközi kapcsolataival foglalkozó fejezetre és ebből is külön kiemelem a mezőgazdasági részt. A Kerettervben röviden öszszefoglaltuk azoknak a vizsgálatainknak az eredményeit, amelyek a növénytermesztéssel kapcsolatos vízháztartási feltételekre és szabályozási lehetőségekre vonatkoznak. Bemutatjuk azt a modellt és azokat az adatokat, amelyekkel integrált módon értékelhe-11
