Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 2. szám
az árvízvédelmi gátak átlagosan az 50 évenként egyszer előforduló átlagos gyakoriságú árvizek ellen nyújtottak védelmet, addig 1985 végére a gátak 63%-a a mértékadónak elfogadott átlagosan 100 évenként egyszer, 37%-a pedig az átlagosan 60—80 évenként egyszer előforduló árvizek ellen nyújtanak védelmet. A fejlődés eredményeként nőtt az árvízvédelmi biztonság, ami lehetővé tette olyan nagy. árvizek elleni eredményes védekezést, mint az 1965. évi dunai, az 1970. évi Tisza-völgyi és az 1980. évi Körös-völgyi árvizek voltak. A felszabadulás óta közel 800 km hosszban készült folyószabályozás, melynek eredményeként a 2800 km hosszú fólyóhálózat 60%-án megfelelő mederviszonyok alakultak ki, ezzel javult a víz- és jéglevonulás, a vízi utak mérete és biztonsága. A tószabályozási munkálatok az elmúlt évtizedben — különösen a megnövekedett szabad idő kultúrált eltöltésének igénye miatt — elsősorban üdülési és idegenforgalmi igényeket elégítettek ki. A tószabályozás egyre inkább a tavak egészséges biológiai egyensúlyának megőrzésére, vízminőség-védelmére irányul. Erre jó példa a Velencei-tavon és a Balatonon az elmúlt években végzett eredményes munka. A belvízvédelmi fejlesztés során a levezető csatornahálózat hossza a 40 év előtti 19 ezer kilométerről 36 ezer km-re, a szivattyúkapacitás 262 másról 690 m3/s-ra növekedett. A belvizek átlagos levezetési ideje 30—40 napról 16—18 napra csökkent. Megerősödött és ütőképesen működik az egységes árvíz- és belvízvédelmi szervezet, amely a helyenként még korlátozott védőképességű rendszerben is eredményesen védekezik. Az elmúlt évtizedben kiegészült funkciója és már eredményesen látja el a váratlan, rendkívüli vízszennyezések kártételeinek elhárítását. Míg egyes években a bő csapadék hatásai ellen kell védekezni, addig más időszakokban aszály jelentkezik. Az ország legaszályosabb területén a tenyészidei sokéves csapadékátlag 300 mm, ami a szükséges mennyiség fele, ennek eloszlása is szélsőséges. A felszabadulás utáni kezdeti időszakban csupán 14,4 ezer hektáron öntöztek, ma 300 ezer hektár öntözésre berendezett terület van, ennek 75— 80%-a esőztető öntözés, és mind több a munkaerő-takarékos, korszerű gépi áttelepítésé berendezés. A szántóföldi felületi öntözésnél erőteljesen fejlődik a korszerű tömlős eljárás alkalmazása, néhány ezer hektáron pedig megépültek az első csepegtető öntözőtelepek. A növénytermesztésben elért kiemelkedő terméshozamok stabilizálása érdekében, a meliorációs munka részeként az öntözés fejlesztése is további fontos feladat. Célkitűzés, hogy 500 ezer ha-on korszerű, a növénytermesztés igényeit jól kielégítő, energia- és munkaerő-takarékos öntözési kapacitása legyen az országnak. A helyi vízgazdálkodási eredményeink elérésében jelentős része volt és van az érdekelt gazdálkodó szervezeteket, a társadalmi erőket, a lakosságot összefogó, mozgósító társulatoknak. Az elsősorban a helyi közcélú vízrendezési feladatok ellátására alakult vízgazdálkodási társulatok érdekeltsége ma már az ország művelhető területének 90%-ára kiterjed. A víziközmű építő társulatok aktivitását jelzi, hogy eddig 1300 településen építettek vízmüvet. A vízgazdálkodást 1945 előtt az elmaradott technika, korszerűtlen munkaeszközök jellemezték. A korábban kézműves jellegű, nehéz fizikai munkával végzett vízépítés korszerűen gépesített vízépítőiparrá fejlődött. Létrejött a vízgazdálkodás ipari háttere. Nagytermelékenységű gépek és komplex építéstechnológiák, korszerű információrendszerek és irányítástechnikai berendezések egész sora segíti a munkánkat. A vízépítőipar földmunkáinak 97%-át géppel végzik. A nagy értékű vízgazdálkodási művek állagmegóvását, karbantartását hatékony technológiákkal és termelékeny eszközökkel biztosítjuk. A műszaki fejlődést olyan nagy jelentőségű eredmények jelzik, mint a korszerű betontechnológia, a műanyagok széles körű alkalmazása, az előre gyártott építőelemek, a hatékony szennyvíztisztító és vízelőkészítő technológiák és berendezések, előre gyártott acélszerkezet és termelékeny építéstechnológiával létesített víztornyok és tárolók, korszerű távközlési rendszerek és számítástechnika egyre bővülő alkalmazása. Az elmúlt 40 év során a vízgazdálkodási tudományos kutatás értékes eredményeket produkált és ezek megalapozták a korszerű vízgazdálkodási tevékenységet. A tudomány és a gyakorlat közötti kapcsolat erősítése további lehetőséget nyújt munkánk eredményességének fokozásához. 1982 óta gyártanak korszerű hidromotoros, tömlős öntözőberendezést 3 1979-ben adták át a korszerű csúszózsalus építési technológiával készített 2300 m:l befogadóképességű víztornyot
