Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 2. szám
1984-ben adták át a szovjet együttműködéssel épült 200 000 m:l/d kapacitású észak-budapesti biológiai szennyvíztisztító berendezést A vízgazdálkodás jövőbeni fejlődését nagymértékben befolyásolja az, hogy a biológia, biotechnika, az elektronizáció legújabb tudományos és technikai eredményeit miként tudjuk tevékenységünkben alkalmazni, az eddiginél nagyobb gondot fordítva a meglevő eszközök jobb kihasználására, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentésére. A kutatás, a műszaki fejlesztés és a termelési folyamat minden fázisában nélkülözhetetlen a hatékonyság és a minőség. Mindez feltételezi a valódi tartalékok feltárását, a takarékosság maradéktalan érvényesítését, a fegyelem, a szervezettség erősítését és azt, hogy a gazdálkodásban elindított minőségi elemeket széles körben kibontakoztassuk. A természeti vízpotenciál kihasználásában további lehetőségek vannak, különösen a vízhőenergia-hasznosítás, a vízerőhasznosítás, a folyami szállítás területén. A víz és szennyvíz hőenergia hasznosításának lehetőségei között kiemelt jelentősége van az anaerob fermentáció (szerves anyag, pl. iszaplebontás) során keletkező biogáznak, a szolgáltatott vízben, illetve a megtisztított szennyvíz energiatartalma hőszivattyús felhasználásának és a termálvíz-hőenergia hasznosításának. Az ország — földrajzi helyzete következtében — csak szerény vízerőkészlettel, mintegy 1000 MW elméleti teljesítőképességgel, évi 7,5 milliárd kWh energiamennyiséggel rendelkezik. Ebből a felszabadulásig igen kis részt hasznosítottak. Fejlődést hozott a vízerő-hasznosításban a Tisza-völgy vízgazdálkodási rendszerében felépített Tiszalöki Vízlépcső és a Kiskörei Vízerőmű. Terveink között kiemelkedő a Duna országunkon áthaladó szakaszának hasznosítása. Ezt célozza a baráti Csehszlovákiával közösen épülő Gabcikovó—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer. Az energiatermelés mellett — a vízpotenciál kihasználásának korszerű szemléletével — komplex módon szolgálja majd a hajózás, az árvízvédelem és a kapcsolódó területek gazdasági fejlődésének érdekeit. Nemzetközi jelentősége a Duna—Majna—Rajna-csatorna felépítése után különösen növekszik majd azzal, hogy része lesz az Északitengert a Fekete-tengerrel összekötő transzkontinentális vízi útnak. Az előbbi komplex vízgazdálkodási szemlélet jellemzi azokat a kétoldalú tárgyalásokat is, amelyek célja, hogy a baráti Jugoszláviával együttműködve valósítsuk meg a jövőben a Dráva folyó csatornázását. A felszabadulás hozta meg számunkra azt is, hogy internacionalista módon, a kölcsönös érdekek figyelembevételével, az összefüggő természeti egységet alkotó vízgyűjtő terület szemlélete alapján, a szomszédos országokkal együttműködve, egyre eredményesebben törekedhetünk a közös érdekű vízgazdálkodási problémák megoldására. A vízgazdálkodás fejlődésében kiemelkedő szerepe van a szocialista országok együttműködésének. A KGST keretében, a gazdasági integráció adta lehetőségek jó alapot nyújtanak a Tisza- és a Duna-völgyi vízgazdálkodás feladatainak megoldására. A magyar vízgazdálkodás dolgozói számos különféle nemzetiközi szervezet munkájában vesznek részt. Bekapcsolódásunk a műszaki-tudományos haladás világáramlatába kedvező lehetőségeket nyújt a világszínvonal megismerésére, az eredmények hazai alkalmazására. Részvételünk a nemzetközi tudományos együttműködésben hozzájárul a vízgazdálkodás tudományos alapjainak fejlesztéséhez, országunk nemzetközi megbecsülésének növeléséhez. A korszerű vízgazdálkodás nem alapozható ötletszerű megoldásokra, részintézkedésekre, rövid távú tervekre. A vízzel, mint természeti kinccsel éppúgy, mint a vízgazdálkodásban felhasznált anyagi javakkal, tervszerűen és takarékosan kell gazdálkodnunk. Mindez csak messzetekintő, előremutató, elmélyült elemzésen alapuló tervek alapján valósítható meg. Ilyen előretekintő átfogó terv a kormány által 1964-ben jóváhagyott Vízgazdálkodási Keretterv, melynek ez évben készült el a mai lehetőségeket figyelembe vevő harmadik továbbfejlesztett kiadása. Hosszabb távra meghatározza feladatainkat a kormány programja a vízzel való takarékos gazdálkodásról és a víztisztaság fokozott védelméről, a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program ütemezéséről és az a program, mely a délalföldi települések gyorsított vízminőség javítására, a Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer továbbépítésének ütemezésére készült. A vízgazdálkodás további fejlesztése főbb feladatait az ország szocialista társadalma félépítése érdekében hozott célratörő párthatározatok, az MSZMP XIII. kongresszusa által meghatározott célkitűzések adják meg. Ezek magukban foglalják a vízigények jobb kielégítését, a víztakarékosságot és vízminőség-védelmet, fokozott gondot fordítva az egészséges ivóvízellátásra, a csatornázásra és szennyvíztisztításra, magas színvonalon tartva az ár- és belvízvédelmet. A vízgazdálkodásban új generáció nőtt fel, amely a vízügyi szolgálatban régebben dolgozó, tapasztaltabb munkatársakkal harmonikus egységben, szocialista céljainkkal összeforrott szellemben, alkotó módon vesz részt az országépítő munkában, A felszabadulás és a szocialista fejlődés szélesre tárta a közművelődéshez és a szakmai műveltséghez vezető utat, mélyreható változást eredményezett a vízügyi szakoktatás terén. Szakembereink arra törekednek, hogy lépést tartsanak korunk növekvő tudományos-technikai haladásával, a műszaki, természettudományi és közgazdasági tudományok ismeretanyagának rohamos bővülésével. Ezt segíti elő az is, hogy a munkástól a vezetőkig általánossá vált a szakmai továbbképzés. A visszatekintés alkalom arra is, hogy elismeréssel emlékezzünk a vízügyi ágazat csaknem 100 ezer dolgozójáról, akik munkájukkal, ha kellett önzetlen, bátor helytállással vették ki részüket az ország építéséből. Nincs az országnak olyan tája, ahol ne találkozhatnánk a vízgazdálkodási dolgozók alkotó munkájának eredményeivel. Méltó tanúsítói ennek a munkának az Alföld aszályos térségein és országunk más tájain épült öntözőrendszerek, a természet sokszor mostoha vízviszonyait megváltoztató vízlépcsők, tározók, új mesterséges folyók, a megfékezett árvizek, a városok és falvak fejlődését előre vivő, az életkörülményeket jobbá, kultúráltabbá, egészségesebbé tevő víziközművek. A művek is hirdetői a vízügyi dolgozók országépítő munkájának, a gazdasági és a természeti környezetet a szocialista társadalom céljaival összhangban formáló tetteinek. Eredményeik alapja és ösztönzője a munkára épülő társadalmi rendszerünk, a népgazdaság erőforrásainak gyarapodása, a nép ügyének szolgálata. 4
