Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 2. szám
1970-ben eredményesen folyt a védekezés a minden eddigit meghaladó Tisza-völgyi árvíz ellen tés és feldolgozás folyik. Az adatgyűjtés ben egyre nagyobb szerepet kapnak az automatikus távérzékelő, csapadék távjélző, vízállás és vízminőség észlelő és mérőrendszerek. Az adattárolásban és értékelésben pedig rövidesen teljeskörűvé válik a számítógépek alkalmazása, mely módot ad arra, hogy a vízgazdálkodás gyakorlati irányításában szimulációs eljárások is elterjedjenek. A társadalom indokolt vízszükségletei a rendelkezésre álllló hasznosítható vízkészletekből országos szinten, hoszszabb távon kielégíthetők. Ehhez azonban szükséges, hogy a fogyasztás minden területén érvényesüljön a víztakarékosság. A takarékos vízfogyasztás — amely csak a vízhasználókkal együttműködve és fokozatosan valósulhat meg — a víztakarékos technológiák bevezetését, a technológiai fegyelem növelését, a vízveszteségek csökkentését, a minőségileg különböző víz differenciált elosztását, a többszörös vízfelhasználást, a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítását, végül gazdasági ösztönző rendszer alkalmazását feltételezi, mint például a víztakarékosságra ösztönző árak, vagy indokolatlan vízpazarlás bírságolása stb. A felhasznált víz használati értékét annak minősége határozza meg, ezért a vízkészlet védelmével azonos rangú a vízminőség védelme. Ennek megfelelően a vízgazdálkodás tervében növekvő súlyt kap az élővizek tisztaságának megóvása csakúgy, mint a használt és szennyezett vizek tisztítása. A feladatok megoldását elősegítő gazdasági és műszaki eszközök kiegészülnek áillamigazgatási és hatósági intézkedésekkel. Ilyenek: a vízminőség-értékelés átfogó új módszerei, a szennyvízkibocsátók egyéni jellegzetességéből eredő differenciált vízminőségi követelmények szerinti elbírálása, az ívóvíznyerő helyek — különösen a felszín alatti — vízkészletek fokozott védelme, a hatékony bírságrendszer, végül a nemzetközi együttműködés. A vízgazdálkodás népgazdasági súlyát jelzi, hogy a vízgazdálkodási ág az ország beruházásaiból 6—7% értékkel részesül. A beruházási eszközök 75%-át vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztításra, 15%-át a vizek kártételei elleni védelemre, a fennmaradó rész mezőgazdasági vízszolgáltatásra és egyéb általános vízgazdálkodási célokra használjuk fel. Az elmúlt 40 évben a vezetékes vízellátás a lakásépítési program féltételeként is az életszínvonal-politika középpontjában állt. A fejlődés dinamikájára jellemző, hogy a lakossági vízellátás a felszabadulást követően a 22%-os ellátási szintről napjainkig 84%-ra emelkedett. A következő évek feladata, hogy apró településeink mind nagyobb hányadát vezetékes vízzel lássuk el. Az ipar vízellátása lépést tartott az ipar fejlődésével. A víztakarékos ipari technológiák bevezetése, a használt vizek visszaforgatása, ismételt felhasználása ma már eléri az ipari vízhasználat 75%-át. A csatornázás és szennyvíztisztítás megvalósításának üteme az elmúlt évtizedekben mérsékeltebb volt mint a vízellátás. Annak ellenére, hogy országos szemlléletben a szennyvíztisztító berendezések és az élővizek öntisztító kapacitása összhangban van a szennyvizek terhelő hatásával, egyes lokális vízgyűjtőkön feszítő aránytalanság keletkezett. Már jelenleg is, még inkább a következő években azon fáradozunk, hogy ezeket az aránytalanságokat feloldjuk. Különösen nagy erőket összpontosítunk az olyan érzékeny körzetekre, mint a Balaton. A Balaton alig két évtized alatt felkapott üdülőkörzetté vált, amelynek kedvezőtlen mellékhatásai erőteljesen megmutatkoztak a tó eutrofizálódásában. Ezt a folyamatot sokoldalú vízgazdálkodási beavatkozással, speciális vízkezelési technológiával kívánjuk megállítani, majd visszafordítani. Eddigi eredményeink reménykeltőek. A sajátos földrajzi helyzetet jelzi az a tény, hogy csaknem minden folyó a határainkon kívül ered, s mielőtt elhagynák az országot, végig sétálnak a magyar alföldön. Nagy vizek idején az ország területének közel negyedrészét elhúzódó árvizek és több mint felét belvizek veszélyeztetik. Ebből következik, hogy az ár- és belvízvédelem mindig kivételesen fontos helyet foglalt el a vízgazdálkodásban. Az árvízvédelem 40 éves fejlődésére jellemző, hogy míg a felszabaduláskor 1973-ban készült el a Tisza folyó komplex hasznosítását szolgáló második vízlépcső Kiskörén 2
