Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 1. szám
ve a csatornázásról, amellyel nálunk is sajnos még sok helyütt gondok vannak. Ezzel kapcsolatban utalnom kell arra, hogy a megfelelő ivóvízellátás önmagában nem elegendő; együtt kell, hogy járjon a csatornázással. Sajnos nálunk helyenként a hatóságok elnézően kezelik, hogy a vízellátás biztosítása után a helyi lakosok a szennyvizet a régi víznyerő kútba eresztik. Nem lépnek fel kellő szigorral e vétkes könnyelműség ellen, sőt esetenként még a hatóság környezetvédelmi szemlélete is megkérdőjelezhető. A szennyvíz kútba való bevezetésével olyan mértékben károsítják a talajt, ivóvízkészleteinket, hogy az évszázadokra megoldhatatlan gondokat okozhat. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy ilyen okok miatt elengedetetlen a gondos tervezés, a tervezésben a környezetvédelmi szempontok messzemenő érvényesítése. Kizárólag a termelési érdekekre való hivatkozás elfogadhatatlan. Ilyenkor kell, hogy a politika, az egész társadalom, az egész társadalmi környezet megálljt parancsoljon a környezet további károsításának. Újabb nagy témakör a termelési folyamat, maga az emberi tevékenység, amelyet minden nap rendszeresen végzünk. Ennek környezetvédelmi szempontból való átgondolása, illetve ennek figyelembevétele mérhetetlen haszonnal járna. Ez egy olyan aranybánya, ami lényegében a környezetvédelmi ügyek megoldásának egyik kulcsa, csak az emberi tevékenység alaposabb végiggondolása, és e szempontból történő változtatása szükséges. Ma már minden állampolgár előtt közismert a termelési hulladékok, főleg a veszélyes hulladékok ügye. Ugyancsak rendkívül komplex összetett témakör, amit az anyagtakarékosság oldaláról megközelítve pozitív eredményeket lehet elérni, hiszen a hulladékok csökkentése gazdaságosabb termelést, kevesebb hulladékot eredményez. Nagy jelentősége van a hulladékszegény technológiák alkalmazásának, a felesleges hulladékok újrafeldolgozásának. Természetesen ehhez is berendezések, gépek, korszerű technológia és racionális szervezés szükséges. A mérgező hulladékok szakszerű kezelése, tárolása, szállítása már olyan nagy feladat, amelyet az ország egy-egy kisebb térségében saját erőből nem lehet megoldani, ezért ehhez központi akarat, központi irányítás szükséges. Közismert az is, hogy a mérgező hulladékok kezelésével, tárolásával központi program alapján intenzíven foglalkozunk és a lerakó telepek regionális, országos hálózatának kialakítása folyamatban van. A veszélyes hulladékok kezelése és tárolása dolgában évek óta nagy körültekintéssel dolgozunk a feltételrendszer megteremtésén, jelentős támogatásokat nyújtunk, szervezzük az országos hálózatot, de ezen túl a felelősségben nem tudunk másként osztozkodni, csak úgy, hogy az előállítót kell első helyre tennünk. Az törődjön tehát elsősorban a toxikus huladékokkal, aki azt előállítja, annak legyen lelkiismereti terhe, hogy miképpen kezeli, hogyan biztosítja veszélytelen gondozását. De végig kell vinni a vonalat az értékesítésig. Ezt követően az OKTH elnöke előadásában érintette a gyógyszeriparral és a gyógyszeripari termékekkel, valamint az erdőkkel kapcsolatos környezetvédelmi problémákat, majd áttért a mezőgazdasággal összefüggő kérdésekre. A mezőgazdaságot illetően valamenynyien örülünk a növekvő termékhozamoknak és hogy a magyar mezőgazdaság a világ élvonalába emelkedett. De, hogy ennek milyen ára van a környezetvédelem szempontjából nézve, arról már ritkábban esik szó. Utalnék a mezőgazdasági kemikáliák sokszor túlzott mértékű felhasználására, ami helyenként, bizonyos talajoknál és bizonyos termékcsoportokban már komoly aggályokra ad okot. Sürgető, hogy e témakört is nagyon alaposan végiggondoljuk, mert nem szabad meghaladni azt a kritikus pontot, amelyen belül a természet a káros folyamatokat le tudja önmagában küzdeni. Az ügy engedékeny, jóindulatúan elnéző kezelése a jövőben ugyancsak beláthatatlan következményekkel járhat. A példák egész sorát lehetne hasonló módon idézni és a következtetés csak az, hogy vissza kell kanyarodnunk az iparhoz, a megfelelő feltételrendszer kidolgozásához, a környezetvédelmi szemlélet általánossá válásához. A feltételrendszert illetően kemény intézkedésekre van szükség, s e téren már léptünk és még határozottan lépnünk kell a jövőben is. Az iparnak és a környezetvédelemnek közösen kell törekednie a környezeti károk megelőzésére. Az ipar már nagyon sokat tett, hiszen nagymértékben szaporodnak az elektrofilterek, itt helyben megszűnt a klinker égetés, bíztató kísérletek folynak a galvániszappal, olajiszappal s mindez arra utal, hogy az ipar is egyre inkább felelősen, a megoldást keresve reagál a környezet károsítása gondjainak megoldására. Millió olyan ügy van, amelyekben nem elegendő a központi irányítás, hanem csak az adott területen a termelés helyi kérdéseivel összefüggésben lehet azokat megoldani. Ily módon tehát ismételten azt hangsúlyoznám: azokat az állampolgárokat is fel kell vértezni környezetvédelmi ismeretekkel, akik adott esetekben a termelési folyamatokban közvetlenül el tudják dönteni, mi a legolcsóbb, mi a legjobb megoldás, mi a legegyszerűbb módja a környezeti károk megelőzésének. Ezeknek a gondolatoknak a kifejtése után az OKTH elnöke a következőkkel zárta előadását: Értekezletünk, valamint a szekció ülések tartalma felhatalmaz bennünket arra, hogy nagy elismeréssel szóljunk a szervezők munkájáról és meggyőződésem, hogy e két napon elhangzott előadások, a közös párbeszéd nemcsak a megye, hanem az egész ország számámára a környezetvédelem céljainak elérésében nagy lépést jelent. Dr. Ábrahám Kálmán államtitkár bevezető előadását követően elsőnek Lévai Tamás, az Ipari Minisztérium főosztályvezető-helyettese kapott szót és Máthé Istvánnal együttesen kimunkált előadását a következő gondolatokkal indította: A termelés volumenének növekedése, a növekedést biztosító műszaki-tudományos fejlődés, az emelkedő életszínvonal és a vele járó gondolkodás — illetve magatartásformák jelentősen — többnyire károsan hatottak és hatnak környezetünkre. Ezzel szemben kell, hogy érvényesüljön a környezetvédelem, egy olyan aktív vagy passzív, de mindenképpen irányított tevékenység, amely képes a szennyezési folyamatoknak gátat szabni, a környezetállapot romlását mérsékelni, vagy a romlást megállítani, sőt a lehetőségekhez mérten a környezetminőséget javítani. Mindezt olyan gazdasági-társadalmi helyzetben kell érvényre juttatni, amikor az életszínvonal szintentartása, a termelés volumenének növelése, a termékszerkezet-váítás, a termékek minőségének és választékának javítása egymáshoz szorosan kapcsolódó feladatok. Az ipari termelés környezetszennyező hatását az ipari termelés-növekedés tovább fokozza. Ez a hatás érinthet minden védelem alá helyezett elemet, így a levegőt, a talajt, a vizet, valamint az élővilágot, a tájat és a települési környezetet. A szennyezés történhet szilárd, iszapszerű, folyékony vagy légnemű megjelenési formájú, halmazállapotú anyagokkal. Nem ismeretlen fogalom már a hő-, zaj-, bűz- és sugárszennyezés sem. A károsítás mértékét és formáját célszerű 24
