Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 1. szám
megvizsgálni őzért, hogy feltárhassuk a megelőzés és a védekezés módját, összhangba hozhassuk a társadalmi elvárásokkal és gazdasági lehetőségeinkkel. A vizsgálatot le kell folytatni rövid, közép- és hosszú távon is, a levont következtetéseket hasznosítani kell a tevékenységek során. Különös tekintettel az olyan súlyponti kérdéseknél, mint amilyen például a veszélyes hulladékok kezelése, ártalmatlanítása. Nemcsak az ipar, de más termelő, szolgáltató ágazat szennyező hatása sem választható szét aszerint, hogy az a levegőre, vizre, talajra stb. fejt ki károsító hatást. Például az ipari és a kommunális forrásokból, közlekedési eszközök hajtóműveiből kiáramló kéndioxidból és a nitrogén-oxidokból a csapadék hatására savas eső keletkezik. Ez rontja az erdők állagát, megváltoztatja a talaj kémhatását, a növény- és állatvilág összetételét. A szennyvízkibocsátás bűzzel árasztja el a környéket, rontja az ivóvízkinyerési, öntözési, ipariviz-felhasználási lehetőségeket, pusztítja a vízi szervezeteket vagy hozzájárul eutróf jellegű szaporodásukhoz. A hulladék rendezetlen „elhelyezésének” következményei jelentkezhetnek az öszszes, eddig említett formában. Hatásukat súlyosbítja a hosszú kioldódási idő, az ellenőrizhetetlen szennyezés-migráció, az oldódó vagy megkötődő nehézfém-tartalom. Ezért a szennyezés keletkezésének, mennyiségének és terjedésének megítélésénél a transzportfolyamatok ismeretérer hatásmechanizmusuk prognosztizálására van szükség. A megfelelő környezetvédelem csak rendszerszemléleten alapulhat, amely nem kezeli külön a környezetszennyezést és a védekezést, a kibocsátó forrást és a befogadót, a termelést és a társadalom elvárásait. Még akkor is, ha az elvárások egyszerre irányulnak a termék mennyiségének növelésére, minőségének javítására, árának nivellálására és ezzel egyidejűleg a kedvezőbb környezetállapot kialakítására. Az ipar jellegénél fogva jelentős szennyezéskibocsátó ágazat, ezért még az emisszió mennyiségi szintentartásával szemben támasztott követelmény is igen nagy feladatot jelent a számára. Az előadás következő része kitért az ipari ágazatok szennyezőanyag kibocsátásának mértékére, az ipar vízfelhasználására, -szennyezésére és a szenyvíztisztitásra, továbbá az ipari hulladék kibocsátással, valamint az iparnak a tájra gyakorolt hatásával kapcsolatos problémákra, majd az ipar környezetszennyező hatása mérséklésének lehetőségeit foglalta össze az alábbiakban: — A szennyezőforrások megszüntetése. Radikális megoldás, gyakorlatilag üzem, üzemrész, technológia leállítását jelenti. Az esetek többségében egyéb gazdasági, piaci stb. feltételek együttes hatására is szükség van. Példaként említhetjük a Tatabányai Cementgyárban a klinkerégetés befejezését, a Salgótarjáni ötvözetgyár tatabányai üzemének, valamint az SKÜ kúpolókemencéinek a leállítását. — A technológia szennyező jellegének, mértékének megváltoztatása, esetleg egy új technológia bevezetése. Az utóbbi történt az Almásfüzitői Timföldgyár erőművében, ahol az olajtüzelést fluidágyas széntüzeléssel váltották ki. — Az úgynevezett kevés hulladékkal járó technológiák kialakítása, bevezetése. A már alkalmazott technológiák célirányos felülvizsgálatával, a szennyezőforrások feltárásával, a megszüntetésükre tett javaslatok megvalósításával, a keletkezett hulladékanyagok visszaforgatásával vagy más technológiában való hasznosításával nagymértékben csökkenthető a károsanyagemisszió. Példa lehet erre a gépgyártásban előállított termékek anyagának, méreteinek, súlyának optimális, a feldolgozási folyamat (öntés, esztergólyozás, köszörülés, csiszolás stb.) lépéseit előre figyelembe vevő tervezése, vagy a galvániparban a vegyszeres és takaréköblítés, a fémhidroxidok visszanyerése és hasznosítása. — Az alap- és segédanyagok környezetvédelmi szempontok figyelembevételével történő megválasztása. Nagy, vagy a jelenleginél nagyobb tisztaságú anyagokból készítve a terméket, kevesebb a selejt, a hulladék, a légkörbe és a vízbe távozó, a termékben nem kívánatos anyag. A timföldgyári erőmű példájánál maradva: a szén közé kevert segédanyag (mészkőpor) megköti a magas kéntartalmú szénből kiváló kéndioxid legnagyobb részét. — A keletkező káros anyagok leválasztása a környezetbe való kijutás előtt. Klasszikus környezetvédelmi megoldás volt, a jövőben inkább az elkerülhetetlenül keletkező szennyezések kezelésénél kell alkalmazni. Konkrét példa a filteresítési program, melynek során 67 elektrofilter került beépítésre a szilárd anyag emisszió csökkentése érdekében. Ide tartozik az ipari szennyvíztisztítás minden formája. _— A keletkezett, leválasztott szennyezőanyagok hasznosítása. A hulladék — nyersanyag egyenlőségében rejlő lehetőségeket messze nem használjuk ki. Jó példaként hozom fel a kőolajfeldolgozás során felhalmozott savgyantakészlet mésztejes fellazítását követő termikus hasznosítást, vagy a folyamatosan keletkező, magas kéntartalmú savgyanta hőbontását és az elemikén-előállításót (DKV). A nagy olvasztósalok granulálása (LKM), illetve út- és vasútépítési hasznosítása bővítheti a pozitív példák körét. — A leválasztott anyagok elhelyezése. A kibocsátás csökkentése függ a technológiától, a technikai-tudományos színvonaltól és még több más tényezőtől, de optimális esetben is keletkeznek olyan anyagok, amelyek hasznosítása nem oldható meg az adott szinten, sem pedig a közeli vagy a távoli jövőben. A keletkezett vagy szükségszerűen keletkező — az esetek többségében hulladékjellegű — anyagok rendezett, biztonságos lerakásával, illetve ártalmatlanításával, a környezetvédelmi előírások következetes betartásával meggátolható az ún. másodlagos szennyeződés. Példa erre a vörös iszap — illetve a salak-pernyetárolás, ami Komárom megyében nem ismeretlen tevékenység. Fokozott figyelmet érdemel a különleges kezelést igénylő, veszélyes huulladékok ártalmatlanítása. — Végül — de korántsem utolsó sorban — kell megemlíteni a technológiai — és munkafegyelem szigorú betartását, a karbantartó, nagyjavító munkák lelkiismeretes elvégzését. A figyelmetlenség, a meghibásodások késői elhárítása a tisztítóberendezés vagy a hulladékszegény technológia alkalmazásának eredményét nagymértékben leronthatja, kidobott pénzzé változtathatja a beruházás, az üzemeltetés és fejlesztés költségeit, a befektetett szellemi tőkét. A felsorolásban elsősorban.az aktív környezetvédelem eszközei, megoldásai szerepeltek. Igen sokszor kényszerülünk azonban úgynevezett passzív védekezésre, amikor nem változtatjuk meg a kibocsátott szennyezőanyag mennyiséget, csupán a helyi viszonyokat igyekszünk javítani, a környezetterhelés szintjét mérsékelni. Ilyen „fogás” a magas kémények építése, a sodorvonalba vezetése, a koncentráció hígítással való csökkentése. dr. László Ferenc 25
