Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 1. szám

avatott képviselőinek részvételével al­kalom nyílik a problémák és az ered­mények, a legújabb tudományos és mű­szaki ismeretek megvitatására, mondta befejezésül a megyei tanács elnöke. Dr. Varga Gyula megnyitóját köve­tően dr. Abrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Természet­­védelmi Hivatal elnöke tartott bevezető előadást. Elöljáróban rámutatott arra, hogy a környezet- és természetvédelem ügyében két alapvetően fontos ténye­zővel kell számolni. Az egyik az, Hogy oz emberiség mindig félt azoktól a katasztrófáktól, amelyeket a természet produkált és ezekkel szemben alig tudott védekezni, most viszont az emberiség idéz elő önmaga számára olyan problémákat, amelynek következ­ményei a következő generációkat fogják sújtani. Ezért e témának olyan nagy a súlya, mind társadalmi, mind politikai szempontból, hogy e kérdésekben csak a politika vállalkozhat arra, hogy a jövő nemzedékei érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye. A másik dolog, ami tovább nehezíti az ügyet, hogy a környezet- és ter­mészetvédelem szinte mindennel össze­függ. S ha valami mindennel összefügg, akkor kicsit szétfolyik és igen nehéz konkrét intézkedéseket tenni. A környe­zet és természet valóban mindenféle vonatkozásban egységes és komplex folyamatként fogható fel. S ha meggondoljuk, ipar és környezet­­védelem címszó alatt miről kellene esz­mét cserélnünk, ugyanerre a következ­tetésre jutunk, hiszen az ipari tevékeny­ség is szinte minden vonatkozásban összefügg a környezetvédelem legfőbb gondjaival, — hangsúlyozta az OKTH elnöke, majd így folytatta: Arról van szó, hogy ennek a komp­lex feladatnak a koordinálása, az irá­nyítása és az a kettősség, hogy egyén és társadalom szerepét világosan meg­határozzuk, egyre bonyolultabb, egyre összetettebb probléma elé állít bennün­ket. De a feladat bármilyen nehéz is, azt meg kell oldanunk, örömteljes, hogy Ko­márom megyében a Környezetvédelmi Bi­zottság aktív közreműködésével e téma­kör a gyakorlati napi munkában mindig jelen van. Ügy vélem, az itt élők látják, hogy egyre erősebben kap hangot a föld védelme. Az iparral is minden ösz­­szefüggésben áll, mert a hulladékok, a szennyezések talajba kerülése olyan gondot okoz, amelyeket nagyon nehéz rendbehozni. A talajban okozott káro­kat sokkal nehezebb utóbb rendbehozni, mint a levegőt, vagy a vizet megtisztíta­ni. A talaj szennyezettsége egyes terü­leteken már olyan mértékű, hogy meg­tisztítása egyes szakértők szerint csak évszázadok alatt lehetséges. Ijesztő mértékű az emberiség víz­készleteinek elszennyeződése is. A fel­­használás iránti igények egyre növeked­nek, a víz rohamos mértékben szennye­ződik és ez a folyamat nagyrészt annak az ipari fejlődésnek a következménye, amelynek viszont más oldalról számta­lan előnyét élvezzük. A Földet körülvevő levegőréteggel kapcsolatban sokakban az a gondolat él, hogy ez egy végtelen nagy burok, arrtely önmagától megoldja az elszeny­­nyeződés problémáit. Ma már tudjuk, hogy gondjaink a levegő tisztaságának megőrzésével kapcsolatban is egyre gyarapodnak. Nemcsak ott mutatkoznak légszennyezési problémák, ahol az ke­letkezik, hanem a földnek szinte bár­mely pontján. Ma már a sarkvidékeken is olyan mértékű a levegő szennyezett­sége, amelyre az emberiség sohasem gondolt volna. Ezek a gondok tehát az egész föld­golyót, az egész emberiséget sújtják és ezért rendkívül nagy mindannyiunk fe­lelőssége. A nemzetközi felelősség érvé­nyesül a levegő, a vízfolyások és a ter­mészet más elemei dolgában is. A nö­vény- és állatvilág, az egész természet és maga az ember az ipari termelés hulladékaival, szennyezésével, ártalmai­val, bonyolult összefüggéseivel él együtt. A természet csodálatos ereje és képes­sége révén korábban a szennyezések­nek ellenállt, azt feldolgozta és szinte a huszadik századig a mérleget egyen­súlyban tartotta. De egy bizonyos ha­táron túl a mennyiségi változások mi­nőségi változásokba mennek át és ne­gatív értelemben egy olyan határhelyzet alakult ki, amikor a természet ereje, a növény- és állatvilág már nem tudnak megbirkózni a természet károsításának mai mértékével. Ezért a legkeményebb jelzés számunkra a természet egyes ele­meinek, az állatvilág és növényvilág egyes fajainak pusztulása, mivel ez hozza tudomásunkra, hogy itt már na­gyon nagy baj van. A környezetvédelem ügyének rendkí­vül nagy súlyát ma már egyre többen érzékelik és elismerik, fontossága tár­sadalmilag is minden szinten egyre inkább beérik, de sokan úgy vélik, saj­nálatos dolog, hogy ma kevés a pén­zünk és ilyen nagy témákat vajon ho­gyan lehet megoldani pénz nélkül. Hibás az a felfogás, mely szerint a környezetvédelem ügyét csak pénzzel le­het megoldani. A környezet- és termé­szetvédelem dolgában megfelelő isme­retanyaggal és szemléletváltozással, a szervezett, tisztességes és kultúrált em­beri magatartással, az élet különböző területein eddig alkalmazott módsze­reink megváltoztatásával rendkívül sokat lehet tenni. Az emberi magatartás legalább olyan jelentős tényező, mint a rendelkezésünk­re álló anyagiak. De van az ügynek egy másik oldala is, mégpedig az, hogy a környezet- és természetvédelem ma­gasabb szintű, komplex megvalósítása közgazdasági oldalról is sok haszonnal jár. Ügy tűnik azonban, hogy a közgaz­daságtudomány még nincs eléggé je­len a maga erejével, amellyel bizonyí­taná, hogy a környezet- és természet­­védelem mind az emberiség, mind az ország, a gazdaság számára is közvetve olapvető fontosságú és távlatban az ilyen jellegű ráfordítások megtérülnek. A környezet- és természetvédelmet il­letően találkozhatunk olyan álláspont­tal, hogy vannak ugyan veszélyek, de arra törekedjünk, hogy legalább ne le­gyen rosszabb a helyzet, ne növeljük a szennyezést, tartsuk a jelenlegi állapo­tot. Vagyis röviden: koncentrálni a na­gyobb környezeti károk megelőzésére. Ehhez kell egyébként a legkevesebb pénz. Az iparra vonatkozóan pl. el kel­lene érni azt, amit már több ország­ban megvalósitottak, hogy ipari tevé­kenységet komplex környezet- és termé­szetvédelmi szemlélettel rendelkező szer­vezet engedélye nélkül le lehessen foly­tatni. Amikor határozatot hozunk egy ipari tevékenység megindításában, rendkívül körültekintően kell eljárnunk, hogy az adott térségben az ott levő föld, víz, le­vegő, zöldterület, növény- és állatvilág elbírja-e az adott termeléssel járó ter­helést. Mert lehet, hogy az adott térség­ben a lakosság szempontjából rendkí­vül hasznos és gazdaságos pl. egy ipari tevékenység megindítása, de lehet, hogy ennek következtében a környezeti káro­sodás helyrehozhatatlanná válik. Ily mó­don sokkal nagyobb károkat okozha­tunk, mint amilyen haszonnal jár egy szűkebb látókörrel engedélyezett terme­lési folyamat. Van olyan ország is, ahol pl. száz telek kialakításához is csak ak­kor járul hozzá az illetékes környezet­és természetvédelmi hatóság, ha az in­frastruktúra és a környezetvédelem egyéb feltételei biztosítva vannak. Amennyiben a lényeges feltételek közül bármelyik is hiányzik, a parcellázáshoz nem járulnak hozzá. Minden települé­sen vízre, utakra, óvodára s minden más egyébre is szükség van, nem is beszél-23

Next

/
Thumbnails
Contents