Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 8. szám
DUNAÚJVÁROS Országos papíripari vízgazdálkodási ankét Az elmúlt években alapvető szemléleti változás ment végbe a magyar vízgazdálkodásban. Egyre nagyobb teret hódított az a felismerés, hogy a legnagyobb vízhasználó, az ipar területén is tervszerű vízgazdálkodásra, a víz értékének, fontosságának és az ebből eredő gondoknak a figyelembevételére van szükség. A korábbi időszakban gyorsan növekvő frissvíz-igény kielégíthetetlenné vált, előtérbe került a takarékosság és a környezetvédelem. Mindez új kérdések egész sorát vetette fel a beruházások, a technológiai változtatások terén. Egyfelől a vízgazdálkodásért felelős OVH, másfelől az illetékes minisztériumok és az egyes ipari üzemek jelentős erőfeszítéseinek összehangolására, tapasztalataik kicserélésére, a közvelen véleménycserék megszervezésére volt szükség. E célból került sor 1984 őszén az országos bőripari vízgazdálkodási ankét, majd 1985. október 23-án az országos papíripari ankét megszervezésére. Az OVH, az Ipari Minisztérium és a Magyar Hidrológiai Társaság közös elhatározása alapján (melyhez csatlakozott a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az OKTH is) az Országos Papíripari Vállalat javaslatára a Dunaújvárosi Papírgyár volt a házigazdája a mintegy 150 papíripari, vízügyi, kutató, tervező és kivitelező szakember tanácskozásának. Bozsits Béla, a Dunaújvárosi Papírgyár igazgatójának üdvözlő szavait követően Juhász Mihály, az Országos Papíripari Vállalat vezérigazgatója tartott előadást. Az előadó ismertette a magyar papíripar jelenlegi helyzetét, a vízgazdálkodáshoz, a környezetvédelemhez való viszonyát és a jövőre vonatkozó elképzeléseiket. Kiemelte, hogy az országos vállalat 14 termelő üzemét a gyártási profilok, a különböző gyári adottságok és a külső feltételek miatt nehéz összehasonlítani, de a teljes papíriparra megállapítható, hogy termelési kapacitásának bővítésével együtt foglalkozott a papíripar második legfontosabb alapanyagával, a vízzel. A vízfogyasztás két fő termékcsoport között oszlik meg, ez a féltermék-termelés (facsiszolat, félcellulóz, cellulóz) és a papírgyártás. A papírtermelés az elmúlt 10 évben dinamikusan fejlődött és jelenleg meghaladja az évi 550 ezer tonnát. Az ehhez felhasznált ipari víz mennyisége 34 millió m3 volt 1984-ben, az átlagos fajlagos vízfelhasználás 62,5 m3/t, gyáranként változó. Mivel az 1976-os évi 372 ezer tonna papírtermeléshez 47 millió m3 frissvíz mennyiségre volt szükség, megállapítható, hogy a csökkenés jelentős. A termelés jelentős növekedése mellett a kibocsátott szilárd lebegő anyag tartalom, valamint a KOI-terhelés nagymértékben csökkent. A papíripar a vízgazdálkodás területén jelentős eredményeket ért el, amelyeknek mozgatórugója elsősorban a gazdasági-gazdálkodási kényszer volt. A fejlesztő munkának szerves részévé vált a környezetvédelem, a vízgazdálkodás és a gyártástechnológia együttes vizsgálata. További feladat még a cellulózgyárak rekonstruciójánál a zárt vegyszerrendszerek megvalósítása, integrált melegvíz-rendszerek kiépítése, a klór nélküli cellulózfeltárás; a papírgyártásnál a felesleges hígítások kiiktatása, a hulladékpapírt előállító üzemeknél a rekonstrukciók végrehajtása. A Dunaújvárosi Papírgyár vízgazdálkodását Szalay Árpád gyárrésziegvezető ismertette. A Dunaújvárosi Papírgyár első nagy egységét, a Szalmacellulózgyárat 1962- ben avatták fel. A dinamikus fejlődés eredményeként megépült az író-nyomó papírgyár és a Hullámvertikum. Ma a Dunaújvárosi Papírgyár a hazai papíripar termelésének 34%-át adja. A gyár vízgazdálkodása is megváltozott. A vízellátás területén komoly eredmény, hogy a Hullámvertikum többletvízigényét a meglevő derítők intenzifikálásával biztosították. Űj segédvegyszereket alkalmaznak az ipari vízműben. A frissvíz felhasználásának menynyisége a vízkörök fejlesztésével csökkent, növelték a visszaforgatás arányát. Elkészült egy új 6200 m3/d kapacitású szennyvíztisztító. A cellulózgyártás és huHadékpapír előkészítés szennyvizeit eleveniszapos biológiai rendszer tisztítja. A biológiai lebontás folyamatát mikroprocesszoros szabályozás irányítja. Jelenleg a tervezett paramétereknél hatékonyabb a tisztítása, a 400 mg/l KOI érték a jellemző. A megtisztított fehér szennyvizek egy részét visszaforgatják és újra hasznosítják az ipari víztisztítóban. A keletkező iszapok sűrítésének eredménye: 7870 tonnával kevesebb a Duna KOI szennyezése, mint korábban. Elemző tanulmány készült a fehér és a barna szennyvizek hasznosítására. Fejér megyében a tisztított szennyvíz elöntözhető, s ezzel a térség agroökonómiai potenciálja növekedhet. A Lábatlani Papírgyár vízgazdálkodását a gyár főmérnöke, dr. Hamar János mutatta be szóban és diaképeken. A mai Vékonypapírgyár 1970-ben létesült 36 ezer tonna papír és 10 ezer tonna feldolgozott termék előállítására. A jelenlegi termelés 46 ezer tonna papír és 25 ezer tonna feldolgozott termék. A vékonypapírgyártás vízigénye az átlagosnál lényegesen magasabb, a kényes gyártástechnológia és a termékek minőségi követelményei miatt. Ezért a 20 ezer m/3d Dunából kivett friss víz felhasználósa és a használat utáni visszavezetése egyre több gondot jelent. A gyár megvizsgálta, hogy milyen módszerekkel, intézkedésekkel lehet a fajlagos frissvíz-felhasználás csökkentését, ill. az elfolyó víz tisztítását gazdaságosan megvalósítani. A papírgyártás mennyiségének növelésével párhuzamosan emelkedő vízigény biztosításá — változatlan ipari víztisztítómű kapacitás mellett — csak a gyártástechnológiában keringő vízmennyiség cirkulációs arányának növelésével lehetett megoldani. A szennyvizek szennyezőanyag-tartalmának kinyerése és újrahasználata érdekében tett legfontosabb intézkedésük a Krofta-víztisztító berendezés beillesztése volt a papírgyártási technológiába. A Lábatlani Papírgyár VII. ötéves tervei még alakulóban vannak. Kapacitásbővítés esetén a jelenlegi frissvíz menynyiséggel szeretnék biztosítani az új termelés-felfutást is. A Budafoki Papírgyár főmérnöke — Fonyódi Ferenc — elmonta, hogy a körvizek zárására több éves programot dolgoztak ki. A Balatonfűzfői Papírgyár főmérnöke, Turóczi József a vízgazdálkodás, a környezetvédelem költségeinek és az elért eredmények alakulásáról szólt. Dr. Papp Júlia tud. osztályvezető a papírgépi vízrendszerek zárásával kapcsolatos kutatásokról, a félcellulóz gyártásánál keletkező használt lúg hasznosításának vizsgálatáról beszélt. A Szolnoki Papírgyár ez évben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Ez idő alatt több mint 1,1 millió tonna terméket állított elő. A befejezett nagyberuházás hatását a vízgazdálkodásra, jól szemlélteti az elmúlt évek fajlagos vízfelhasználásának alakulása: 1975- ben 1350 m3/t, 1984-ben 88 m3/t a jellemző. Jelentős és újszerű intézkedéseket tettek a papírgyártás során keletkező szennyvizek tisztítása érdekében. Itt alkalmaztak pl. először retenció növelő vegyszereket, amelyeknek hatására nő a víztelenítés hatékonysága és az ülepedés hatásfoka. Ezeket a vegyszereket ma már általánosan használják. A beruházás keretében szükségessé vált a vízmű teljes felújítása is. A Tisza vizének áradásakor azonban a magas lebegő anyag tartalom, valamint az uszadék eltávolítása változatlanul gondokat okozhat. A Szolnoki Papírgyár vízgazdálkodása ma korszerűnek mondható, gondok persze itt is vannak. A Csepeli Papírgyár vízgazdálkodását Reinitz Egon gyárrészlegvezető ismertette. 1908-tól működik a papírgyár. Kapacitása és termék-skálája állandóan változott, az 1970-es évektől azonban csak a hullámtermékek feldolgozásával foglalkoznak. A további fejlesztéshez világbanki kölcsönt vettek fel. A környezetvédelmi előírások a nyers víz felhasználás csökkentésére, a körvíz újrafelhasználás mértékének növelésére ösztönzik a vállalatot. A legnagyobb eredmény a gyár vízgazdálkodásában, hogy a nátrium-biszulfitos cellulózgyártás 1980-ban felváltotta a környezetszennyező kálcium-biszulfitos technológiát. 4
