Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 8. szám
vízgazdálkodás szempontjából legjobb minőségű talajaink helyezkednek el. Rendkívül lényeges feltétel a biológiai alap megteremtése. Mezőgazdaságunk fejlődése belterjes irányú. Az új fajták potenciális termőképessége egyre inkább nagyobb, mint amit a lehulló csapadékkal el lehetne érni. Az öntözés elsődleges indokoltságát ugyanis feltétlenül az adja meg — szemben a korábbi „aszály elleni" célkitűzéssel — hogy a fajta biológiai igénye a víz iránt nagyobb-e, mint amit a lehulló csapadék biztosíthat. A másik indok feltétlenül ökonómiai, mert a rendkívül nagy termelési költségű növényeknél a termelési értéket — tehát magát a termést — is feltétlenül biztosítani kell. Az öntözésnek különleges jelentőséget ad az, hogy a termés biztonsága — amennyiben a többi termelési feltételt is hasonló színvonalon biztosítjuk — igen nagyfokú. Magyarországon nincs olyan év amikor a termés mennyisége, minősége, a biztonság miatt 50—180 mm pótlólagos csapadék kiadására ne lenne szükség a burgonya, cukorrépa, szója, intenzív gyümölcsök, szaporítóanyag vetőmag, legelő, valamint a 10 t/ha feletti kukorica és a kettős termesztés esetén. Az öntözés jelentősége azonban az öntözött területek nagyobb termésátlagának elérésével nem merül ki. Ugyanis az öntözés révén a mezőgaz-Az ökológiai adottságokat figyelembe véve a legtöbb ország fejleszteni kívánja öntözéses gazdálkodását, mivel az élelmiszerekkel való biztonságos belső ellátás alapvető célkitűzés, sok esetben társadalmi-politikai-stratégiai jelentőségű. Az export piacok bővítése, megtartása, vagy az import csökkentése nemzetgazdasági érdek. Távlatilag, amikor a rendelkezésre álló vízkészlet maximális kihasználásával a termőterület 20—22%-a válik öntözhetővé, az ország legjobb adottságú területein, a mezőgazdasági termelés mintegy 40%-át függetleníthetnénk a csapadék-ingadozásoktól. Minden — a feltételes öntözés zónájába tartozó — ország törekszik arra, hogy termőterületének minél nagyobb hányadát mentesítse az időjárás — ezen belül is —■ elsősorban a csapadék ellátottság szeszélyétől. 2. sz. táblázat öntözési módok az összes berendezett terület %-ában (1984.) I. Esőztető összesen ebből: 83,6% beépített telep hordozható berend. 28,4% ellátott 55,2 % II. Felületi öntözés 12,5% III. Felszín alatti öntözés 7,1% IV. Egyéb 0,8% Tiszakécskei úszás vízkivételi mű dasági termelés belterjessége általában és az öntözetlen területekre vonatkoztatva is jelentősen fokozódik. Az öntözéses gazdálkodás helyét, szerepét a magyar mezőgazdaság fejlesztésében ezek a célkitűzések indokolják. A mezőgazdasági termelés színvonalának növekedésével párhuzamosan a költségek emelkednek. Ezért az öntözés termésnövelő funkciója mellett egyre inkább figyelembe kell venni a termésbiztonsági tényezőt — kiemelten az egységnyi területen nagy értéket előállító növénykultúrák esetében. A mezőgazdaság 1986—90. évekre tervezett termelésfejlesztési célkitűzéseinek eléréséhez a jelenleginél nagyobb területen lesz szükség öntözésre. Szántóföldi növénytermesztésünkön belül közép- és hosszútávon is a gabona ágazat lesz a meghatározó. A gabona jelenlegi mintegy 15 millió tonna évi termelését 1,5—2,5 millió tonnával tovább kell növelni, s ez a fajlagos hozamok biztonságos további emelést követeli meg. A kukoricatermesztés tervezett hozamait figyelembe véve a vetésterület mintegy 30%-án, átlagos időjárási körülmények között is, vízhiány korlátozza a termelést. Középtávú élelmiszerellátási célkitűzéseink szerint a 'lakossági rizsfogyasztáshoz mintegy 45—46 ezer tonna hántolt rizs (75 ezer tonna nyersrizs) biztosítása szükséges 1990 évben. Ez szükségessé teszi a jelenlegi termésátlagok stabilizálása mellett a rizstermőterület mintegy 10 ezer ha-ral történő növelését (import kiváltás). A mintegy 850 ezer ha-on termesztett szálas- és tömegtakarmány növények, valamint a közel 1,3 millió ha gyepterület termelési színvonala igen alacsony jelenleg, ami — egyebek között — a vízellátottsági hiányosságokra vezethető vissza. Az állatállomány takarmányszükségletét öntözéses körülmények között kisebb területről lehet biztosítani, vagyis öntözéssel jelentős nagyságú (30— 50%-os) hozamnövekedés és általa ugyancsak jelentős mértékű (közel 50%-os) területfelszabadító hatás is elérhető. A fővetésű, vagy másodvetésű tömegtakarmánynövények, illetve az évelő pillangósok öntözése révén takarmánytermesztés alól felszabaduló területeken jól jövedelmező árunövények termeszthetők. A gyepek biztonságos hasznosításának általános korlátozó tényezője a vízhiány, a gyepek teljesítményét teljesen a tenyészidőszak vízellátottsága szabja meg. A gyepek öntözésére tehát országosan szükség van. Minél előbb szükség lenne egy intenzív gyepfejlesztési program megvalósítására, ami egyértelműen a gabonaprogram közvetett megvalósitását segítené elő. Alapvető fontosságú, hogy cukor- és burgonya szükségletünket is teljesen hazai termelésből fedezzük, s ezen növények eredményes termesztésében meghatározó a vízszükséglet biztosítása. Zöldségtermesztésünket is az alacsony termésátlagok és a minőség nagy ingadozása jellemzi. A fejlesztés fő iránya itt is a területegységre jutó hozam növelése, a termésszint ingadozások mérséklése, a piaci igényekhez igazodó ütemezett termelés és a minőség javítása. Mindez öntözés nélkül nem érhető el, mert átlagos időjárási körülmények között is minden termőhelyen szükséges az öntözés a megfelelő termésszint eléréséhez. A másodvetés és kettőstermesztés területén jelentős tartalékaink vannak. Vízzel ellátható területeinken ez is közvetve segíti a gabonatermelés vagy az árunövénytermelés bővítését is (burgonya, zöldség, szója, kukorica). (I. rész vége) dr. Szilárd György MILYEN TERMELÉSI CÉLKITŰZÉSEK INDOKOLJÁK AZ ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODÁS FEJLESZTÉSÉT? 3
