Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 8. szám
1. sz. melléklet Az öntözhető és megöntözött területek alakulása Év Vízjogilag engedélyezett terület összesen ha Megöntözött terület összesen ha Megöntözött terület a vízjogilag engedélyezett terület %-ában 1976 394 757 319 778 81 1977 386 242 297 679 77 1978 382 463 181 346 47 1979 411 620 251 762 61 1980 328 782 133 585 41 1981 311 425 184122 61 1982 304 258 154 731 50 1983 296 714 175 462 59 1984 312 937 229 487 73 kapacitás kihasználtsága is elmarad — kivéve 1984. év — az ökológiai viszonyok által indokolt mértéktől. — A fejlesztésekhez hasonlóan számottevően csökkent a meglevő kapacitások szintentartásához szükséges gépek és eszközök vásárlása is. — Az épített telepek rekonstrukciója gyakorlatilag leállt. A piaci kereslet egyik évről a másikra bekövetkezett nagyarányú csökkenése miatt az öntözőgép gyártó vállalatok sem jutottak megrendeléshez, ezért kapacitásaikat más termékek gyártására állították át, vagy azok kihasználatlanul maradtak. — Az üzemek magatartására kétségtelenül hatott az a sok esetben hangoztatott megítélés is, mely szerint adott körülmények között az öntözés fejlesztése a tervcélok megvalósításában alárendelt, mivel a fejlesztés csupán hosszú távon térül meg. Mindezek következtében az évente megöntözött terület csökkenő irányba változott. A változásoknak vannak azonban pozitív tényezői is. Ezek az alábbiak: — az öntözés nagyobb mértékben a gyenge termőképességű, vagy rossz vízgazdálkodású területeken csökkent. Emiatt a megmaradt öntözhető terület átlagos aranykorona értéke növekedett, — főként ott hagytak fel az öntözéssel, ahol a berendezett terület az összterülethez viszonyítva jelentéktelen volt, az öntözéses termelés méreténél fogva sem jelentett számottevő hatást az üzem gazdálkodására. Ennek következtében növekedett az öntözés üzemen belüli koncentráltsága. — elsősorban a már leamortizálódott, Mezőgazdaságunkban a termelési színvonal emelkedése az elmúlt időszakban gazdaságonként differenciáltan ment végbe. A termelés színvonala ennek megfelelően a gazdaságok egy részében az országos átlagnak megfelelően, más üzemekben e felett, egy sor gazdaságban ez alatt alakult. Ezért hazánkban — az elmúlt időszak öntözésfejlesztésével szemben — akkor és ott jelentkezik az öntözés iránti komoly és megalapozott igény, teljesítőképességében mérsékelt technika mennyisége csökkent. Ez a helyzet jellemezte az időszakot 1983-ig, amikor száraz, csapadékszegény időjárás köszöntött be és az 1984- ben is folytatódott. A kialakult helyzetben Kormányzatunk több öntözést segítő intézkedést hozott, így többek között — mentesítette az öntözőgazdaságokat a vízdíjfizetési kötelezettség alól, — az öntözőgépek és berendezések vásárlásához jelentős, a vételár 60— 70%-át kitevő kedvezményeket biztosított. Az intézkedések eredményesek voltak, jól szolgálták azt a célt, hogy az öntözési kapacitások további csökkenése megálljon, az öntözésre berendezett területek bővüljenek, növekedjen a hasznosítás színvonala. Az 1983—84. évi aszályos időjárás tapasztalatait a kutatás, a gyakorlat, a termelési rendszerek, az állami irányítás részletesen értékelte. Egybehangzó a megállapítás, mely szerint az öntözéses gazdálkodás területi fejlesztésében differenciálni szükséges. Ennek megfelelően kiemelten Bács, Békés, Csongrád, Hajdú, Szolnok megyék területén gazdálkodó élenjáró üzemek elért termelési színvonalukat megtartani, fejlődni csak abban az esetben tudnak, ha gazdálkodásukban technológiai elemként folyamatosan és előrelátóan szerepet kap az öntözés. Ez a térségi lehatárolás azonban csak orientáló jelentőséggel bír, mert a vetésszerkezet, a termelési színvonal, a területi adottság és az ökonómiai számítások a jövőben is az öntözéses gazdálkodás erőteljes bővítését, az ország más térségeiben is indokolhatják. (pl.: Győr, Pest megye.) ahol és amikor elérkezik a gazdaság a termelésnek olyan színvonalára, ahonnan a továbbfejlődés csak a komplex üzemen belüli vízgazdálkodás megvalósításával lehetséges. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a termelés színvonala az országos átlag vagy az alatt van, nem érkezett el az öntözéses gazdálkodás bevezetésének időszaka. Azok a mezőgazdasági üzemek, ahol a termelési színvonal az átlagot meghaladja — alapvető 'lehetőségeiken túl — egyre inkább keresik a termelés növelésének új, gyors, hatásos eszközeit, különösen akkor, amikor a vízrendezés révén a lehulló csapadékot már maradéktalanul hasznosítani tudják. Ezekben a gazdaságokban, a természetes csapadék hasznosítását követően a növénytermesztés vízszükséglete — a termelési szint függvényében — nagyobb, ezért az öntözéses gazdálkodás bevezetése, fejlesztése egyértelműen célszerű és gazdaságos lehet. Természetesen igen nagy hiba volna az öntözést a belterjes mezőgazdasági termelés egyedüli módjának elkönyvelni. Az öntözés a belterjes mezőgazdasági termelésnek egyik — de igen jelentős — tényezője. Tehát a szükséges többi tényező, mint pl.: az okszerű talajművelés, trágyázás, növényápolás, talajjavítás stb. — nem mellőzhető és az öntözés csak akkor lehet eredményes és gazdaságos, ha időben és maradéktalanul biztosítjuk a többi tényező érvényesülését. A komplex térségi melioráció teremti meg az öntözéses gazdálkodás fejlesztésnek alapfeltételeit ott, ahol a termelési színvonal növelése, vagy az elért magas színvonal megőrzése, a biztonság a természetes csapadékmennyiségen túlmenően — többlet vízigényt jelent. Ezért e térségekben végrehajtott meliorációs beavatkozás csak akkor lehet teljes, ha a vízháztartás mindkét oldala a növény ökológiai igénye szerint szabályozható. Az öntözés agrotechnikai eljárás. Ebből következik, hogy az öntözéses gazdálkodás hatásfoka az üzemekben dől el. Ehhez viszont alapvetően az szükséges, hogy a gazdaságok olyan ütemben és arányban térjenek át az öntözéses gazdálkodásra, amilyen mértékben az öntözéshez szakmai felkészültség, munkaerő, gép, eszköz, tápanyag stb. rendelkezésre ÓH. Az öntözéses gazdálkodás fejlesztése, mivei komplex széles körű feltételrendszerre épül és a jövőben egyre inkább a magas színvonalon termelő mezőgazdasági üzemek agrotechnikája lesz, ezért szükséges, hogy ezzel a termelésfejlesztési lehetőséggel kiemelten foglalkozzunk. Természeti adottságaink hasznosítását fokozni kell. Ezért célszerű vizsgálni, milyen lehetőségekkel rendelkezünk az öntözéses gazdálkodás területén. Magyarország az ezredforduló utáni időszakban — amikor már minden olyan pótlólagos vízkészletnövelő főművi beruházást megvalósítunk, ami egyben a mezőgazdasági vízgazdálkodást is szolgálja — megközelítőleg 0,8—1 millió hektár mezőgazdasági területet tudunk öntözni. Ez mezőgazdasági területeink 20—22%-át jelenti. Ez a maximális lehetőségünk vízkészlet oldaláról. Hazánk talajai változatosak és az öntözés számára kedvező és kedvezőtlen tulajdonságú talajok egyaránt megtalálhatók. Hazánk területének mintegy 50%-ci sorolható a kedvező termőképességű taildjok közé. Az itt gazdálkodó üzemek termelési színvonala is a legnagyobb. Ez is alátámasztja, hogy az öntözésfejlesztésre elsősorban ott kerüljön sor, ahol a növénytermesztés és a AZ ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODÁS FEJLESZTÉSÉNEK INDOKA ÉS CÉLKITŰZÉSE 2
