Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 8. szám
Az öntözéses gazdálkodás helyzete és középtávú fejlesztésének feladatai l. Mezőgazdasági termelésünk színvonala az elmúlt 10 évben eredményesen fejlődött, amit néhány növény termelési színvonalában — a nemzetközi adatokkal történt összehasonlítás is bizonyít. így az 1984. évi adatok alapján a búza hektáronkénti átlagtermése (5400 kg/ha) a világranglista 6., a kukorica (5880 kg/ha), a világranglista 3—5. helyét biztosítja. Ugyanakkor nem lehetünk elégedettek döntően a vízigényes kultúrák, így a burgonya (20 830 kg/ha), a cukorrépa (39 780 kg/ha), a paradicsom (24 270 kg/ha), a paprika (8980 kg/ha), a vöröshagyma (19680 kg/ha) termelési színvonalával az e téren történő nemzetközi összehasonlítás eredményével. Ugyancsak jelentős tartalékaink vannak a gyümölcs, a vetőmagtermelés, a rét-legelő gazdálkodás — egyszóval a vízigényes kultúrák — termelési színvonalának emelése területén. (1. számú táblázat). Egy-egy időszak mezőgazdaságfejlesztési koncepciójának kialakítása nem nélkülözheti a közelmúlt (4—5 év) és a jelen eredményeinek, gondjainak elemzését, mert enélkül reális tervek nem készíthetők. így van ez az öntözéses gazdálkodás területén is, amit alapvetően hazánkban, mint az alkalmazható agrotechnikai elemek egyik tagját kell vizsgálni, és ennek megfelelően kell helyét, szerepét meghatározni a mezőgazdaság általános és regionális fejesztésében. Az öntözéses gazdálkodás területe hazánkban, hasonlóan a világ feltételes öntözési zónájába tartozó sok országéhoz, nem egyenletesen, hanem legtöbbször a mindenkori időszak csapadék viszonyainak függvényében fejlődött. Csapadékszegény időszakban az öntözéses gazdálkodás fejlesztése, átlagosnál nagyobb mértékű csapadékmennyiség hatására a vízelvezetés, vízrendezés kap prioritást. Ez a helyzet nem újszerű, hiszen ha a hazai és több külföldi ország öntözéses gazdálkodásának történetét tanulmányozzuk, ugyanezt a tendenciát tapasztaljuk. Az 1978—82. években az átlagot meghaladóan csapadékos időjárás uralkodott hazánkban, így az öntözés területi fejlődését, illetve stagnálását, majd csökkenését mutató „sinus görbe” mélypontjára jutottunk. Az okokat vizsgálva túl egyszerű lenne azonban mindent a csapadékos vagy kevésbé csapadékos évjáratokkal magyarázni, tehát ennél mélyebbre kell „ásni” annak érdekében, hogy tényleg a valós helyzetet kapjuk. Az elmúlt időszakban több alkalommal értékeltük az okokat, aminek legfontosabb elemeit az alábbiakban lehet összefoglalni: — Az elmúlt 6—8 évben — kivéve: 1983—1984 — a csapadék hiánya országosan nem befolyásolta a mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedését, sőt belvízkáraink is voltak. A „vízbőség" azonban azt is jelentette, hogy a víz a termelési tényezők közül nem volt minimumban, hanem közel optimális feltételek alakultak a termelés többi tényezőjének érvényesüléséhez.. Ez az öntözéses gazdálkodás szükségességének megitélésében jelentős negatív irányú szemléletváltozást eredményezett. — Az öntözésfejlesztés és az öntözéses gazdálkodás feltételei — az 1970-es évek végén a közgazdasági környezet változásaiból adódóan — folyamatosan és lényegesen megváltoztak. Alapvetően megváltozott az állami támogatások rendszere. Az öntözőgépekhez adható támogatás csökkent. Az egyedi elbírálás alapján preferált (40—70%-os) támogatásban részesíthetők köre pedig szűkült, az üzemi fejlesztés forrás-igénye megnőtt. 1. sz. táblázat A fontosabb szántóföldi növények 1981—84. közötti termésátlaga Növény 1976—80 évek átlaga 1981 1982 1983 1984 évben kg/hektár Búza 4 060 4 000 4 390 4 410 5 400 Kukorica 4 850 5 860 6 860 5 680 5 880 Cukorrépa 33 640 38 750 42 560 34 700 39 780 Lucerna, széna 5 290 5210 5 400 4 970 5 110 Burgonya 14 160 18 200 17 340 15 920 20 830 Silókukorica 19 020 20 850 22 540 17 020 20 210 Paradicsom 25 180 26 310 29 190 26 900 24 270 Zöldpaprika 9 440 12 040 13 020 13 230 8 980 Fűszerpaprika 7 650 7 740 10 280 7 710 6 060 Zöldborsó 6 450 6 320 7 900 7 420 10 490 Gyep (széna) 1 480 1 580 1 710 1 510 1 580 Rizs 1 340 2 990 3 780 3 730 2 460 — A vízdijak emelésére került sor. — Az energia áramemelések az öntözés költségeit is növelik. — Az öntözés beruházási költségei (az építési-, szá'llítási költségek, gépek árának növekedéséből adódóan) az 1979. évinek másfélszeresére, — az öntözés üzemelési költségei (üzemanyag-árak, munkabérek, vízdíj, sb. változásaiból adódóan) az 1979. évinek két és félszeresére nőttek. — A költségek nagyarányú növekedése miatt szűkült a gazdaságosan öntözhető növényfajok köre. Mindezek miatt azoknál a mezőgazdasági üzemeknél, ahol az öntözőtechnika elavult, vagy az öntözéses termelés eredményessége nem volt bizositható, lemondtak vízjogi engedélyeik egy részéről. — Mezőgazdaságunk 1979-ben még 412 ezer ha vízjogilag engedélyezett öntözhető területtel rendelkezett, 1984- ben pedig már csak 315 ezer ha volt öntözhető. A csökkenés 97 ezer ha, ami tendenciájában jelentősen eltér a MÉM—OVH által 1978-ban elfogadott hosszú távú fejlesztési koncepcióban megfogalmazott célkitűzéstől. — A változás úgy ment végbe, hogy a felületi öntözés, a hordozható berendezésekkel öntözhető terület csökkent, viszont a korszerű a.c. telepekkel és csepegtető öntözéssel berendezett terület növekedett. — Vizsgálva a történteket megállapítható, hogy az V. ötéves terv (1976— 78) elején a közgazdasági feltételek kedvező alakulása miatt mintegy 17 ezer ha-ral nőtt az öntözhető terület, de 1978-tól a szabályzók szigorítása következtében 1979-ről 1980-ra — egy év alatt — 83 ezer ha-os csökkenés következett be. Ez a tendencia ma is folytatódik, de a csökkenés üteme lelassult, majd 1984- ben növekedett az öntözésre berendezett terület döntően az aszályos év következtében életbelépő közgazdasági szabályozók hatására. A területi változáson belül jelentős volt a rizs vetésterületének 29 ezer ha-ról 13 ezer ha-ra való mérséklése, ami jelentősen csökkentette a főművek kihasználását. — Miközben a mezőgazdasági üzemek beruházásait korlátozó rendelkezések az öntözésfejlesztéseket 1978. év végén leállították, a megkezdett főmű építéseket be kell fejezni. így a vízpótló művek és a hasznosító létesítmények kapacitása között ellentmondás keletkezett, aminek a kihasználatlanságon túlmenően a pénzügyi kihatása sem elhanyagolható, mivel a fajlagos üzemelési, fenntartási költség jóval magasabb, mint optimális hasznosítói igény esetén. Az öntözés bővítésének föművi feltételei országosan mintegy 200 ezer ha-ra adottak, mivel a főművek kiépítése igény szerint megtörtént, azonban az öntözhető területek nagysága országosan nem bővült, hanem évek óta csökkenő tendenciát mutat. (1. sz. melléklet). Az üzemi érdekeltség hiányában az öntözési
