Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 1. szám
KOVÁCS ANTAL államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke: Л Balaton és környezetének védelme* a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program keretében Hazánk természeti kincse, legszebb tájaink egyike a Balaton, „a magyar tenger". Fürdésre kedvező vize, bársonyos homokja, klimatikus viszonyai, a tóparti táj esztétikai szépsége, kultúrkömyezete, az üdülés, a vízisport, a nemzetközi idegenforgalom szempontjából egyaránt kiemelkedő jelentőségű. A tó nemcsak egyedülálló természeti kincs, de egyúttal jelentős — életszükségletet is kielégítő — ivóvízbázis, melynek megvédése és fejlesztése elsőrendű közérdek. Az elmük években a tóból közel évi 8 és félmillió köbméter ivóvizet használtunk fel a térség ellátására. A tavalyi hűvös nyár ellenére sem csökkent az igény, hiszen volt olyan nap, amikor a fogyasztás meghaladta a 147 ezer köbmétert és ennek 50%-át a Balaton vizéből termelték ki. E nélkül nyáron az itt tartózkodó 6—700 ezer üdülő ellátását nem lehetne megoldani. A Balaton üdülőkörzetében a környezeti elemek közül meghatározó szerepe van a víznek. Takarékos vízkészletgazdálkodás és a térség vízminőségének védelme nélkül a Balaton nem lehetne üdülőtó, sem pedig ivóvízbázis. A Balaton és környezetének vízminőség-védelmi feladatait a vízgyűjtő terület sajátosságai határozzák meg, amelyek egyben megszabják az elvégzendő feladatok sorrendjét is. Az egyik sajátosság a részvízgyűjtök és a tó területének aránya a tápanyagforgalomban, amit kedvezőtlenül befolyásol a tó lassú átöblitődése. Például a tó összes területének és víztérfogatának alig 7%-ót kitevő Keszthelyi-öblöt a vízgyűjtő terület több mint a feléről érkező és a Zala által szállított tápanyagok terhelik. A másik, a tópart sűrű betelepülése, különösen a déli parton. Ez a szennyezőanyagokat kibocsátó övezet túl közel van a vízhez. Mivel a Balaton májustól—szeptemberig a legtöbb évben lefolyástalan állapotban van, ez fokozza az innen származó környezeti terhelések kedvezőtlen hatását. A problémát növeli, hogy erre az időre esik az üdülési csúcsterhelés és a víz felmelegedése is. A sajátosságokat figyelembevéve, a vízvédelmi feladatok között az első helyen az üdülőövezeti és a vízgyűjtőn levő települések csatornázása, szennyvíztisztítása, belterületeik vízrendezése, és a mezőgazdasági termeléssel összefüggő teendők állnak. Ez utóbbihoz tartozik a műtrágyázásból eredő tóponyaglemosódás csökkentése, az egyéb agrokemikáliák és a nagyüzemi állattartás szennyezési veszélyeinek elhárítá* 19M. október ЭО-ón a Magyor Tudományos Akadémián tartott, ,,A Balaton ökológiai rendszere" c. országos szimpózium plenáris ülésén elhangzott előadás kiegészített szövege. sa és a talajlepusztulásból származó tápanyagok mennyiségének mérséklése. A Balaton védelme érdekében kifejtett erőfeszítések középpontjában tehát a vízminőség-védelem áll. Ezt szolgálja a módosított, immár harmadik Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program — röviden a BVFP — melynek keretében a Balatonon és a vízgyűjtőjén végrehajtjuk mindazokat az intézkedéseket, amelyek a tudomány mai ismeretei szerint szükségesek. A Balatonnal kapcsolatos döntéseket, beavatkozásokat széles körű kutatómunka előzte meg és az illetékes szakemberek, intézetek véleménye az intézkedéseket megelőzően meghatározó volt. Olyan jellegű döntések ezek, amelyek megmegvalósítása rendkívül magas ráfordításokat igényel és hatásuk hosszabb idő után jelentkezik. Ezért a különböző kutatási intézetektől elvárjuk a megalapozott, az idő távlatában helytálló javaslatokat. A Minisztertanács 1983. augusztusában jóváhagyta a módosított és 2010-ig ütemezett BVFP-t. A program 1987-ig határozott tervfeladatokat jelöl meg, az azt követő időszak tennivalóit pedig távlati koncepcióként határozza meg. A BVFP felülvizsgálatát az tette szükségessé, hogy 1982-ben a tó algásodása mór kritikus mértékű volt. A módosítást közel egy évig tartó, a Magyar Tudományos Akadémia által koordinált tudományos elemző munka és széles körű nyilvános szakmai vita előzte meg. (Ugyanígy készítették elő az 1970-ben kidolgozott első BVFP-t, majd annak 1979. évi korszerűsítését.) Az ismételt módosítást részben a vízminőségi állapot változása, részben a kutatások újabb és újabb eredményei tették szükségessé. A jelenlegi BVFP tartalmában követi az előzőek alapkoncepcióját és szerkezetét, de nem foglalkozik az ásványvíz- és hévízhasznosítással, illetve a természetvédelemmel, ugyanakkor új vízminőségvédelmi feladatokkal egészült ki. Ezek között kiemelt szerepet kapott a parti sáv szennyeződés elleni védelme és a parti öv tisztántartása, higiénés viszonyainak javítása. Ez azért fontos, mert az üdülők által használt part menti vízterületen átlagosan kb. 100 millió m3 víz van, ami a tó víztérfogatának csupán 5%-a, ugyanakkor ez viseli a fürdőzésből származó terhelést és fogja fel a vízgyűjtőről érkező szennyeződések zömét. Kulcskérdés tehát a parti sáv higiénés viszonyainak javítása, tisztántartása. Ennek érdekében a BVFP előirányozza az üdülőövezet településeinek belterületi vízrendezését, a kisvízfolyások torkolati szakaszain vízminőség-védelmet szolgáló művek építését, a szippantott szennyvizek megtisztítását szennyvíztisztító telepeken, a szemét és a szennyvíziszap együttes komposztálását. Külön foglalkozik a feliszapolódott parti öv kotrásával és a meder növényzetének szabályozásával. A programban új megvilágításba kerültek a melioráció és a vízminőség-védelem, továbbá a területi vízrendezés és a tó vízszintszabályozása közötti összefüggések. A vízminőségvédelmet szolgáló feladatokat a jelenlegi A Balaton és a tápláló vízfolyások vízminősége 1984-ben
