Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 1. szám
növekszik, május és szeptember között csökken. A szabályozásban elsőbbséget élvez az üdülési és egyben vízminőségvédelmi érdek, hogy a kedvező vízszint és víztömeg legyen a tóban. Csak ezen felüli készletet lehet egyéb célokra (ipari víz, öntözővíz, hajózás stb.) felhasználni. A tapasztalatok szerint tavasszal és nyár elején minél magasabb vízszint tartására kell törekedni, ami mind a vízcsere, mind a hígulósi folyamatok szempontjából kedvező. A vízszinttartást meghatározó érdekek súlypontváltozása miatt az 1976. évi vízszintszabályozási rend korszerűsítésével is szükséges foglalkozni. Már az első BVFP előírja (1970-től), hogy vizet leereszteni a Sión május és szeptember között csak a tó vízminőségének sérelme nélkül, illetve annak érdekében lehet. A kiegyensúlyozottabb vizszint — amelynek feltételét a Sió felső szakaszának és a 80 m3/s áteresztőképességű zsilipnek о kiépítésével tettünk lehetővé — minimálisra csökkentette a balatoni árvizek lehetőségét. A korábbi egy métert is meghaladó vízszintingadozós 30 cm-re mérséklődött. A fenti célok érdekében 1995-ig befejeződik a Sió teljes hosszában a mederbővítési és rendezési munka. A vízszint szabályozásához kapcsolódik — a közvéleményt az utóbbi években sokat foglalkoztató — partvonal szabályozás, a partvédő művek építése. A partszabályozás elsősorban a belterületek védelmét szolgálja. 1957-ben az első Balatoni Regionális Terv készítői megállapították, hogy a Balaton hullámverése és a jég nyomása — különösen a déli parton — a szárazföldet jelentősen rombolja. A déli parton évente több mint egy méter volt a veszteség, de egyes években helyenként a 10 métert is meghaladta. Az 1930-as évek elején parcellázott part menti területekből előbb a közel 20 méter széles parti sétányok, ezt követően pedig a vízparti teleksorok nagy része megsemmisült, ill. víz alá került. Az elhabolt part anyaga a mederbe mosódva jelentősen hozzájárult a feliszapolódáshoz. Jelenleg a tó 235 km hosszú partvonalának 31°/c-a beton partvédő művel, 12%-a kőszórással védett. A partvédő művek nagyobb részét, a Balatonfűzfőtől—Balatonberényig terjedő természetes védelemmel nem rendelkező partszakaszon építették ki, többnyire az érdekeltek megrendelésére. A természetes állapotban levő — vizinövényzectel és nádasokkal benőtt — partszakaszokból ma 85 km az északi parton, 48 km a déli parton található. A nádasok az üdülőövezet kialakulásának kezdetén is közel ilyen hosszúságban voltak az északi parton. A déli part nádasai a mai helyükön 1900 és 1930 között alakultak ki. Ezen az állapoton a BVFP lényeges változtatást nem irányoz elő. A védőművel ellátott parthossz még mintegy 10—12 km-rel egészül ki azokon a helyeken, ahol a partot a Balaton hullámverése ma is erősen rombolja. Ezen túlmenően 30—35 km hosszban kell az ideiglenes müvek rekonstrukcióját végrehajtani. A partszabályozás a parti sétányok és a közcélú strandok, zöldterületek bővítésével mintegy 300 ezer ember számára teszi majd lehetővé a kultúrált pihenést és fürdőzést. A nem védett partokat rombolja a hullámverés BVFP ,,A", ,,B" és „C" vízminőségi fokozatokra bontja. Az „A" fokozatot 1987-ig kell elérni, ennek célja az évtized eleji vízminőségi állapot további romlásának megállítása. Az 1995-ig előirányzott ,,B" vízminőségi fokozat célul tűzi ki a folyamatos javulást, hogy kritikus helyzet már ne alakulhasson ki. 1995 után a ,,C" fokozat eszközveivel biztosítjuk az 1960-as évek elejének megfelelő vízminőséget. Mit tettünk eddig, hol tartunk ma, melyek a következő évek feladatai? A tudományos kutatások egyre inkább igazolják azt a már korábban is vallott felismerést, hogy a vízkészletgazdálkodás és a vízminőség-védelem elválaszthatatlan egymástól. A tó víztérfogata kereken 2 milliárd köbméter. Az elmúlt hatvan év adatai jelzik, hogy a vízkészlet évenként és évszakoson ingadozik, de éves viszonylatban általában többlettel zárul. Sokévi átlagban 378 millió m3 a tóra hulló csapadék és 573 millió m3 a hozzáfolyás a vízgyűjtőről. Ezzel szemben 540 millió m3 a párolgás és 408 millió m3 a lefolyás, illetve a vízhasználat. Az átlagtól persze nagy eltérések lehetnek. A természetes vízkészlet általában október és április között Munkában a KISZ vízügyi tábor takarító brigádja 2
