Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 7. szám

BIMUTATKOXIK

a IMRVV PSSZ-250 tip. hldremechanizációs úsztkitrója

A Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat tevékenységi körébe tartozik a mezőgazdasági vízhasznosítás földműveinek folyamatos fenntartása, melynek jelentős részét a meder-karbantartás képezi.

A tevékenység hatékonysága hagyományos kotrók alkalmazásával tovább nem növelhető, ezért vált szükségessé a hidromechanizációs kotrás felé való eltolódás, különös tekintettel arra, hogy országos viszonylatban is jelentős igény mutatkozik halastavak, holtágak, csatornák kotrására.

Az országban eddig üzemelő külföldi, illetve hazai gyártmányú berendezések nagy szerkezeti méreteiknél fogva helyhezkötöttek, ezért olyan úszókotró kifejlesztésére vállalkoztunk, mely kisméretű, de ugyanakkor nagy teljesítményű, közúton szállítható, könnyen áttelepíthető.

A kotrásra váró tavak, vízfolyások túlnyomó többsége növényzettel sűrűn benőtt, ezért megvásároltuk a Dorogi Szénbányák Vállalattól a szolgálati szabadalmukat képező bontófejek gyártási jogát.

Az 1981-ben indított fejlesztési program végrehajtását rövid időtartamra terveztük, ennek tudható be az, hogy több általunk felkeresett szakvállalat sem a tervezést, sem a kivitelezést nem vállalta.

Ezek után került sor a Felsőpakonyi Gépszerelő Vállalattal való tárgyalásra, akik mérlegelték a részünkről jelentkező igényeket, vállalták rövid határidőre az engedélyezési és kivitelezési tervek elkészítését.

A tervezés elé célul tűztük ki az alábbiakat:

— teljesítmény 30—50 m3/óra szilárd anyag kitermelése,

— nyomócsövön keresztül történő szállítótávolság 500—1800 m,

— közúton való szállíthatóság tartozékokkal együtt,

— a berendezés alkalmas legyen — a szabadalom felhasználása révén — csatornák, halastavak, víztározók, holtágak kotrására növényzettel átszőtt területen, különböző talajminőségek mellett 1—3 méter mélységig.

Az elkészült tervek alapján a berendezés általános ismertetése:

Jellemző paraméterei:

teljes hossz:

12 m

teljes szélesség:

4,5 m

oldalmagasság:

1,2 m

merülés:

0,7 m

ossz. súly:

27,0 to

főmotor teljesítmény:

162 kW

segédmotor:

110 kW

zagyszivattyú teljesítm.:

250 l/sec

nyomótávolság:

1800 m

zagysűrűség:

10—20%

(talajtól függően)

A hidromechanizációs kotró: fő részei

— hajótest a felépítménnyel,

— oldalúszók,

— merítékrendszer a különböző típusú bontófejekkel,

— léptetőrendszer,

— géptér a hajótesten belül.

Működési elve:

A mechanikus bontófejjel ellátott úszókotró alkalmas elhinárosodott, náddal benőtt tavak és folyóvizek medrének gyökerektől való megtisztítására, továbbá iszap, homok, anyagos talaj szívókotrással való eltávolítására és a kitermelt zagy parton kiképzett zagytérbe történő továbbítására.

Működés közben az úszókotró-test a mederfenékbe fúródó cölöpre támaszkodva, lavírcsörlők segítségével íves mozgást végez, miközben a merítékrendszer szívócsövének végére felszerelt mechanikus bontófej végzi a kotrást.

A kotrási feladattól (talajminőség, növényzet) függően a szívócsőre háromféle bontófej szerelhető, melyek lényegében a szabadalom tárgyát képezik.

A kialakított bontófej típusok:

Nádgyökeres talaj esetében a kotrószerszám egy speciális spirálból és egy nádvágó berendezésből áll.

Agyagos talaj kotrására szintén speciális spirálból álló bontófej szolgál, mely a kemény talaj fellazítására megfelelően kiképzett vágóélekkel van ellátva.

Az iszap bontófej 1—1 db, egy tengelyen rögzített jobbos, illetve balos spirálból és két oldalon elhelyezett terelő ernyőből áll, amely biztosítja, hogy a fellazított iszap csak a szívócső felé mozoghat.

A merítékrendszer a kotrási mélységnek megfelelően hidraulikával állítható, kemény talaj esetén a szükséges mélységnél rögzíthető, miáltal biztosítható az egyenletes mederfenék kialakítása.

A kotrás folyamán előfordul, hogy a mederfenéken nyugvó nagyméretű kő, vagy egyéb tárgy a szívócsőbe méreténél fogva még bekerülhet és rendkívüli üzemzavart — törést — okozhat a zagyszivattyúnál. Ennek megelőzésére szolgál a zagyszivattyú előtt elhelyezett kőláda, melynek segítségével a rendszerbe kerülő idegen tárgy eltávolítható anélkül, hogy a berendezést le kellene állítani.

A szívócsőbe — bontófejen keresztül — feljutott zagy továbbítását nyomócsövön át rendeltetési helyére a zagyszivattyú végzi, melynek szerkezeti megoldása az elegy koptató hatását a lehető legkisebb mértékűre csökkenti, résvíz és speciálisan kialakított járókerék alkalmazásával.

A berendezés síkban három irányú mozgását a jobb és bal oldali lavírcsörlő, valamint a léptető berendezés biztosítja, mellyel a kotrási sebesség, az előtolás fokozat nélkül szabályozható.

Az úszókotró erőátvitelénél minden esetben hidraulika került alkalmazásra, a vezérlés részben direkt, részben elektrohidraulikuson lett megoldva.

Az úszókotró klimatizált vezetőfülkéjében helyezett vezérlőpultról a munkavégzés során minden fázis könnyen, áttekinthetően működtethető, ugyanakkor az előírt navigációs jelzések kezelőszervei is itt nyertek elhelyezést.

Az előterjesztett engedélyezési tervet az akkor még KPM hatáskörben működő Hajózási Felügyelet elfogadta, ez alapján kerülhetett sor a nagy érdeklődésre váró kivitelezésre.

Annyit hozzá kell még fűzni, hogy az úszókotró lényegét képező bontófej feltalálói — Pályi Károly, Göbölyös Gábor, Székely Sándor — közül a tervezés, majd a kivitelezés során is _Göbölyös és Székely elvtársak a munkában aktívan részt vettek. Pályi Károly sajnos már nem 'láthatta meg szellemi tevékenységének legújabb eredményét megvalósulva.

A Hajózási Felügyelet engedélyének birtokában kívántuk a gyártást mielőbb végrehajtani, de miután rövid határidőre a komplett berendezés elkészítésére sem találtunk vállalkozót, a kivitelezés vállalatunk Dunavölgyi üzemigazgatóságán kezdődött meg, alvállalkozók bevonásával.

Alvállalkozóinkkal (Közmű és Mélyépítő Vállalat 1. sz. üzem, MAHART Hajójavító üzem Dunaharaszti, MHD Balatonfüredi Gyáregység) az együttműködés gyakorlatilag zavartalan volt, igy a tervezett átfutási időn belül a berendezés elkészült, azonban sok gondot, műszaki problémát okozott az, hogy egyes szerkezeti elemek beszerzése a kereskedelmi forgalomból nem volt realizálható.

A terv szerinti komplett részegységek legyártására, illetve módosítására kényszerültünk, melyben alvállalkozóink is jelentős segítséget nyújtottak.

Végül is, miután prototípusról van szó, jó eredménynek tartjuk, hogy az OVH- tól kapott engedélytől számítva (mely a fejlesztésre vonatkozott) két és negyed év alatt a tervezés, hatósági engedélyeztetés és kivitelezés megtörtént, így megkezdődhetett a próbaüzem.

A lapunk címképe az elkészült úszókotrót mutatja be a Duna—Tisza csatornán végrehajtott üzempróbán.

A szárazpróba után úszókotrónk a MAHART dunaharaszti hajójavító telepén került vízrebocsájtásra a Soroksári Duna-ág vizére, ahol az üzempróbákat kívántuk elvégezni.

A berendezés szerkezeti elemeinek működését Je tudtuk ellenőrizni, azonban tényleges kotrási próbaüzemre nem kerülhetett sor a Környezetvédelmi Hivatal helyi képviselőjének közbelépése miatt.

6