Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 7. szám
Vízgazdálkodási és Közmüvesítési Konferencia Budapesten Kovács Antal államtitkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének előadása Az Építőipari Tudományos Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság vízgazdálkodási és közmüvesítési konferenciát rendezett szeptember 30—október 2. között Budapesten. Támogatta a konferenciát az ÉVM, az OVH, a Budapest Fővárosi Tanácsa, az OMFB és a Forrás Vízgazdálkodási Egyesülés is. A konferencia célja az volt, hogy megvitassa a főváros és a fővárosi környéki agglomeráció és általában a nagyvárosok vízgazdálkodását, elsősorban a VI. ötéves terv során elért közmüvesítési eredményeket. A konferenciát öt szekcióban rendezték meg a következő témakörökkel: 1. vízellátás, 2. csatornázás és szennyvíztisztítás, 3. közműhálózat-építés és rekonstrukció, 4. mélyépítési és vízimunkálatok, 5. a főváros és környékének fürdői. A konferencia nyitónapján október 1-én dr. Illés György, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitóbeszédében méltatta a konferencia jelentőségét, majd dr. Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a vízgazdálkodás helyzetéről és a VII. ötéves tervi fejlesztések fő irányairól tartott előadást. Ezt követően dr. Kovács Árpád, az ÉVM közgazdasági főosztályának vezetője az építési ágazat eredményeiről, helyzetéről és jövőbeni feladatairól, — Kvassay Tibor, az OMFB főosztályvezetője a közműfejlesztés távlatairól és 'lehetőségeiről, Schneider Péter, a Fővárosi Tanács Közmű és Mélyépítési Főigazgatóságának helyettes vezetője pedig a közművesítés helyzete a fővárosban és a közműfejlesztés irányai a VII. ötéves tervben címmel tartott előadást. Kovács Antal államtitkárnak, az OVH elnökének előadását az alábbiakban adjuk közre. A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYAI A VII. ÖTÉVES TERVBEN A Magyar Hidrológiai Társaság múlt év januári előadói ülésén megvitattuk a közművesítés helyzetét és feladatait, ahol teljeskörűen kirajzolódott előttünk, hogy ez a vízügyi ágazat átfogóbb témaköre. Napjainkban már ismerjük a vízgazdálkodás ötéves tervi teljesítésének várható eredményeit, s erre alapozva kidolgoztuk a VII. ötéves terv koncepcióját. A kidolgozott változatok közül ma már kikristályosodtak a vízgazdálkodás és ezen belül a közművesítés fő irányai és arányai. Az elérendő célok és az igénybe vehető eszközök pontosítása, a részletek kidolgozása azonban még napjaink tennivalója. Az ágazat feladatairól szólva az MSZMP XIII. kongresszusa rámutatott az utóbbi években követett fő irányok továbbvitelének szükségességére, a hazai vízpotenciálnak — mint fontos természeti erőforrásnak — jobb kihasználására, szorgalmazta a takarékos vízhasználatot és a vízkészletek fokozott védelmét. Világosan látható az is, hogy a szakterületi súlypontok kismértékű változása mellett, munkánk hatékonyságában kell lényeges javulást elérnünk, hogy a vízgazdálkodásban is megfeleljünk az egyre szigorúbb feltételeknek. Az is világos, hogy a kívánatos hatékonyság csak a kutatás, a műszaki fejlesztés eredményeként érhető el. Továbbá, ha úgy korszerűsítjük a termelési folyamatokat, hogy kevesebb ráfordítással érjünk el jobb eredményeket és kiváló minőséget. Ennek fontos emelője továbbra is a tartalékok feltárása, a takarékosság maradéktalan érvényesítése, a fegyelem, a szervezettség erősítése, a gazdálkodás és az irányítás minden pólusában. Az 1990-ig tartó tervciklus realitását eddig végzett munkánk alapozza meg. A VI. ötéves tervben a tervezettnél gyorsabb ütemben fejlődött az ivóvíztermelés, az ivóvíz- és a csatornahálózat. Az ivóvíztermelő napi kapacitás 900 ezer köbméterrel növekedett, s elérte a 4,9 millió köbmétert. A fejlesztésre felhasznált pénzeszközöknek mintegy felét a községek közműves ivóvízellátásának javítására fordították, mindenekelőtt az egészségre ártalmas vizű települések ellátására, ezeknek 1/3-ában, mintegy 300 településen véglegesen megoldották az ivóvízellátást, míg a többi településen — átmeneti, egyedi vízellátási módokat alkalmaztak. A vízellátó művek kiépítettsége általában összhangban van a mennyiségi igényekkel. Az üzemelő vízművek kihasználtsága több helyen magas. A csúcsfogyasztási időszak szükséglete csak korlátozottan elégíthető ki az üdülőterületeken és néhány kritikus térségben, köztük az agglomerációs övezetben is. A csatornahálózat tervezettet meghaladó ütemű fejlesztésének eredményeként tovább nőtt a közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások száma. Figyelemre méltó, hogy a csatornahálózatfejlesztés közel 40%-a a községekben valósult meg. Bár a szennyvíztisztító kapacitás a tervidőszak végére több mint 50%-kal meghaladja az 1980-as állományt, ebben a tervciklusban sem teljesítettük az előirányzatot. Tehát a szennyvízelvezetés és tisztítás lényeges fejlesztése ellenére nemcsak a vízellátás fejlődésének ütemétől maradt el, hanem tovább növekedett a tisztítatlanul elvezetett szennyvíz mennyisége is, ezáltal nőtt a befogadók terhelése. A szennyvíztisztítási programban valamennyi településtípusnál lemaradás van. A VI. ötéves tervidőszak ágazati fejlesztéseit menet közben befolyásolta az állami lakásépítés arányának csökkenése, az egyedi lakásépítés arányának növekedése, s ez szükségessé tette az egyedi építésre alkalmas telkek víziközmű ellátásának gyorsítását. A tervidőszak közben — az ismert vízminőségi okok miatt — meggyorsította a kormány a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program végrehajtását. 1984-től pedig a dél-alföldi települések vízminőségjavító programjának megkezdése, teljesen új feladattal bővítette az ágazat munkáját. A fejlesztések eredményeként jelentősen tovább javult a lakosság közműellátottsága. Közműves vízellátásban részesül a lakosság 84%-a és csatornázott területen van a lakások 46%-a. Ezekre az eredményekre alapozzuk a közművesítés VII. ötéves tervét, melynek fő jellemzői a következők: — a vízellátás terjedelmének és biztonságának növelése, különösen a közegészségügyileg nem megfelelő vizű települések közműves vízellátása; — a vízminőségvédelem fokozása, ezen belül elsősorban a szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztése, elérendő cél a vízellátás és csatornázás aránytalaságának a csökkentése. A vízellátás fejlesztési ütemét a jelenlegi tervidőszakhoz viszonyítva mérsékelni kell. A víztermelő kapacitás 10— 15%-os bővítésével számolunk, ez fedezi a lakásépítés és -korszerűsítés, valamint az intézményi és ipari vízszükségletet. Lehetővé teszi a regionális rendszerek kisebb mértékű bővítését és fedezi a társulati programok ütemének folytatását, ezen belül elsősorban a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátásának intenzív folytatását. Ez utóbbi kategóriában további 230—240 település jut végleges megoldáshoz. A fejlesztések eredményeként — a tervidőszak végére a lakosság 89— 90%-o részesíthető közműves vízellátásban. A szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztését a vízellátást meghaladó ütemben szükséges növelni. A vízminőségvédelem érdekében kísérletet teszünk arra, hogy a közüzemi szennyvíztisztító művek
