Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 7. szám
kapacitásának építése megelőzze a közcsatornán elvezetett szennyvizek növekményét. Jelentősebb fejlesztések végrehajtására elsősorban a kritikus vízminőség-védelmi területeken tudunk vállalkozni. A közműves vízzel ellátott kisebb településeken az egyszerűbb szennyvíztisztítási módokat kell alkalmazni. Az eszközök összpontosításával elérhető, hogy a közüzemi szennyvíztisztító művek kapacitása közel 40%-kal növekedjen öt év alatt. A közcsatorna-hálózat fejlesztése pedig lehetővé teszi mintegy 280—300 ezer további lakás bekötését. Ez a fejlesztési ütem azonban még nem javítja számottevően a víziközmű ellátottság belső arányosságát. A tanácsok által elkészített ötéves tervkoncepciók még nem tükrözik ezeket az arányokat. Ezért a tervezőmunka további szakaszában meg kell teremteni a vízminőségvédelmi célok megvalósításának anyagi, műszaki feltételeit. A településfejlesztést szolgálják a vízkárelhárítás területén végrehajtásra kerülő fejlesztések is. Ennek keretében újabb 120 km szakaszon építik ki az árvízvédelmi fővonalakat az előírt méretre. Míg a folyam- és tószabályozás keretében végrehajtanak mintegy 35 km partszakasz-szabályozást. A belterületi vízrendezés keretében — elsősorban a településfejlesztési szempontból kiemelt településeken — kiépítenek mintegy 300—400 km zárt csapadékelvezető-csatornát. Kiemelt jelentőségű továbbra is a Balaton és a Velencei-tó térségének vízgazdálkodási fejlesztése, különös tekintettel a vízminőség védelmére. A Balatonnál elérjük az „A” fokozatot, amely biztosítja a hatvanas évekre jellemző vízminőséget, megkezdi funkcióját a Kis- Balaton Vízvédelmi Rendszer II. üteme. A vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás növekvő súlyát jelzi a vízgazdálkodáson belül, hogy az ágazat mintegy 190 milliárd forint értékű állóeszközállományának több mint fele itt van lekötve és itt dolgozik az ágazat létszámának többsége. Fejlesztési lehetőségeink háromnegyed részét évek óta a közművesítésre fordítjuk, hasonlóak lesznek az arányok a VII. ötéves tervben is. De a települések fejlesztését szolgálják közvetlenül a vízgazdálkodásnak egyéb szakterületei is, például a belterületi vízrendezés és az árvízvédelem. Településeink tekintélyes hányada nem létezhetne megbízható ár- és belvízvédelmi rendszerünk nélkül. A tervcélok és arányok ismertetése után érinteni akarom a vízgazdálkodás néhány átfogó jelentőségű kérdését, amelyek meghatározzák rövid és hoszszabb távú cselekvésünket. Másfél év telt el azóta, hogy kormányprogram született a takarékos vízhasználat és a vízminőség fokozott védelméről. Ennek vezérlő elve a vízhez mint véges, nem korlátlan természeti erőforráshoz való új viszonyunk kialakítása. Azóta számbavettük a víztakarékossággal kapcsolatos lehetőségeinket, előkészítettük a szabályozók módosítását. Megállapítottuk, hogy az ipari vízfelhasználásban a meglevő szabályozás következetes betartásával és a túlzott biztonságra törekvés feloldásával is jelentékeny eredmények érhetők el. Az ipar körültekintőbb vízgazdálkodásának eredménye, hogy növekedett a lakosság részesedése a közüzemek víztermeléséből, hogy az ipari vízkihasználási tényező 4,1-ről 4,3-ra növekedett. Hasonlóan kedvező tendenciát mutat az ipar ivóvizhasználata. Mindezek mellett az itt meglevő tartalékokat további 5—10%-ra becsüljük. További műszaki, gazdasági és jogi szabályozással, javuló gazdasági és műszaki tervezéssel, a kutatási és műszaki fejlesztés eredményeinek bevezetésével és a szükséges ipari háttér megteremtésével elérhetjük, hogy a népgazdaság frissvíz-felhasználásának növekedése öt és alatt ne haladja meg a 8—10 százalékot. A vízminőség fokozott védelme érdekében sokrétű államigazgatási, gazdasági, műszaki szabályozó rendszert alakítottunk ki. Ennek legfontosabb elemei az alapelveiben is újszerű, differenciált szennyvíz- és csatornabírság rendelet, a vízminőségi kárelhárítás országos szabályzata, valamint a komplex vízvédelmi tevékenységet megalapozó korszerűsített vízminőség vizsgálati, értékelési és minősítési rend. A szabályozó rendszer gyakorlati alkalmazásának és a fokozódó ipari vízminőségvédelmi tevékenység eredménye, hogy az 1980. évi 700 ezer nőnapról 900 ezer m3/nap-ra nőtt a kibocsátott kezelt használtvizek mennyisége és csökkent a befogadókba bocsátott ipari szerves anyagok, valamint az olaj-zsír szennyező anyagok mennyisége is. Nem ilyen kedvező a kép a települési szennyvizek tisztításánál. Bár a főváros és a nagyvárosok szennyvizeinek döntő hányadát közcsatornán elvezetik, de a tisztítás még mindig alacsony mértékű. A fővárosban az Észak-budapesti Szennyvíztisztító Telepet is figyelembe véve, mindössze 20% a biológiai tisztítás aránya, Pécs szennyvíztisztítója nagymértékben túlterhelt, Miskolcon és Debrecenben csak mechanikai tisztítás van, míg Győrben egyáltalán nincs szennyvíztisztítás. Ugyancsak túlterheltek, illetve hiányosan felszereltek a nagyobb városok többségének szennyvíztisztítói is. Központi intézkedéseket kezdeményeztünk, amelyek módot adnak arra, hogy a kiemelt vízminőségvédelmi területeken — az ivóvíznyerő helyek közelében és a fontos üdülőkörzetekben — javulást érhessünk el. Egyéb helyeken az anyagi lehetőség csak arra lesz elegendő, hogy a kedvezőtlen tendenciákat lelassítsák. A víztakarékosság és a vízminőségvédelmi intézkedések egyaránt szolgálják a víznek mint természeti erőforrásnak a megóvását, miközben lehetővé teszik ésszerű, sokoldalú hasznosítását. A Duna sokoldalú hasznosításában a magyar—csehszlovák közös szakaszon épülő GNV-vel nagy lépést teszünk előre azon az úton, amelyet elődeink nyitottak a hajózás fejlesztésében, az ivó és ipari vízellátási művek létrehozásában, nem kevésbé a dunai árvizek elleni küzdelemben. A Duna jelenlegi hasznosítását évszázadok munkájával alapozták meg. A komplex hasznosításnak azonban már megérettek a feltételei, ezzel mi is csatlakozunk ahhoz a folyamathoz, amit a Duna NSZK, osztrák, illetve jugoszláv— román közös szakaszán megépült 29 vízlépcső jellemez. Az épülő Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer közvetlen célja — oldalanként — 440 MW-nyi energiatermelő kapacitás létrehozása, a Duna Bizottság ajánlásainak távlatilag is megfelelő hajóút kiépítése és az árvizek elleni biztonság még magasabb szintre emelése. Az elsődleges vízügyi energetikai célok mellett azonban — s ezzel válik valóban komplexé a létesítmény — mintegy 200 km-es Duna-szakaszon létrejönnek az infrastrukturális fejlődés egyéb feltételei is, rendezett vízpart, szabályozott vízjárás, belvízrendszerek, talajvízjárás, az ún. hatásterületen a területhasználat javítása, az üdülés, a vízisport lehetőségeinek bővítése, s a vízlépcsőn átívelő közúti híd stb. S ezzel tágabb értelemben a konferencia tárgyát képező településfejlesztésnek és közművesítésnek is létrehozza vízügyi alaplétesitményeit. A korábban árvízi katasztrófákkal sújtott Szigetköz árvízvédelmi biztonsága csaknem 100%-ossá válik. Megszűnnek a mezőgazdasági termelésnek sok gondot okozó fakadóvizek. A vízlépcsőrendszer melléklétesítményeiként kiépülnek a melioráció főművei. A Szigetközben kistérségi vízellátómű épül, ennek jelentőségét fokozza, hogy a Szigetköz talajvízkészlete emberi fogyasztásra már csaknem alkalmatlanná vált. A Duna-kanyar térségében: bővül Esztergom csatornahálózata, növekszik a város árvizek elleni védettsége, csakúgy mint a Prímás szigeté, amely ez által állandó használatra alkalmassá válik. A nagymarosi, a visegrádi és a dömös—dobogókői vízművek összekötésével és bővítésével megszűnnek az itteni vízellátási gondok. A Nagymaroson kiskörzeti szennyvíztisztító telep épül, amely megoldja Nagymaros, Visegrád és Dömös gondjait. A Nagymarosi Vízlépcsőn átívelő híd lehetővé teszi a Dunakanyar ma csak elkülönítve vizsgálható kulcsfontosságú problémáinak együttes vizsgálatát, átfogó koncepcióban való megoldását, az előnyök fokozott kihasználását. A Minisztertanács, amikor a közelmúltban megtárgyalta a vízlépcsőrendszer megvalósításának helyzetét, határozatában intézkedett a terület- és településfejlesztési előnyök kiaknázásáról. Szükségét érzem e helyről is felhívni a szakemberek figyelmét erre és kérni, segítsék megoldani ezt a bonyolult, sokoldalú egyeztetést igénylő feladatot. A következő nagyjelentőségű vízgazdálkodási téma, amelyre felhívom a figyelmet, a főváros és vonzáskörzetének problémái, ezek egymásra hatása és megoldásának lehetőségei. Budapest, más világvárosokhoz viszonyítva kedvező vízellátási helyzetben van. A Duna kavicsgyárából 50 km-es körzetben jó minőségű ivóvíz nyerhető, 2
