Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 6. szám
ban 1,5 millió ha védelemre szoruló deflációs terület van. Az összes mezőgazdasági terület 2,8%-a szorul defláció elleni védelemre, amelynek nagy része Bács-Kiskun (41,2%-a), Szabolcs-Szatmár (20,7%-a) és Heves (9,7%-a) megyében van. A defláció okozta környezeti károk időszakosak s főleg tavasszal jelentkeznek. A defláció elleni védettséget a területek fásításával, erdősítésével, új erdősávok létesítésével, megfelelő növénykultúrák meghonosításával lehet elérni. A növények közül a legkedvezőbb erózió elleni hatásúak a pázsitfüvek, a herefélék, a hüvelyesek. A termelési technológiák talajra gyakorolt káros hatásai A talajt a mezőgazdaság is károsíthatja, mégpedig a mezőgazdasági növények és táblák nem megfelelő elhelyezésével, a hibás műveléssel, a növények és vetésforgók nem megfelelő megválasztásával, rossz vízgazdálkodással, a gépek célszerűtlen használatával. Az említett tényezők közül röviden tekintsük át — a nagyüzemi gépesítés, — a kemizálás és — az öntözéses gazdálkodás talajra gyakorolt káros hatását. A nagyüzemi gépesítés A mezőgazdasági és az erdészeti munkák gépesítésével kapcsolatos szenynyeződések káros hatásai: — szilárd, — cseppfolyós, — gáznemű szennyezés. A cseppfolyós, illetve a vízben oldódó szennyezések a legveszélyesebbek. Ezeknek a káros hatásoknak a megelőzése, ill. csökkentése megfelelő előrelátással, gondos munkával, a technológiai fegyelem betartásával megoldható. A mezőgazdasági üzemekben alkalmazott gépek a szennyezés mellett káros hatást fejthetnek ki a talajra: — a területek erőteljes tömörítésével, — a rétegvonalakra merőleges talajműveléssel. Az új gépkonstrukciók kialakításakor törekedni kell ezeknek a káros következményeknek a kiküszöbölésére vagy legalábbis csökkentésére. Ugyanez vonatkozik a talajművelési technológiák kialakítására is, ami elsősorban szervezési feladatot jelent. A kemizálás A mezőgazdasági termelés fokozásának és a biztonságos termelés növelésének korszerű eszköze a kemizálás. A kémiai szerek akalmazásának célja — a talaj tápanyag-utánpótlása, — a talaj fizikai állapotának javítása, — a növényi kártevők és gyomnövények elleni védelem. A műtrágyák, a mikroelemtrágyák, a növényvédő szerek nélkülözhetetlen eszközei a nagy hozamú, intenzív növénytermesztésnek, a takarmánykiegészítők pedig a tömeges állattartásnak. Különösen vonatkozik ez a mezőgazdasági nagyüzemeinkben elterjedt iparszerű növénytermelési rendszerek termelési technológiáira (a hatalmas kiterjedésű táblák homogén növénykultúráira) vagy a több ezres állatlétszámú állattartó telepekre. Az iparszerű növénytermelési rendszerekben ugyanis fokozottan kell számolni a baktériumos és gombás növénybetegségekkel, mivel nem lehet megfelelő térbeli, illetve időbeli izolációs távolságról (vetésforgóról) gondoskodni ezek elkerülésére. Ugyancsak fokozott veszélyt jelentenek az egytápnövényű (monofág) károsítok ilyen körülmények között. A mezőgazdasági kemizáláson belül a kémai növényvédelem szükségességét az előbbieken kívül az is indokolja, hogy esetenként a kártevőkkel és a károkozókkal szembeni védekezésben kizárólagos helyzetben van, mivel semmilyen más eljárás nem alkalmazható helyette. A mezőgazdaságban a kemizálás szükségességét a munkaerő létszámának nagymérvű csökkenése is szükségessé teszi, mivel a gépesítéssel esetenként nem lehet teljesen helyettesíteni a korábban emberi erővel végzett műveleteket, vegyszerezéssel viszont igen. Példa erre a kukorica vegyszeres gyomirtása. 1978-ban Magyarországon a kukoricavetésekben végzett vegyszeres gyomirtással legalább hatmillió munkanapot kitevő kézi kapálást helyettesítettek. A kemizálás jelentőségét az is növeli, hogy a mezőgazdasági termelésbe sokoldalúan illeszthető be. Jelenleg az ország mezőgazdasági művelés alatt álló területének több mint 50%-a áll erőteljes kemizáció alatt. Ez a szám jól érzékelteti, hogy milyen nagy körültekintésre, szervezettségre és fegyelemre van szükség ahhoz, hogy a kemizólásban potenciálisan rejlő bajokat megelőzzük. így többek között — következetesen érvényesíteni kell az integrális növényvédelmet; — korlátozni kell az intenzív környezetszennyezés szempontjából legveszedelmesebb, úgynevezett perzísztens inszekticidek használatát, illetve el kell érni ezek teljes mértékű kikapcsolását; — a nagyüzemekben meg kell szervezni a növényvédőszerek használatának specialisták útján történő felügyeletét és a felhasználás nyilvántartását; — gondoskodni kell a kistermelők és kiskerttulajdonosok részére rendszeresített szaktanácsadó szolgálat hatékony működéséről; — gondoskodni kell a növényvédelmi rendelkezések karbantartásáról, korszerűsítéséről; (A növényvédelmi rendelkezések környezetvédelmi szempontjai között szerepel: — a vizek, hasznos élőszervezetek, méhek, vadak védelme; — az élelmezés-egészségügyi várakozási idők; — a munkaegészségügyi várakozási idők); — körültekintően meg kell szervezni az alkalmatlanná vált növényvédőszerek központosított megsemmisítő üzembe történő szállítását; — figyelemmel kell kísérni az országos növényvédelmi szervezet működését és gondoskodni kell ennek megfelelő felszereltségéről, hogy a szükséges vizsgálatokat zavartalanul és kellő biztonsággal elvégezhesse a megengedett növényvédőszer-maradvány szempontjából az importszállítmányok és a hazai termelvények vonatkozásában egyaránt; — gondoskodni kell a megfelelő szakemberek képzéséről és továbbképzéséről. Az öntözéses gazdálkodás Az intenzív mezőgazdasági művelés szempontjából igen nagy szerepe van az öntözésnek egyrészt a mennyiség fokozása, másrészt a termelési biztonság szempontjából. Az öntözésből származó előnyök mellett azonban nem megfelelő körültekintés esetén a talajok vonatkozásában súlyos károk is jelentkezhetnek. Jelenleg az öntözéses gazdálkodás technológiai módszereinek megválasztása kíván fokozottabb körültekintést. Számos vizsgálati adat tanúsítja — főleg az Alföld szikes területein — az árasztásos öntözés helytelen alkalmazása következtében a talaj sótartalmának növekedését. Az öntözéses gazdálkodás bevezetésével járó káros hatások megelőzhetők, illetve kiküszöbölhetők, ha egyidejűleg: — gondoskodás történik a rendezett vizállapot megteremtéséről, — biztosítják a vízvezető és tároló művek környezetének az átszivárgó víztől való védelmét, — megszervezik a hidrotechnikai létesítmények talajra gyakorolt hatásának rendszeres ellenőrzését. Racionális földhasznosítás A talaj védelmének, használatának és termelékenysége emelésének alapvető feltétele a racionális földhasznosítás, a művelési ágak megfelelő elhelyezése, kialakítása. A művelési ágak területi elhelyezése nem lehet véletlenszerű, hanem alkalmazkodnia kell az adott fekvési, éghajlati, talaj- és vízviszonyok, valamint egyéb természeti adottságok által megszabott helyi viszonyokhoz. A fekvést a tengerszint feletti magasság, a terep tagoltsága, a napnak és a szélnek való kitettsége határozza meg. Az éghajlat, a különböző hőmérséklet, a légköri nedvesség mennyisége és előfordulása, a szél erőssége és iránya stb. által a talaj különböző termelékenységű, eltérő vízrendszerű és az erózióval szemben eltérő ellenállóképességben hat. A termőhely értékelése során különös figyelmet érdemel a domborzat, amelyet általában vízválasztóra, lejtőre és völgyre (síkságra) osztunk. Ezek különbözőképpen mutatkoznak meg ugyanazon természeti viszonyok mellett, eltérő talaj- és hidrológiai sajátosságok között. A mezőgazdasági nagyüzemekben az egyes táblák nagyságát, alakját és fekvését elsősorban a helyi geomorfológiai és talajviszonyok feltételeinek megfelelően kell meghatározni. Sík terepen és egynemű, erózió által nem veszélyeztetett talajokon a szántóföldi vetésforgó táblái lényegesen nagyobb méretűek le23
