Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 6. szám
VÍZÜGYI TÖRTÉNELEM Az első mederátmetszések a Körösökön A Körösök és Berettyó a szabályozások előtt kiöntéseikkel hatalmas területeket borítottak el. Az elöntött területek nagy része az árvizek levonulása után sem volt alkalmas művelésre. A török hódoltság megszűnése után az árvizek elleni elgátolások végzésére kötelezték a lakosokat. 1746—1806 évek között nyolc nagyobb árvíz volt ezen a tájon. 1802-től Vay Miklós királyi biztos kinevezésével próbálták a vízrendezési ügyeket előbbre vinni. 1808-ban Gyulán értekezletet tartottak a Körösök—Berettyó folyókkal érintett birtokosok, a folyók szabályozása céljából. Az értekezleten adókedvezményt helyeztek kilátásba azoknak, akik saját költségükön vízrendezési munkák végzését vállalták. Ezek után már történtek némi munkavégzések, megkezdték a folyómedrek kitisztítását, de a folyók kanyarulatainak levágásával is kísérleteztek. Úgy a korábbi, mint ezidőtájt végzett munkák eredményre nem vezettek, mert hiányzott belőlük az egységes elképzelés és a folyók teljes ismerete. 1816-ban a korábbi árvizeket is felülmúló elöntést okozott a Tisza és minden, mellékvízfolyása. Fél évig volt víz alatt a Körösök—Berettyó vidéke. 1818-ban a Nagyváradi Helytartó Tanács megbízta Huszár Mátyás lugosi (Lugos régen Krassó—Szörény, most Terries megyei város) vízépítő mérnököt, hogy az egész Körös—Berettyó vízrendszeréről felvételt készítsen. 1820-ban további megbízást kapott Huszár. 1823 június 30-ra Huszár és 6 segédmérnök munkatársa elkészítette (Magyarországon elsőként) az összefüggéseket is figyelembe vevő tervet a Körösök—Berettyó vidékéről. Ez a terv 72 db nagyméretű térképlapot tartalmazott. A terveket a ,,só felemelt árából" 4000,— Ft költséggel készítették el. Teltek az évek de a nemzetközi színvonalú tervből csak apróbb részletek valósultak meg. Vay Miklós halála után 1828-tól Zieh Ferenc lett a királyi biztos, aki napirenden tartotta továbbra is e kérdést. 1829. szeptember 1—5. között Várad- Olasziban (nagyváradi városrész) nagyjelentőségű értkezeletet tartottak a tiszántúli vármegyék és városok képviselői és a területek nagybirtokosai. Az ötnapos értekezleten megtárgyalták a vizek rendezések ügyében szükséges legsürgősebb tennivalókat, melyeket megyénként kellett elvégezni 1829—1934. évek között. Az 1830-as év ismét árvízzel kezdődött, mely magasabb lett, mint az 1816 évi. Az árvíz után Huszár Mátyás bejárta az egész árvízsújtotta területet. A kiöntések nagyságát a Körösök—Berettyó völgyében, a Tisza mellett a Maros betorkollásáig 805 649 hektárra becsülte. Ez az árvíz ismét hátráltatta a betervezett munkavégzéseket. A nagyváradi értekezlet után Békés vármegye megbízásából Beszédes József (1787—1851) mérnök néhány mederátmetszési tervet készített, a Kettős- Körös szakaszára. De a programba vett munkák közül csak a baloldali, a Békés—Mezőberény határán levő ún. Belenczéresnél (régebben Zsil—Bokor zug, most Görög zug a neve) sikerült átvágást elvégezni. Az átmetszés helye a jelenlegi szelvényezés szerint a 14 -f- 750 — 14 —980 tkm között van. Az átvágás helyét azért itt választották, mert ezen a területen jelentős nagyságú és igen jó minőségű termőföld csatlakozott a folyóhoz és ezt a területet a Kettős-Körös árvizei állandóan veszélyeztették. Másik döntő ok az volt, hogy a terület a br. Wenckheim család több ágának birtokában volt és az érdekeltek szorgalmazták az átvágási munka végzését. A megtervezett átvágási munkát 1834. szeptember 11-én — 150 évvel ezelőtt — kezdték meg és november 29-én fejezték be. Az átvágással a Kettős- Körösnek 2400 öl (455 m) hosszú kanyarulatát vágták le. * Az új csatornát 121 öl (230 m) hoszszú és 2 öl és 1 láb méretre 2x189,6 + 31,6 cm ásták ki. A mélysége 4 láb (4x31,6 cm) lett. Az átvágásból kiemelésre került 1392 m3 föld. Ezen kiásott földet 30 m távolságra, az átvágás jobb és baloldalán rakták le, igen kezdetleges formában. Az ingyenes közerővel történt munkavégzésben 5914 gyalogos és 102 szekeres napszámot jegyeztek föl. A munka végzéséhez a közerőt Békés község adta, a szerszámokat a br. Wenckheim család biztosította. A Hármas-Körös hazánk legkisebb esésű folyója volt a szabályozás előtt. A Szarvas—Szt. András közötti mélyen benyúló szabálytalan alakú ún. Kákafoki nagy kanyarján, a kiömlött árvizek csak lassan tudtak a folyóba visszahúzódni. A vizek egy része, a mélyebben fekvő részeken megfeneklett és nagykiterjedésű mocsarakat képezve, óriási területeket vont el a művelés alól. Az állandóan napirenden tartott vízrendezési kérdések során többször szóba jött a teljes déli irányú 29 632 m-es kanyarulat levágása, de Szarvas és Szt. András községek határozott ellenzése miatt, erre nem került sor. A két település attól félt, hogy ,,elesik az élő folyótól.” Az 1830. évi árvíz után Békés megye vezetői a kérdést nem halasztották tovább. Huszár Mátyás elgondolása alapján Beszédes József elkészítette ezen átmetszés tervét is. Az átvágás elkészítését később is ellenezték az érdekeltek, de végül is 1834 szeptember 11-én — ugyanúgy mint a Kettős-Körösön — hozzáláttak a Szarvas—Szt. András közötti nagy károkat okozó Kákafoki kanyarulat átvágásához. A közerővel végzett átvágási munkára kötelezték Szarvas községet 1100 öl, Szt. András községet 300 öl és Öcsöd községet 400 öl hosszal. Az átvágás 3450 m hosszú lett. A Hármas-Körös folyó ezzel az átmetszéssel 26 212 m-rel lett rövidebb. Az átvágást 15 öl szélességre tervezték, de december 13-ig csak 5 öl szélességben ásták ki. A kiásási mélység 4 láb lett. * Az átmetszés elkészülte után a régi meder is megmaradt eredeti állapotában, nem töltötték át. A munkát ingyenes közerővel végezték, melyre 33 838 gyalog és 170 szekeres napot fordítottak. Az átmetszési munkavégzést ekkor a tél beállta miatt abbahagyták. Az átvágás jelenlegi szelvényezés szerint a 41+430—44+480 tkm között helyezkedik el. A Kettős-Körösi átvágott folyószakasz kielégítő fejlődésnek indult, önmagától teljesen kiképződött. A Hármas-Körösi — csak részben kiásott — folyószakaszon, a kötött talajban nem fejlődött megfelelően, a szükséges vízszállító képesség nem alakult ki, ezért árvizek továbbra is veszélyeztették Szarvast és Szt. Andrást. Az 1834-ben megkezdett, de be nem fejezett Hármas-Körösi mederátmetszési munkát 1845-ben fejezte be Békés megye és az időközben megalakult Kákafoki Gáttársulat. 1855-ben — az általános nagy árvíz után — a Nagyváradi Helytartó Tanács utasítást adott az újabb szabályozási munka elkészítésére. Bodoky Károly — Huszár elgondolását követve — új tervet dolgozott ki a Körösök és a Berettyó folyók szabályozására. Bodoky tervét közben Kecskés Károly átdolgozta. így a Körös—Berettyó folyók szabályozásának terve hármuk közös munkájának tekinthető. További mederátmetszések végzése 1857-től nagy erővel folytatódott az újabb terv szerint. Ezeket a munkákat már a megalakult nyolc ármentesítő társulat végezte. Ugyancsak a társulatok építették ki a töltéseket is. 1869-ben létrehozták a Gyulai Folyammmérnöki Hivatalt és 1871-től már ennek a felügyelete alatt államköltségen készültek ezen földmunkák. Az 1900-as években már csak elvétve került sor medermetszésekre. Így a Kettős-Körösön 1934-ben, a Hármas- Körösön 1937-ben és 1940-ben készült ] J átmetszés. Közben a Fekete és Sebes-Körösön is végeztek ilyen munkákat. Végül folyóinkon összesen 267 átmetszést hajtottak végre. Távlatban a Hármas-Körösön három helyen szükséges még átmetszést készíteni- de pl. még a Fekete-Körösön is szükséges ilyen munkákat végezni. A 150 évvel ezelőtt készített mederátmetszés helyén jelenleg a Kettős- Körös 45, a Hármas-Körös 80 m széles. Góg Imre 21
