Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 6. szám
rös, Maros) szennyezettségének növekedése, továbbá a Sajó vízgyűjtőjén érkező szennyezések nem kellő mértékű mérséklődése. Egyre több problémával kell szembenéznünk a Hernád és a Bódva vízhasználatainak biztosítása érdekében is. A Balaton vízminősége nem romlik tovább, sőt a szennyezést korlátozó intézkedések eredményei a parti sáv vizeinek mechanikai és bakteriális szenynyezettségének csökkenésében lemérhetően érvényesülnek. A VI. ötéves terv végére megteremtődnek az általános vízminőség-javulás kezdetének feltételei is. A hazánk területén kibocsátott szenynyezöanyagok közül a szervesanyag és az olaj-, zsírszennyezések csökkennek, az ammonium- és sószennyezés növekedése tovább tart. A természetes védettségű felszín alatti vízkészletek minősége nem változik, de a karszt — kavicsterasz — és talajvizek szennyezése még hosszú ideig növekedni fog annak ellenére, hogy az előző és az új birságrendeletek következtében igen sok diffúz szennyezőforrás káros hatását a vonatkozó előírások betartásával korlátozzák. A közműves vízellátás mintegy 1200 vízbázisa közül 326 sérülékeny környezetben van: a napi 4 millió m3-nyi közüzemi vízmű kapacitásból 1,9 millió m3 (közel 50%) származik ilyen területekről, beleértve a Fővárosi Vízműveket is. Külön említést érdemel a felszínhez legközelebb fekvő víztest: a talajvíz helyzete. Ez a víztípus a felszínen folyó, szennyezéssel járó sokféle tevékenység Olajfogás perlittel szennyezőanyagainak a felvevőjévé vált. A települések területéről sok adat azt mutatja, hogy a talajvíz erősen elszennyeződött. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy kapcsolatba kerülve a mélyebb fekvésű vizekkel, azokhoz közvetíti a szennyezést. A talajvíz elszennyeződése okozza — közművel el nem látott helységekben — az ún. közegészségügyileg veszélyeztetett településekkel kapcsolatos gondokat, amelyek megoldása nagy erőfeszítések árán halad előre. Rendkívüli szennyezések és kárelhárítási tevékenység 1984. évben 228 esetben érte rendkívüli szennyezés vizeinket; ebből 204 esetben a felszíni, 24 esetben a felszín alatti vizek károsodtak. Az előfordult esetekből 199 hazai, 29 külföldi eredetű volt. Leggyakoribb szennyezőanyag (az esetek 46%-ában) a kőolaj és származékai. Jelentősen megnövekedett az olajszennyezések miatti károk nagysága (pl. a dunai hajóütközéskor olajjal elszennyeződött parti sáv helyreállítása 20 millió Ft-ba került). A felszíni vizeken 59 esetben halpusztulást is megfigyeltek. A rendkívüli szennyezések kiemelt vízminőségvédelmi területeken való megoszlása a következőképpen alakult: — a Balaton vízgyűjtő területén összesen 31 esetben, — az ivóvízbázisokon és üdülőterületeken 42 esetben, — az ipari területeken 21 esetben, — az öntöző vízbázisok területén 16 esetben történt szennyezés. A rendkívüli szennyezések összes időtartama 1984-ben 3123 nap volt, 10 napnál hosszabb ideig 44 esetben tartott a szennyezés. A bejelentett rendkívüli szennyezések helyszíni szemlével és mintavétellel egybekötött kivizsgálását a vízügyi igazgatóságok végezték el. 101 esetben a kártételek elhárítására védekezési munkákat kellett végezni. A kárelhárítási munkákat az esetek nagyobb részében a vízügyi igazgatóságok végezték. Jelentősen nőtt a vízszennyezést okozó üzemek kárelhárítási tevékenysége. A vízügyi igazgatóságok 29 esetben III. fokú, 17 esetben II. fokú, 65 esetben I. fokú készültséget rendeltek el a vízszennyezések kártételeinek elhárítására. A rendkívüli vízszennyezések miatti károk teljeskörű felmérése jelenleg még nehézségekbe ütközik. A károk, jellegüktől függően különböző helyeken jelentkeznek, megállapításukra és nyilvántartásukra nincs egységes szabályozás. Általában az alábbi kárfajták mértékét kíséreljük meg felmérni:
