Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 6. szám
Kis-Balatoni részlet elektromechanikus mozgatású egyszerű síktáblás mozgatóberendezéssel. Utóbbi kiképzése lehetővé teszi az alsó-felső vízleeresztést. Az 5,0 m-es zsilipnyíláson kisebb hajók, úszó gépek átzsiIipelhetők. E vízszintszabályozó zsilip a védőrendszer egyetlen műtárgya, melynek telepítésénél lehetőség nyílt az ásványi talajra történő alapozásra. Az építés két lépcsőben telepített vákuumkutas talajvízszintsüllyesztés mellett 45x90 m-es 6,5 m mély teljesen száraz munkagödörben zajlott le. Eközben különös gondot kellett fordítani a bebetonozandó acélszerkezetek időbeni legyártására és pontos elhelyezésére. Az építéshez 1300 m3 betont, 75 tonna betonacélt és 62 tonna acélszerkezetű elemet használtunk fel. Az elzárószerkezetek és mozgatóberendezések gyártása és szerelése a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság vállalkozásában történt. A kazettatöltésbe kerülő műtárgyak feladata a kazetta vízszintjének szabályozása, a víz be- és kivezetése. A teljesen azonos szerkezetű műtárgyak 25 m hosszú NA 1900 mm-es horganyzott hullámlemez csőátereszből (ARMCO), felvízi és afvízi végükön monolit vasbeton zsilipaknákból állnak. A felvízi zsilipaknákba egy-egy elektro-mechanikus mozgatású síktáblás elzárást helyeztünk el. A tőzeges altalaj miatt a zsilipaknák cölöpalapra a csőátereszek 50 cm vastag kavicságyazatra kerültek 30 cm-es túlemeléssel. A horganyzott hullámlemez csőáteresz hosszú élettartamának biztosítására kívül-belül Katepox bevonatot alkalmaztunk. A vasbeton zsilipaknák és a csőáteresz csatlakozásánál rugalmas kapcsolatot képeztünk ki, amely lehetővé teszi a terhelés hatására bekövetkező alakváltozást. A védőrendszer egyik járulékos létesítménye a már korábban említett Zalavár—zalaszabari összekötőút. A beruházás során az út mintegy 1,5 m-es emelésére volt szükség. Korszerű burkolat is épült. Az út alá épített „négylyukú" áteresz 1,65 m átmérőjű SIÓMÉ csövekből készült és a vízforgalmat segíti elő. Az Igazgatóság és a KM Szombathelyi Igazgatóság közös beruházásában VÍZIG kivitelezésben elkészült új Zala-híd 10+20-1-10 m-es nyílású. A tározó felett a visszaduzzasztott Zala szakasz jobb partján a külvizeket a visszatöltésezett vízfolyások gravitációsan juttatják a befogadóba. A Bárándi, Búberki és Zalaapáti belvízöblözetekben a belvizet és a töltésen átszivárgó vizet a töltéssel párhuzamos csatornák gyűjtik össze és egy-egy kiegyenlítő tározón keresztül a 0,25 illetve 0,66 m3/s teljesítményű szivattyútelepekhez vezetik. A Zala balparti töltése mellett a mederelzárástól a Zalaapáti hídig szintén szivárgó csatorna húzódik. A víz elvezetése a Kis-Zala csatornába történik, melynek torkolatát a védőrendszer I. ütemének vízszintje nem befolyásolja. A víz egyenletes áramlási viszonnyait a tározótérben a BME Vízgazdálkodási Tanszéke hidraulikus modellkísérlettel vizsgálta. Ennek eredménye alapozta meg a tározótérbe eső töltések vonalvezetésének meghatározásán túl a területen elvégzendő áramlásszabályozó földmunkákat. Az egyenletes sebességeloszlás az áramlásra merőleges depóniák megszakításával, földnyelvek átvágásával, az építéshez használt utak elbontásával érhető el. A kazettában a gyors feltöltés és leürítés érdekében vízelosztó és gyűjtő csatornahálózatot alakítottunk ki. Az állandóan magas talajvízszint miatt ezeket a földmunkákat többnyire „mocsárjára" kotrókkal végeztük el. A védőrendszer I. üteme kivitelzése során talán a legnehezebb, legrosszabb körülmények között végzett munka a tcrozótér növényzetének eltávolítása volt. A fa, cserje, gaz eltávolítására azért volt szükség, hogy lehetőség szerint minél kevesebb elbomló szerves anyag maradjon vissza. A tározótér területe jórészt lefolyástalan, a talajvízszint az év túlnyomó részében néhány dm-re megközelíti, vagy el is éri a terepszintet. Ez a növényzet eltávolítását rendkívüli módon megnehezítette. A 333 ha zárt erdő 75%-át az addig kezelők (Zalai és a Balatonfelvidéki Erdő és Fafeldolgozó gazdaság, MGTSZ-ek), a többit az Igazgatóság, alvállalkozók, GMK-k termelték ki. Ezek megközelítéséhez 6,5 km földutat kellett kiépíteni és lebontani, mivel a faanyag kiszállítása enélkül lehetetlen lett volna. A csapadékos időszakokban belvízátemelő szivattyúk üzemeltetésére is szükség volt. Az erdők kitermelésén túl mintegy 80 ezer db szórványos fát, 230 ha cserjét és bozótot vágtunk ki, közel 600 ha területet kaszáltunk le. A fanyagot a tározótéren kívülre szállítottuk, a fahulladékot és a gazt megsemmisítettük. A tározó egy ütemben történő feltöltése a hatalmas szárazföldi növénytömeg egyszeri eltávolítása és a növényzet megújuló vegetációja miatt tehetetlen lett volna. Ezért az Igazgatóság olyan „szakaszos vízborításának nevezett tervet dolgozott ki, melynek lényege a víztározó szakaszos feltöltése a víz tervezett áramlási irányának megfelelően a szárazföldi növényzet eltávolításának és az elöntendő területen folyó építési munkák haladási sebességének függvényében. A szakaszos vízborításra a meglevő keresztirányú vízfolyások depóniáit használtuk fel, melyek a tározott vizet tartották. így a növényzet eltávolítása után az adott területre azonnal ráengedtük a vizet, s ezzel megakadályoztuk a szárazföldi vegetáció kifejlődését. A szakaszos vízborítás technikai lebonyolításához a Zalát a végleges mederelzárás fölött 1,4 km-rel a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a TAURUS által közösen kifejlesztett 5,0 m átmérőjű tömlőgáttal zártuk le. E fölött a Zala elbontott jobbparti töltése helyén a felduzzasztott vizet az elöntendő területre tereltük. Az egyes szakaszok árasztása üzemvízszintig történt, ennek elérése után a tömlőt 'leengedtük. A szakaszos vízborítás ütemei a következők voltak: — A Zalavár—zalaszabari úttól É-ra eső terület 1983 őszétől lefolyástalan, a terület vízborítása 1984 tavaszáig megtörtént. — A Radai pataktól É-ra eső területet a kazettatöltésen kívül 1984. április 20. — Kazetta 1984. május 29. — A Radai patak, a Garabonci határárok és a terelőtöltés közti terület 1984. augusztus 1. — A víztároló fennmaradt része 1985. április 10. Az árasztás után a szemünk előtt változott át a táj. Az egyre növekvő vízfelület táguló teret, majd otthont ad a tenyérnyire zsugorodott Kis-Balaton területéről érkező és itt nagyobb életteret találó madárvilágnak . Az árasztás hatására az emelkedő vízszint elhabolással fenyegette az elkészült töltéseket. A hullámverés ellen a tervező élő nádsáv kiépítését írta elő. A kivitelezés során a rézsűre 3,0 m széles 10
