Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 6. szám
20 cm vastag nádgyökeres talajt terítettünk. A növényzet kifejlődéséig azonban ideiglenes védelemre is szükség volt, ezért a töltés vonala mentén 3 db egyenként 30 cm átmérőjű rőzsehenger összeerősítésével előállított rőzseművet fektettünk. Az erdő és vízgazdálkodás kapcsolatát, illetve együttes környezetvédelmi szerepét példázza a tározó természetes terepalakulatokkal határolt vizszélein telepített 485 ha véderdő. A védőrendszert a környező mezőgazdasági területektől elhatárolja, s egyben tájvédelmi funkciót is betölt. A tározó víztükrét lezárja, annak keretet ad és hozzájárul a táj esztétikai képének javításához. A 250— 300 m szélességű véderdő a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vizenyős parti sávot hasznosítja, a kiirtott erdőt pótolja és a tározóba közvetlenül befolyó vizek esetleges káros hatásaitól védi a rendszert. A MÉM Erdőrendezési Szolgálat Zalaegerszegi üzemtervezési Irodája, olyan célállományú véderdőt tervezett, amely о talajtani, vízgazdálkodási és éghajlati viszonyoknak leginkább megfelelő. így a magasabb részeken a kocsányos tölgy, fekete dió, magyar kőris, a középmagas részeken a mézgás éger, szürke nyár, a mélyebb részeken a bokor és füzesek az uralkodóak. A főáHományok alatti cserjeszint a védő hatást fokozza, leköti a várhatóan jelentős tömegű szúnyogokat. Érdemes megemlíteni, hogy a védőrendszer területe rendkívül gazdag régészeti lelőhelyekben. A késő bronzkori, népvándorláskori, késő középkori leletek mentése során több mint ezer sírt, valamint lakóépületek és keresztény templom alapjait tárták fel. Az elmúlt években a hazai régészeti kutatások fele a Kis-Balaton területén folyt. Fontos és sürgető feladat volt ez, mert a megjelenő víz végleg elborítja a történelmet. A nagyméretű társadalmi összefogással a Balaton megmentéséért küzdők álma valóra vált, a 640 millió Ft összköltségű vízminőségvédelmi beruházás az ütemterveknek és a minisztertanácsi határozatoknak megfelelően elkészült. Ahhoz, hogy a Zalán érkező tápanyagterheléstől megfelelő mértékben mentesítsük a Balatont, szükség van a védőrendszer II. ütemének megépítésére is, melyet 1984. őszén megkezdtünk. DÉRI LAJOS IRODALOM: 1. MHT Balatoni ankét, Keszthely, 1976. 2. Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság Szombathely. Balaton vízminőségvédelmi tanulmány, Zala vízgyűjtő. Tervszám : 1691/76. 3. dr Joó O.—Lotz Gy.: A Zala folyó szerepe a Balaton eutrofizálódásában. Vízügyi Közlemények 1980/2. 4. VIZITERV A Kis-Balaton védőrendszer I. ütem Beruházási Program. Tervszám: 21993/1, Budapest, 1981. Az Élővízcsatorna kialakulása A tűsgát és fiókgát megépítése A gyulai Élővízcsatorna az 1855. évi nagy gyulai árvíz nyomán keletkezett. Ekkor határozták el ugyanis, hogy a folyókat a lakott helyektől elterelik s a következő években a Gyulavári és Békés közötti új Körösmedret az ún. Gyula—Békési nagycsatornát meg is építették. Ezzel a Gyulán, Vészén, Sikkonyon és Békésen áthaladó Fehér- Körös holtmederré vált. Fontosnak tartották azonban — főleg közegészségügyi szempontból —, hogy a holtmederben állandóan friss víz legyen. Ezért a Beszédes-féle malomcsatornát Gyuláig meghosszabbították (Péli-csatorna) s a holtmedret ezen át látták el élővízzel. Képviselőtestületi határozat alapján 1869-ben rendezték — még az Élővízcsatorna zsiliprendszerének megépítése előtt — a városon keresztül húzódó ún. régi Fehér-Körös medrét. A régi folyóágy közepén 3 öl széles vezérárkot ástak, mindkét oldalon 4—4 öl széles ártér meghagyásával. Itt kell megjegyezni, hogy a városi képviselőtestület 1874 ben elrendelte, hogy a várost védő sáncokat árvízvédelmi okokból hozzák helyre. A kormány 1877. januári rendeletével, az Élővízcsatorna töltéseit — az akkori viszonyokhoz mérten — megfelelő méretekben kiépítették. A csabaiak, hogy vízhez jussanak, még a XVIII. században megépítették a csabai ágat, Vészé—Csaba—Sikkony nyomvonalon. A Péli-csatorna azonban az árvizeket is lehozta Gyulára, illetve Békésre, ezért az 1870-es években megépítették az Élővizcsatorna zsiliprendszerét. A Pélicsatorna vízellátó szerepe azonban így sem volt kielégítő, s tervbe vették a Fehér-Körös vizének egy duzzasztómű révén az Élővízcsatornába való terelését. Ilyen előzmények után 1896-ban épült meg a gyulai Poirée-keretes tűsgát a tápzsilippel, tápcsatornával együtt. A mű terveit a gyulai folyammérnöki hivatal készítette Gallacz János irányításával. Kivitelezésre pedig Melocco Leonárd vállalkozó kapott megbízást. Az építés mindössze 48 munkanapot vett igénybe, s a legnagyobb munkáslétszám 62 fő volt. Teljesítményük ez idő alatt 4572 m3 föld, 1786 m3 beton, valamint 18 tonna vasmunka volt. A gyulai tűsgát tehát 1896 óta biztosítja az Élővízcsatorna vízellátását gravitációs úton a tavaszi árhullámok levonulásától egészen a fehér-körösi jég megjelenéséig (1. sz. ábra). A jeges időszakban tehát az Élővízcsatorna vízellátása nem volt biztosítva. Az 1920 és 1970 közötti időszak adatai szerint a Fehér-Körösön a jeges napok száma évente max. 110, átlagosan pedig 56. A téli vízellátás pedig két jelentős okból szükséges: a) Gyula, Békéscsaba és Békés város környezetvédelme érdekében az Élővízcsatornának, mint szennyvizbefogadónak friss vízzel való ellátása. b) Gyula, Békéscsaba és Békés üzemei ipari vízigényének biztosítása. A két igény kielégítésére 1,5 m3/sec folyamatos vízutánpótlásra van szükség a téli időszakban. Az Élővízcsatorna téli vízellátásának megoldása régi, az utóbbi évtizedekben pedig egyre sürgetőbb feladat volt. Tanulmányok és újítási javaslatok egész sora igyekezett a kérdést megoldani. Végül, mint legegyszerűbb és gazdaságosnak is mutatkozó megoldás elfogadása a következőkben foglaltak szerint történt: Tervezett művek a) A meglevő Poirée-keretes tűsgát fölé, s kibővített előfenékre, fenékküszöb (fiókduzzasztó) épül. A fenékküszöb magassága 1,83 m (88,55 m A.f. orsz.) talpszélessége 4,88 m, hossza 27,94 m. Anyaga vasalt beton (2. sz. ábra). b) Az Élővízcsatorna bevezető hullámtéri csatornája feliszapolódásának elkerülése érdekében a fenékküszöb balparti végén a meglevő bp-i duzzasztófőhöz csatlakozóan hordaléklebocsátó létesült. (3. sz. ábra) A hordaléklebocsátó 3 m széles, s a meglevő küszöbszinttel azonos küszöbmagassággal, kezelőhíddal kiegészítve épült. Anyaga vasbeton. A hordaléklebocsátó elzárását 30 db duzzasztótűvel, (a jelenlegivel azonos) terveztük megoldani. A vízszint szabályozása, illetve az alvízi meder feltöltése a hordaléklebocsátón át történik. c) Terméskőburkolatok épültek a meglevő burkolatok kiegészítésére. Mederoldal-burkolat készült a duzzasztó felett 6 m hosszban, az előfenék oldalirányú lezárására, továbbá a meglevő burkolatok kiegészítésére a partéi szintjéig (89,00 m A. f. orsz.). A mű hidrológiai vizsgálatát is elvégeztük. E szerint a maximális árvízi duzzasztási hatás a fenékgátból eredően mindössze 1 cm, s 1,5 m3/sec-os gravitációs bevezetéshez pedig 86,55 m A.f. vízszint szükséges. A vizsgálat szerint az építési idő kiválasztása a IX. 15. és X. 30. közötti időszakban volt 11
