Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 6. szám
Szerelés közben szatartására. A teljes víztisztító hatást a II. víztározó megvalósítása után a két tározótó együttesen fejti ki. A védőrendszer I. ütemének árasztása után a kialakuló üzemvízszint visszaduzzasztást okoz a Zala folyóban. Emiatt a felszíni vizek gravitációs bevezetése megszűnik, így a káros belvizek, valamint a töltéseken átszivárgó víz összegyűjtésére két belvízöblözet kialakítása, a Zalába emelésére pedig egy-egy automatikus üzemű szivattyútelep építése szükséges. Ugyancsak a tározótér üzemvízszintje indokolja a tavat К—Ny-i irányban keresztülszelő Zalavár—zalaszabari összekötőút pályaszintjének megemelését is. A védőrendszer I. ütemének megvalósításához mintegy 2400 ha terület igénybevétele szükséges. A kisajátított terület 75%-a vizenyős, rosszminőségű legelő és rét a többi szántó és erdő volt. Az erdők pótlására a természetes tereppel határolt elvizenyősödő szélterületeken a beruházási program véderdő telepítését írja elő. A védőrendszer I. ütemének építése 1981 nyarán kezdődött a Zala meglevő töltéseinek erősítésével, melyek majd a tározó 1—2 m-es vizét tartják. Amint a VIZITERV talajmechanikai feltárása és szakvéleménye is kimutatta, az érintett töltések alatti altalaj 2—7 m vastagságú tőzeg, vagy magas szervesanyagtartalmú iszap. A szokványos mérnöki gyakorlat ilyenkor talajcserét vagy mélyalapozást ír elő. Ez jelentené a létesítmények teljes biztonságát. E módszer szerinti töltéserősítés és építés annak költségei miatt elképzelhetetlen lett volna. Tőzeges talajon történő töltésépítésre vonatkozó megfelelő méretezési eljárás sem volt az építés megkezdéséig. Szerencsére Igazgatóságunk az adott területen történő töltésépítés széles körű tapasztalataival rendelkezik, így a töltéstest geometriai méretének meghatározása ezek felhasználásával empirikus úton történt. A VIZITERV elfogadta az Igazgatóság töltésprofilra vonatkozó javaslatát, mely szenrint 4,0 m koronaszélességű, a vízoldali korona és a mértékadó vízszint között 1:3, alatta 1:6, a mentett oldalon pedig 1 :4 rézsűjű töltés épült. A tervező — szintén a korábbi építési tapasztalatok alapján — 80 cm átlagos süllyedést vett figyelembe. A tározón átvonuló mértékadó árvíz vízfelszínre gyakorolt hatását a BME Vízépítési Tanszéke vizsgálta. Megállapították, hogy az árvizek tározótérre való kiterelése a korábbi mértékadó árvízszintet 20—80 cm-rel csökkenti. Ennek, valamint 80 cm biztonság figyelembevételével történt a töltések koronaszintjének meghatározása. A töltések építéséhez megfelelő földanyag a tározó területén csak igen korlátozottan állt rendelkezésre, így a terelőtöltés kivételével azokat külső anyagnyerőhelyről, 2—6 km távszállítással építettük. A szokványos töltésalapozó és előkészítő munkák elvégzése után a tőzeges altalajú részeken a töltés első rétege kb. 1 m-es vastagságban homlokdöntéssel készült, melyet a 30 tonna összsúlyú Tátra tehergépkocsik terepszintig a tőzegbe tapostak. Az első réteg ilyen beépítésére a talaj teherbíróképességének növelése miatt volt szükség, a további rétegek 30 cm vastagságban, tömörítve készültek. A járművek nagy súlya és dinamikus terhelése miatt külön tömörítőeszközre nem volt szükség. A tervezett 85% relatív tömörség helyett a folyamatos mérések 90— 95%-os eredményt bizonyítottak. Három év alatt az április közepétől október végéig tartó időszakban éjjelnappali műszakban 800 ezer m3 földanyag felhasználásával 17,2 km töltést készítettünk távszállítással. A 3,7 km hosszú terelőtöltés építése 50 ezer m3 helyi anyag beépítésével szkréperládás szállítóláncal történt. A töltésépítés kezdete óta a VITUKI által végzett vizsgálatok és a tudományos kutatás teljes mértékben igazolták az Igazgatóság korábban szerzett töltésépítési tapasztalatait. Az észlelt töltéssüllyedések is megközelítették a feltételezett 80 cm értéket, sőt a Mekenyei szivattyúteleppel szemben a Zala jobbparti töltése tengelyében 2,5—3,0 m süllyedést is tapasztaltunk. A töltés ilyen mértékű megsüllyedése a 7,0 m vastagságú tőzeg altalaj roskadásával magyarázható. A konszolidációs folyamat lezajlása miatt a megerősített és új töltések profiljának végleges kialakítása az építést követő évben történt. Az üzemeltetéshez és fenntartáshoz a töltéskorona 15 cm vastag murvaburkolatot kapott, a csapadékeróziós hatások ellen a rézsűfelületeket füvesítettük. A védőrendszer I. ütemének közvetlen üzemeltetéséhez 3 műtárgy szükséges. Ezek közül a legnagyobb a völgyelzárásba épült, melynek feladata a tározó vízszintjének szabályozása, a víz szakaszos illetve folyamatos leeresztése, bárkázás és az üzemi közlekedés biztosítása a műtárgyon keresztül. Ezeket a feladatokat, valamint az 1%-os valószínűségű — a tározótér hatására a befolyási szelvény 90 m3/s vízhozamáról 50 m3/s-ra csökkent — árvízhozam levezetését egy kétnyílású (5,0 -)- 3,0 m) zsilippel biztosítjuk, a nagyobb nyílás felsőfőjében elektro-hidraulikus billenőtáblás, az alsófőjében támkapus, a kisebbikben Betonozás előtt 9
