Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 6. szám
— a szennyvizek és a vizekre ártalmas anyagok bevezetése; — a magas és mélyépítmények létesítése; — anyagtárolóhelyek és temetők létesítése; — maradandó földteltárások végzése; — földsilók és magasabb állatkoncentrációval dolgozó állattenyésztő telepek új létesítményként való felépítése; — sátorozási helyek létesítése. A tágabb védőövezetben tilos — a radioaktív anyagok forgalma; — a szennyvizek és a vizekre ártalmas anyagok bevezetése és elszikkasztása. További esetleges tilalmakat az ivóvízvédelmi területekről szóló hatályos szabvány alapján rendelik el. A védőterület kijelölésének előkészítésére és az előírások megtartásának ellenőrzésére a járási és a megyei tanácsok védőövezeti bizottságokat hoznak létre. A bizottság tagjai az Állami Közegészségügyi Felügyelet, a geológiai szakigazgatási szerv, a pénz- és árügyi szakigazgatási szerv, a mező- és erdőgazdasági szakigazgatási szerv, a természetvédelmi megbízott, a területi tervezési hivatal, az állami erdőgazdaság, az Állami Vízügyi Felügyelet és a közmű váHalat. A bizottság tagjai közreműködnek a védőterületi javaslat megtárgyalásában és a tervezett intézkedések megmagyarázásában, valamint azok érvényesítésének ellenőrzésében. A védőterületekre használati korlátozásokat állapítanak meg úgy, högy azért tekintetbe veszik a mezőgazdasági termelés és más hasznosítás szempontjait is. Fia a hasznosítási korlátozások a zárt övezetben nem teszik lehetővé mezőgazdasági hasznosítást, akkor erdőgazdasági hasznosításra kell törekedniök. Amennyiben ez sem lehetséges, akkor a területet a víznyerő létesítmény kezelőjének meg kell szerezni. A védőterületeken belül levő mezőgazdasági területek használati korlátozásaiból eredő gazdasági hátrányokat a földhasználati rendeletben foglaltaknak megfelelően kártalanítják. Szennyvízbírság és vizhasználati díj A vízügyi törvény második végrehajtási rendelete a szennyvízbírság és a vízhasználati díj fizetését szabályozza. Azokkal a vízhasználókkal és szennyvízkibocsátókka'l szemben, akik az engedélyköteles tevékenységükkel az állampolgárok egészségét és üdülését, a mező- vagy erdőgazdasági művelésű területek termőképességét, vagy az állat- és növényvilág védelmét szolgáló vízjogi előírásokat megszegik, továbbá azokkal szemben, akik az Állami Vízügyi Felügyelet által kiadott engedélyekben meghatározott vízminőségi határértékeket túllépik, valamint azokkal, akik a szilárd anyagokat, folyadékokat, vagy gázokat úgy szállítják, tárolják, használják fel, vagy semmisítik meg, hogy ezzel a vizet hátrányosan befolyásolják, az Állami Vízügyi Felügyelet határozattal szennyvízbírságot vet ki. Bad Schandau az Elba partján A szennyvízbírságot csak a jogi személyekre vethetik ki, állampolgároktól nem szedhető. A szennyvízbírságot az üzemek előre nem tervezhetik be és költségeik között sem számolhatják el. A szennyvízbírságot a meg nem engedhető szennyvízterhelésért és elvileg legalább 1 napért, vagy a vizekbe jogellenesen bevezetett ártalmas anyag mennyisége után szedik. A szennyvízbírságot a „mutatószám táblázat" alapján számítják ki, amelyben értékelési kritériumok és a hozzá tartozó bírságok mértékei szerepelnek. A mutatószám táblázat szerint szennyvízbírságot vetnek ki a leszűrhető anyagok, az oxigénfogyasztás, a sók, (külön a keménységet képzők), a lúgosság, a savasság, a vas, a nehéz fémek, az olaj, zsír, illetőleg az extrahálható anyagok, a nitrogén, a foszfor, a mérgek, és a vizekre ártalmas anyagok, a hő, a melléktermékek (hamu, szemét) és a mezőgazdasági melléktermékek (trágya, hígtrágya) után. A mérgeket és a vizekre ártalmas egyéb anyagokat cianid egyenértékre számítják át. (1 kg cianid egyenérték alatt valamely méregnek, vagy a vízre ártalmas egyéb anyagnak azt a tömegét értik, amely a kísérleti organizmusokra hasonló mérgező hatást fejt ki, mint 1 kg cianid.) A cianid egyénértékről a Vízgazdálkodási Intézetük katalógust adott ki. Kétszeres mértékű szennyvízbírságot vetnek ki akkor, ha az üzem területén felilépő, a vizeket vagy a közüzemi vízellátó műveket, vagy szennyvízművet károsító körülményeket nem jelentették és ezáltal nagyobb kár keletkezett, vagy tényállás felderítése megnehezült. A vízjogilag engedélyköteles vízkivételek használatáért vízhasználati díj lerovását írják elő. A felszíni és felszín alatti vizekért járó vízhasználati díj kiszámításáról külön jogszabály rendelkezik. A nem engedélyezett vízkivétel, illetve az engedélyezett kivehető vízmennyiség, avagy a veszteség-mennyiség túllépése esetén, a nem engedélyezett mennyiség után a vízhasználati díjhoz 50%-os díjat szednek be. A kivett vízmennyiséget és a bevezetett szennyvízmennyiséget a vízhasználók maguk mérik és számítják ki a veszteségeket, amelyek a vízhasználati díj kiszámításának alapjait képezik. Sőt a vízhasználó az általa megfizetendő vízhasználati díjat, az elmúlt évben kivett vízmennyiség alapján maga számítja ki és minden év január 31-ig bejelenti az Állami Vízügyi Felügyeletnek. Ha a vízhasználó nyilatkozata helytelen, vagy nem ad nyilatkozatot, az általa fizetendő összeget az Állami Vízügyi Felügyelet határozattal állapítja meg. A szennyvízbírság és a vízhasználati díj az államháztartással szembeni pénzügyi kötelezettségnek számít. Összefoglalás A vízügyi törvényben és a végrehajtási rendeletéiben rögzített és vázlatosan bemutatott egyes jogintézmények alátámasztják, hogy az NDK-ban a vízkészletekkel va|p ésszerű gazdálkodást és a vízminőségvédelmet, a vízgazdálkodás feladatain belül súlyponti területeknek tartják. Műszaki, közgazdasági és jogi eszközök összehangolt alkalmazásával a vízhasználókat a vízszükségletek mérséklésére, a vízveszteség csökkentésére és a vizek minőségének védelmére szorítják, hogy ezzel is elősegítsék a népgazdaság hatékonyságának növelését, a beruházási ráfordítások és az energiafelhasználás csökkentését. Megállapítható, hogy az NDK vízügyi törvénye korszerű, a jogintézményeinek működtetésével, előírásainak következetes végrehajtásával a kitűzött vízgazdálkodási célok elérhetők. dr. Csevár Antal 7
