Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 6. szám
jelen összeállításban a RSZK vízvédelmi politikáját szeretném ismertetni. A román Kommunista Párt XIII. kongresszusán (1984) központi figyelmet szenteltek a vizminőség-védelem és a környezetvédelem kérdésének. A kongresszuson meghatározták a 1986—1990. közötti időszak gazdasági-szociális fejlődésének alapirányait és a 2000-ig terjedő időszak fejlesztési célkitűzéseit. Aláhúzták hatékonyabb intézkedések kidolgozásának szükségességét a környezet megóvására és egyúttal a vizek, erdők, és a környezet egyéb tényezői ökológiai funkcióinak hatékonyabb hasznosítására. A fentiek szellemében nagyon fontosnak ítélhetők a román Kommunista Párt XIII. Kongresszusának direktívái, amelyek szükségesnek ítélték azt, hogy megfelelő figyelem irányuljon a termelésbe bevonható, vagy ismételten felhasználható valamennyi anyagra, amivel csökkenteni lehet a hulladékok környezetre és vízre gyakorolt szennyező hatását. A Román Népköztársaság Vízügyi Nemzeti Tanácsa az az országos hatáskörű szerv, amely hivatott a vízgazdálkodás és a vízvédelem politikai irányvonalát a felsőbb szervek határozatai alapján megszabni. A Vízügyi Nemzeti Tanács alá vízügyi igazgatóságok vannak rendelve és két tervező-kutató intézettel is rendelkezik, amelyek vízgazdálkodással, vízminőségvédelemmel, hidrológiával és meteorológiával foglalkoznak. A vízminőségvédelem kérdései minden vízgazdálkodás fejlesztési tervben és dokufnentációban megtalálhatók. A RSZK-ban a vízminőséget törvénnyel védik. Ezt célozza az 1971. évi 8. törvény a vizekről és az 1973. évi 9. törvény a környezet védelméről, valamint egyéb normatív dokumentumok is, amelyek közül megemlíthető az Államtanács 1974. évi 14. sz. határozata, amely a szennyvizekben levő főbb szennyezőanyagok határértékeit határozza meg. Megemlíthető még a Vízügyi Nemzeti Tanács elnökének 1979/154. sz. rendelete, amely a szennyvizek minőségi mutatóinak betartásával kapcsolatos módszertani útmutatót hagyta jóvá, továbbá a 706—74. sz. állami szabvány, amely a felszíni vizekre meghatározza a ,,Vízminőségi kategóriákat és műszaki feltételeket”. A román vízügyi törvény II. fejezete törvényes alapot nyújt a vízkészletek hasznosításához és védelméhez, feltételezve, hogy a lakosság vízigényének kielégítése megelőzi más vízhasználók igényeit. A törvény megtiltja a vizek szennyezését és a szabálysértés mértéke szerint bírság kivetését mondja ki. A törvény szabályozza a szennyvizek bevezetését, mozgósítást mond ki a véletlen szennyeződések kártételeinek elhárítására, szigorú intézkedéseket határoz meg az elsőrendű fontosságú vízfolyások, tavak és tengerparti övezetek minőségének védelmére. A Vízügyi Nemzeti Tanács javaslatára kidolgozott országos normatívák szabályozzák az egész országra a vízminőség védelmét és annak javításával kapcsolatos tevékenységet. A Tanács az Állami Vízminőségi Felügyeleten keresztül ellenőrzi a vízminőségvédelmi területi intézkedéseket. Területi szinten a vízminőség megfigyelését az egyes vízgyűjtőként létrehozott vízügyi igazgatóságok végzik. A megfigyelések tökéletesítésével kapcsolatos kutató munka a Vízgazdálkodási Tervezési-Kutatási Intézetben folyik. Foglalkoznak kutatási kérdésekkel a vízgyűjtői igazgatóságok is. A vízforrások természetétől és típusától függően a vízminőség nemzeti megfigyelési rendszere Romániában a vízgazdálkodási információs rendszer öszszetevő részeként alrendszerekre oszlik: felszíni vizek; tavak, tározók; tengerek; felszín alatti vizek; szennyvizek. A felszíni folyóvizekre 270 ellenőrző szelvényt határoztak meg, amelyekben a vízminőségi mutatók megállapítása hagyományos úton történik. A különösen fontos szakaszokon a szelvényeket automatikus megfigyelő állomásokkal látták el. 1984-ig 8 automatikus vízminőség-megfigyelési állomást alakítottak ki, 2000-ig pedig továbbá 20 létesítésére kerül sor. A tavak, tározók megfigyelését 51 objektumon végzik (7 tó és 44 tározó). A tengerpartot a román szakaszon két részre bontva vizsgálják, a Duna ágak között és a déli részen. Az északi részen a tengervíz minősége a Duna vizének hatása alatt van, délen pedig antropogén hatások érvényesülnek. A tengerparti sáv ellenőrzésére 12 szelvényt alakítottak ki. A felszín alatti vizek alrendszerben 270 ellenőrző szelvény biztosítja a vízminőség alakulásának megfigyelését. A szennyvizek alrendszerben 4000 szennyező forrást ellenőriznek, az eilen-Az Országos Vízügyi Hivatal és a Magyar Hidrológiai Társaság pályázatot hirdet az 1986. évi Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj elnyerésére. A pályázaton a Magyar Hidrológiai Társaság tagjai vehetnek részt az 1983—1985. években magyar vagy idegen nyelven hazai, vagy külföldi folyóiratokban, illetve kiadványokban megjelent szakőrzés gyakoriságát a szennyező forrás jelentősége, nagysága határozza meg. A vízminőség megfigyelés nemzeti rendszere optimális feltételeket biztosít a vízminőség-védelmi politika megvalósításához. A rendszer keretében kapott információkat különböző fejlesztési programokhoz hasznosítják. Romániában nagy jelentőséget tulajdonítanak a szennyeződés megelőzésének. Ezért kapnak egyre nagyobb teret a vízszegény és vízmentes technológiák bevezetésére irányuló törekvések. Nagy súlyt helyeznek a lakosság körében folytatott nevelő-felvilágosító munkára is. Különös gonddal ellenőrzik a szennyvízkezelő és tisztító művek üzemelését a Vízminőségi Felügyeleten keresztül. A jóváhagyott fejlesztési programok 10 évre átfogó vízminőség-védelmi intézkedéseket terveznek, amelyek között szerepel a vízminőség megfigyelési hálózat fejlesztése, a vízminőség-védelmi műtárgyak hatékonyságának fokozása is. Az 1985. évi bukaresti gazdaságpolitikai konzultáció során a magyar vízügyi küldöttség megelégedéssel nyugtázhatja a román Fél eredményes erőfeszítéseit, amelyeket a folyók, tározók, felszín alatti vizek minőségének védelmére és szennyeződésük megakadályozására tesz. Számunkra ez azért is jelentős, mert a Tisza nagy mellékfolyói Románia felől érkeznek és ezek megfelelő minősége garanciát jelent a jövőben az aláírásra kerülő Tisza Vízminőségvédelmi Egyezmény cikkeiben foglalt kötelezettségek biztosításához is. A román eredmények erőteljesen hozzázájárulnak a közös siker eléréséhez a közös érdekeltségű Tisza vízgyűjtőn. Borza Dezsőné cikkeikkel. A pályázat során két szakcikk kerül díjazásra. A nívódíj összege 5—5 ezer forint. A pályázat benyújtásának határideje 1985. december 31. A nívódíjak 1986. szeptember 30-ig kerülnek kiosztásra. A pályázat részletes feltételei a Magyar Hidrológiai Társaság Titkárságán (Budapest V., Kossuth L. tér 6—8. IV. 423.) szerezhetők be. Gazdasági megbeszélések Csehszlovákiával Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke augusztus 18. és 19. között Prágában Rudolf Rohlicek miniszterelnökhelyettessel, a bizottság csehszlovák társelnökével a kétoldalú gazdasági együttműködés időszerű kérdéseiről tárgyalt. A találkozón egyebek között áttekintették a Bős—Nagymaros vízlépcsőrendszer megvalósításának helyzetét, és meghatározták a soron következő közös teendőket, a vízlépcsőrendszer megvalósításával keletkező előnyök maximális kihasználásáért, a környezet védelméért és értékeinek növeléséért, az esetleges károk megelőzéséért és elhárításáért, illetve a gazdaságosság követelményeinek fokozott érvényesítéséért. Prágai tartózkodása során Marjai Józsefet fogadta Lubomir Strougal miniszterelnök. A szívélyes baráti légkörű találkozón jelen volt Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete is. Й Vitális Sándor szakirodalmi nívádij meghirdetése 2
