Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 6. szám
Hz olajszennyezés elleni uédelmi rendszer Napjaink egyik égető vízminőségvédelmi feladata, az állandósult szennyvízkibocsátók ellenőrzése mellett, a rendkívüli, havaria jellegű szennyezések elleni védelem. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén 1984-ben 43 rendkívüli vízszennyezés történt, s a szennyezések többsége ásványolaj jellegű volt. A befogadók szempontjából növekvő tendencia figyelhető meg a felszín alatti vízkészleteket ért szennyezések javára. Az ilyen eseteknél elsődleges feladat a veszélyeztetés mértékének megállapítása, a szükséges és lehetséges védekezési technológiák kidolgozása, az elszennyeződött terület behatárolása, a szennyezőanyag azonosítása. Ezen öszszetett kérdések megválaszolása hoszszantartó és az Igazgatóság számára különleges műszaki-hatósági feladatot jelent. Az alábbiakban a főváros déli részén történt olajszennyezés munkálatairól és a kialakított védelmi rendszerről számolunk be. A szennyezés körülményei és az elszennyeződött vízkészlet állapota 1982. decemberében az ÄFOR csepeli bázistelepén, illetve a telep melletti Duna öbölben — a Petróleum kikötőben — rendkívüli olajszennyezés történt. Az ÄFOR itteni telepe, a főleg DKV- ban, Százhalombattán előállított olajok és termékek nagybani elosztásával, forgalmazásával foglalkozik. A telepet a gyárral több termékvezeték köti össze. A szennyezést az egyik ilyen, az öböl partján levő útba telepített csővezeték meghibásodása okozta. A cső korróziója miatt a talajba nagy mennyiségű olajtermék jutott. Az olaj a talajon átszivárgóit és elérte az első vízadó réteget. A térség fedőréteggel el nem látott, feltöltéssel kevert homokos-kavics talajú. Áteresztő képessége a mérések alapján к = 10_1—10-4 m/s. A lemélyített fúrásokból megállapítható volt, hogy az olaj 1—1,5 m vastagságú. A talajvíz áramlási iránya a mindenkori Duna vízállás függvénye. A megfigyelések alapján megállapítottuk, hogy a szennyezés a Duna 290 cm-es Vigadó téri vízállása alatt az öböl irányába mozdul el és az öböl vízfelületén megjelenik. Ennél magasabb vízállásoknál az öböl irányába gátolt. A térség vízminőség-védelmi szempontból kiemelt jelentőségű. Az érintett első vízadó réteg (talajvíz) — az általános minőségvédelmi szempontokon túlmenően ugyancsak helyi jelentőségű, így hasznosításához különösebb vízgazdálkodási érdek nem fűződik. A felszíni vízkészlet védelme viszont kiemelten fontos: az öbölből alacsony vízálláskor kihúzódó olaj ugyanis a Duna parti sávjában vonul végig, ott a meder adottságok miatt hosszú ideig tartózkodik. Ez a néhány km-rel lentebb elhelyezkedő fővárosi parti szűrési vízbázist folyamatosan veszélyezteti. A védelmi rendszerrel kapcsolatos követelmények és az alkalmazott technológia főbb műszaki jellemzői A körülmények ismeretében megállapítható volt, hogy egy kiemelt vízminőségvédelmi területen, nagy kiterjedésű, időben több évre elhúzódó védekezést igénylő, a hidrológiai viszonyok által befolyásolt szennyezés történt. Ezért a vízvédelmi munkálatokat nagy körültekintéssel, komplex szemlélettel terveztük meg. A védelmi rendszerrel kapcsolatos követelmények az alábbiakban foglalhatók össze: — A védekezést a legszennyezettebb szakaszon, a felszín alatti vízkészletet ért olaj koncentrált eltávolítására kell alapozni. Ezzel egyben a közvetetten veszélyeztetett felszíni vízkészlet védelmét is biztosítjuk. — A dunai vízállás ellentétes irányú hatásait, a szennyezés „kimosását" meg kell akadályozni, mind a Duna, mind a sziget irányába. — Folyamatos, kis munkaigényű és a jövőbeni hasonló eseteket megelőző védelmi rendszert kell kiépíteni. — A védekezés ideje alatt biztosítani kell a kikötő hajóforgalmát is. — Az első fázisban egy kísérleti szakaszt kell kiépíteni, majd ennek tapasztalatai alapján kerüljön sor a végleges, a teljes szakaszt érintő védelmi rendszer megépítésére. Az alkalmazott technológia főbb műszaki jellemzői A szigorú és összetett követelményeknek megfelelő védelmi rendszert a tervező — OLAJTERV —, az AFOR megbízása alapján több alternatíva megvizsgálása után, a Vízügyi Igazgatósággal történt egyeztetések függvényében az alábbiak szerint határozta meg (1. sz. ábra). — Alapcél, nem a teljes szennyezés gyors és nagyköltségű eltávolítása, hanem a szennyezés Dunába jutásának meggátlása. Ezért a veszélyes közép- és kisvíztartományba üzemelő, galéria jellegű szűrő került kialakításra. — A talajba került és az első vízadó rétegen úszó olajat speciálisan kialakított s a partfalba beépített réteges „paplan" szivárgó rendszerben gyűjtjük össze. A „paplan” szivárgó rendszer vastagsága az előzetes feltárások alapján 0,6—1,1 m, anyag 150/300 mm szemcsenagyságú vízépítési terméskő. A szivárgó „paplan” lezárása részben betonozással, részben olajálló TAURUS W fóliával történt. Ez a fólia akadályozza meg a szivárgóban összegyűlt olaj öböl felé való terjedését. A fóliát mindkét oldalon szövet bélés védi a mechanikai sérüléstől, illetve felúszása ellen 40 cm-es kőrakattal burkolt. A fóliát a TAURUS Gumiipari Vállalat kísérleti jelleggel gyártotta, toldások hegesztéssel történtek. — A „paplan" szivárgó test által öszszegyülekező olajszármazékot NA 100 perforált műanyag cső vezeti a gyűjtő aknába. A perforálás 5 cm-enként, 1 cm átmérőjű furatokkal történt. A 1. kép. 3
