Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 5. szám
A testületi munka hatékonysága az új vállalatvezetési formákban (Lapunk ez évi 3. számában megjelent cikk folytatása) A testületi ülések eredményessége szempontjából rendkívül nagy jelentősége van az alapos felkészülésnek, mivel ez az előfeltétele a jó döntésnek. A megfelelő felkészülés érdekében viszont elengedhetetlen, hogy az üléseken megvitatandó előterjesztések időben eljussanak a résztvevőkhöz (ill. amenynyiben nem írásbeli, hanem szóbeli előterjesztések kerülnek megtárgyalásra, kellő időben értesüljenek a napirendre kerülő témákról). így tudják ui. megszerezni a megtárgyalandó témákkal kapcsolatos tájékozottságot és szükség szerint elvégezni a helyes állásfoglalást elősegítő elemzést. Ugyanis nem vitatható, hogy a célkitűzést alapos elemzés kell hogy megelőzze. Az elemzés biztosítja, hogy az észlelt problémák súlyát, terjedelmét időben és helyesen felismerjük. A probléma helyes értékelése (lebecsülésének és túlbecsülésének elkerülése) a célok, feladatok helyes megfogalmazásának előfeltétele. A testületi ülésekre való felkészülés során elengedhetetlen követelmény utánanézni annak, hogy az eldöntendő kérdés végrehajtásához rendelkezésre állnak-e a szükséges feltételek (személyi, tárgyi) és mekkora a döntés kockázata. A rendelkezésre álló eszközök és lehetőségek számbavétele, ismerete biztosítja, hogy a kitűzött célok ne óhajokon, hanem megvalósítható reális tényeken alapuljanak. A kívánt megoldás csak a követélmények és a lehetőségek egyeztetése, egységbe foglalása révén alakulhat ki. Az eszközöket és a lehetőségeket csak akkor lehet reálisan felmérni, ha ismerjük a törvényes lehetőségeket, a tudomány által feltárt eredményeket, a gyakorlati tapasztalatokat, a rendelkezésre álló szellemi és anyagi forrásokat. Az elemzéssel kapcsolatban példaként az alábbiakban mutatunk be vázlatosan néhány témakört: — Termelés és értékesítés elemzése (ezen belül: piac- és konjunktúra-vizsgálat, belföldi és külföldi igények felmérése, a vállalat üzletpolitikájának értékelése, rendelésállomány vizsgálata, termelési tevékenység komplex elemzése, értékesítés tervszerűsége, gazdaságossága) ; — a termelés feltételeinek elemzése (ezen belül: a műszaki fejlesztési tevékenység általános helyzete, a gyártmány- és technológiai fejlesztés hatékonysága, továbbá a létszámgazdálkodás, a termelékenység alakulása, elemzése): — az eredmény és felhasználásának elemzése (ezen belül: nyereségterv és tényleges eredmény egybevetése, alapok képzése és felhasználása, az anyagi ösztönzési rendszer alakulása, a készletek alakulása és a pénzügyi helyzet, a beruházások és az állóeszköz-gazdálkodás elemzése); — távlati célkitűzések (elvi célkitűzések és a vállalati politika kialakítása, közép- és hosszútávú tervek teljesítése, módosítási igények, metodika értékelése). Figyelembe véve, hogy a megalapozott vállalati politika kialakítása igen körültekintő csapatmunkát és megfontolt döntéseket — előzetesen pedig mélyreható elemzést — igényel, célszerűnek látszik ennek lényegét röviden áttekintenünk. A vállalati politikával szemben alapvető követelmény, hogy elvei és céljai hosszabb időre legyenek érvényesek, ne igényeljenek gyakori változtatásokat. A vállalati politikát ugyanakkor nem szabad fetisizálni. A rugalmasság fenntartása, az előre nem látott lehetőségek kihasználása esetleg fontosabb lehet, mint a „fix" tervhez való ragaszkodás. A vállalati politika közép- és hosszútávú tervekben, koncepciókban és egyéb vállalati dokumentumokban jelenik meg. Egységes tartalmát és szerkezetét nem lehet meghatározni, hiszen minden vállalatnál az adott körülményektől és problémáktól függ az, hogy miiyen feladatok megoldása milyen súllyal kerül be a stratégiai célok rendszerébe. A vállalati politika legfontosabb eleme a fejlődési politika, amelyben nem a fejlesztés, hanem a fejlődés fő irányait kell kitűzni. Ez az ©lem tartalmazza a gyártásfejlesztési és gyártmányfejlesztési célokat is. A fejlődési politika hivatott meghatározni azt, hogy a vállalati tevékenység mely területén érvényesül a dinamikus fejlesztés, a szintentartás, illetőleg hol kerül sor visszafejlesztésre. Mindezt természetesen a piac szerkezetével összhangban kell kialakítani. A nagyvállalatok beruházási politikája szükségképpen szorosan kapcsolódhat az országos koncepcióhoz, hiszen az állami beruházások és a hitelpolitika rendszere jelentős mértékben determinálják a vállalati elképzeléseket. A műszaki színvonal első fokon szakmai ismeretek formájában kell hogy jelentkezzék. Szükséges, hogy az emberekben az alkalmazni kívánt technika olyan mértékben éljen, amely a nemzetközi színvonalak megfelel. Amenynyiben a termelőapparátus szellemi színvonala eléri ezt, a lega'lapvetőbb feltételét teremtettük meg a műszaki fejlesztésnek. Az érdekeltségi és személyi politikának azokat az irányelveket kell összefoglalnia, amellyel a vezetés a vállalatnál dolgozókat céljai számára megnyerni és ennek érdekében ösztönözni kívánja. E körbe tartozik minden olyan téma, amely befolyással van a dolgozók személyi jövedelmére. Ez a vállalatpolitika egyik legérzékenyebb része, ezért különösen megfontoltan kell az egyes módszerek, megoldások várható eredményét, következményét elemezni, illetve azokat alkalmazni, mert az itt elkövetett hibák könnyen okozhatnak jelentős politikai és gazdasági problémákat. A bérpolitikának tartalmaznia kell azokat az irányelveket és célokat, amelyeket a vezetés követni akar: — az alap- és mozgóbér fejlesztésének arányát, — a differenciálás mértékének —természetesen nem számszerű — rögzítését, — azt a sorrendiséget, amellyel a bérpolitikában rögzített elveket megoldani célozza. Vállalati politika nélkül a mai körülményeknek megfelelő vállalati irányítás nem képzelhető el. Csak a vállalatpolitika tartalmazhatja azokat a stratégiai döntéseket, melyek távlatilag jelölik ki a vállalat tevékenységét, pl. azt, hogy milyen irányban fejlessze működését, milyen irányban keresse a kedvezőbb piacokat gyártmányszerkezetének átalakításával, hogyan ossza meg erőforrásait az egyes tevékenységek között stb. Erre a stratégiára alapulhatnak csak a taktikai döntések, melyek egy adott időszak árpolitikájával, készletszínvonalával, értékesítési tervével stb. kapcsolatosak. Személyes közreműködés a testületi ülésen A vállalati vezetőtestületek tagjainak nemcsak joguk, hanem kötelességük is az üléseken való aktív részvétel. A közreműködés akkor válik érdemivé, ha a résztvevők magukévá teszik az alábbi követelményeket: — a felkészülés legyen alapos, — a kifejtés szakszerű, — érvekkel kellően alátámasztott, — lényegre koncentrált, — szubjektív érdektől mentes, — legyen progresszív (vagyis ne arra irányuljon, hogy miként nem lehet az előterjesztésben foglaltakat megvalósítani, hanem arra, hogy miként lehet azokat megoldani), — a hozzászólás ne csak a problémát vesse fel, hanem a megoldásra is utaljon, — a hozzászólások legyenek tömörek, világosak és jusson kifejezésre bennük az idővel való takarékosság. A testületi ülések értékét nagymértékben fokozza, ha a résztvevők írásbeli előterjesztést kapnak. Ennek röviden, de félreérthetetlen pontossággal kell tartalmaznia minden olyan fontos információt, aminek előzetes ismerete megkönnyíti a felkészülést. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy a legjobb előterjesztéssel kapcsolatban is vetődhetnek fel kérdések. Ezek részben a nem kellően kifejtett területekre vagy értelmezési, fogalmi tisztázásokra irányulnak. A résztvevők gyakran a kérdéseikkel „álcázzák", hogy nem készültek fel kellően az értekezletre. Amennyiben 20
