Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 5. szám
A FEKETE BERETTYÓ 1 „A rendkívüli vízszennyezések" kronologikus beírásé naplóját 'lapozgatjuk a TIVIZIG osztályvezetőjének irodájában. A napló nem véletlenül hever Tóth József asztalán, hiszen a víz minőségének védelméért vállalt ő is felelősséget, már amennyire beosztás és hatáskör engedi. Legutóbb a Berettyó „színjátszása", színeváltozása riasztotta az osztályt Debrecenből. Most, hogy megszűrték a nyersolajtól a folyót, már nyugodtabb Tóth József, de sok kollegája is, így aztán nem az események lázas hirtelenségében születik meg az interjú, ami épp ezért csak még hitelesebb lehet. Hideg, tárgyilagos , viszszaemlékezés" íródhat egy héttel a történtek után. Az osztályvezető, (egyébként kedves humorú ember) kezébe veszi a dokument-értékű naplót, a jövő környezetvédelmének immár múltbéli fejezetét. Olvassa. Itt-ott gördülékenyen megtoldja a ridegen megfogalmazott jelenteni valót. — Június 9-én a berettyóújfalui szakaszmérnökségről Jónás Sándortól tudjuk, hogy már szombattól megjelent egy kisebb mértékű olajszennyeződés Kismarjánál a Berettyón. A szennyeződés a továbbiakban fokozódott, és 9-én már vastagon folyt az olaj. 14 óra körül már Berettyóújfalu térségét is elérte az olajszenny. Ekkor Molnár László igazgató-hélyettes, főmérnök, védelemvezető-helyettes utasítást adott a védekező küzdelem megkezdésére. Ugyeletünk telefonon értesítette a Keleti-főcsatorna szakaszmérnökségén (Hajdúszoboszlón) Mándoki Ferencet, Újfaluban Demény Pált, hogy a technikát, az anyagot és az embert mozgósítsa. 16 órakor Barabás László a vízgazdálkodási- és vízminőségvédelmi osztályról, tőlünk, kiszáguldott a helyszínre. Ott Pálfi Jenő közölte, hogy már leállította az állami gazdaság darvasi halastavának vízkivételét. Ugyancsak értesítették a gyulai vízügyi igazgatóságot (a Körös vidékieket), hogy a Berettyón olaj vonul le, készüljenek! Miután az olaj akkor a Berettyón több mint negyven kilométert haladt előre, Darvasnál húzták ki az első olajfogó falat. Ugyanekkor a pocsaji őrháznál is merülőfal állta el az olaj útját, annak érdekében, hogy a tovább érkező olaj a lenti szakaszra el ne jusson. — A pocsaji merülőfal hány kilométerre volt a határtól? — Nyolc kilométerre. Körülbelül. — Ennél a kettős védekezésnél célszerűbbet már kitalálni nem lehetett? — Ekkorra már nem, mert olyan mélységben húzódott be a szenny, s nekünk az volt a célunk, hogy minél több olajat „nyerjünk le" abból, ami a folyón beérkezett. Június 9-től június 13-ig tartott a mentés művelete, tehát öt napig. A kifáradt mentők váltották egymást. Úgy harmincon, negyvenen. — Eléggé jól befutott Magyarországra az olaj, messze volt már a határtól... — Igen. — Nem lehetett volna, pár kilométerrel akár csak, elébe menni? — Ehhez, hogy ilyen mélységben behúzódott, hozzájárult, hogy munkaszüneti napon érkezett. Előre nem jelezték. Természetesen hibánk az, hogy az értesítés lassabb ilyenkor; és a szenynyeződés erősödése sem mindig „jött be". Most bejött. És amire már ez az erősödés megindult, felvonulásunkkal csak lejjebb állhattunk elé. Merülöfal — így fogható meg az olaj Halljunk magáról a küzdelemről. A Hajdú-Bihari Naplóból a gátőrt idézem. Elkeseredettségét: „...és ömlött, áradt lefelé ez a fekete lé, ez a fekete nyers olaj, mely háborította az egész folyót. Hideg, gyalázatos éjszaka volt ez a vasárnap." — Mennyiben magyar sajátosság, ahogy a Berettyón szokták megfogni az olajat? — Nálunk a merülőfal használatos. Lesüllyesztünk egy fölöző szerkezetet, srégen kifeszítve a partra, úgy, hogy a folyás irányával a merülöfal hegyes szöget zár be és a sodrás a merülőfalba ütközve a hegyes szögbe hordja ki mindazt, amit az ember szennynek nevez. Egyébként végül már három merülőfallal szegültünk szembe az „áldással". Szerencsésen, mert ha túl nagy a víz áramlása, e falat elfektetheti. S akkor átbukik az olaj rajta. Hozzáteszem, a közel egyméteres vízsebesség ellenére sikerült 70 százaléknyi olajat lefölözni. S ez nem rossz hatásfok. Általában, ha kisebb mérvű az olajszennyeződés, hidrofobperlitet szórunk Olaj után . . . a víz felszínére, s ez csomókba fogja össze, felitatja az olajat. A vízzel nem keveredik, mert azért hidrofob. A Berettyón azonban olyan olajmennyiség jött már, amire fölösleges a perlitet kiszórni, mert mondom: merni lehetett. 200 literes hordókba. Aljukat kilyukasztottuk, és fadugót ütöttünk beléjük, hogy amidőn a kevert olaj lefölöződik, alul a nehezebb vizet el tudjuk engedni. — Ez a maradék olaj semmire sem jó, ugye? — Még a megsemmisítése is bajjal jár, de erre még kitérek. — Éjszaka, hogyan dolgoztak? — Magasfényű lámpákkal, aggregáttal. Ez mind szakszerűen hangzik, dehát akkor az ember mást is átérzett. — Kit gyöpyörködtetne az a fekete mocsok, ami úszik a vizen? Nem is tudja tükrözni a leszedett olaj azt a látványt, amit egy folyón mutat. Nem, az nem látszik, hogy fél milliméteres az olajfilm a víz tetején. Úgy tűnik, mintha az egész vízfolyás olaj volna, s ez megrendítő. Megijeszti az embert. A veszély örökké lesben áll, és ilyenkor ár-Gyötrelmes égetés
