Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 5. szám
Ismerkedés az új műtárgyakkal — A Kis-Balaton-védőrendszer I. ütemének megvalósításával az alkotók a létesítményen munkálkodó szellemi és fizikai dolgozók kiemelkedően nagy jelentőségű műszaki-ökológiai rendszert hoztak létre. A munka tervszerű, példás elvégzéséért elismerés illeti a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Vízügyi Tervező Vállalat, valamint a védőrendszer tudományos megalapozásában, tervezésében és kivitelezésében közreműködő vállalatok dolgozóit. Mindazokat, akik lelkiismeretes munkájukkal lehetővé tették e nagyarányú létesítmény határidőre, a tervezett költségekkel történő megépítését. Példás munkájukért pártunk Központi Bizottsága és kormányunk nevében köszönetemet fejezem ki. Czinege Lajos ünnepi beszéde után Kovács Antal és Gaál Ferenc kitüntetéseket adott át a kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak, majd Czinege Lajos átvágta a nemzeti színű szalagot, s a művet üzemelésre átadta Gaál Ferenc igazgatónak. Egy gombnyomással megnyílt a zsilip billenőtámlája, amely a Zala medrébe bocsájtotta a tározó vizét. Az ünnepség résztvevői ezután autóbuszokra szálltak és a Zala töltésén haladva megtekintették a vízvédelmi rendszert. Jó volt látni a nádasok között úszkáló kacsacsaládokat, a vízimadarak sokaságát. A vendégek jártak a Balatonhidvég és Balatonmagyaród közötti szigeten is, amelyet biztos, hogy sok turista is felkeres majd, mert az autóparkolóból egy hídon átkelve a szigeten két kilátótoronyból gyönyörködhetünk az elénk táruló pompás látványban. A Kis-Balaton múltjáról és épülő Vízvédelmi Rendszerről A Kis-Balaton Védőrendszer I. ütemének ez év június 19-én történt ünnepélyes üzembe helyezése jó alkalmat kínál arra, hogy tisztázzunk néhány vitatott kérdést a Kis-Balaton múltjával kapcsolatban és röviden ismertessük az épülő vízvédelmi rendszer szerepét, valamint főbb adatait. A Kis-Balaton múltjával kapcsolatban mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy ez az elnevezés alig 150 éve létezik. A „Kis-Balaton" (később néhol Kisbalaton írásmóddal) felirat első ízben egy 1805-ös keltezésű és a zalavári határt ábrázoló térképen jelent meg. Addig, amint azt Lotz Gyula kutatásai bizonyítják, ezt a területet a Balaton nyugati részének tekintették és nem illették külön névvel. Ez akkoriban nem is volt indokolt, mivel a Kis-Balatonnak nevezett terület a tó mindenkori vízállásának megfelelően hol nagyobb, hol kisebb víztükrű, de folyamatosan mindinkább feltöltődő és elmocsarasodó medencéje volt a Balatonnak. A tómedence legnagyobb kiterjedése idején elérhette a 125 négyzetkilométert. Ekkora területen a nyílt víz felülete a Balaton 108—109 méter tengerszint feletti vízmagasságánál megközelíthette a mai keszthelyi öböl felszínének méretét. Ezzel szemben lehettek olyan időszakok, amikor a Balaton nagyon alacsony vízállása miatt az egész medence nyílt víz nélküli mocsár volt. Bél Mátyás 1746-ban Zala megye leírásánál azt közli, hogy a Zala Hídvégnél ömlik a Balatonba, vagyis ott, ahol a mai fogalmaink szerint a Kis-Balaton nyugati széle fekszik. Később, Vályi K. András 1796-ban megjelent „Magyarországnak leírása” c. könyvében hasonló szöveget olvashatunk. Az 1700-as években a területről készült térképeken — így az első pontos felvételezésen alapuló Krieger-féle térképen — sem találunk Kis-Balaton feliratot. A XVIII. században készült leírások, térképek azonban már egyértelműen jelzik, hogy a Kis-Balaton térségében a nyílt víz és növényzettel borított területek nagysága a Balaton vízállásától és a betorkolló vízfolyások által szállított víztömegektől függően rövidebb időközökben is számottevően változott. A Balaton időszakos — esetenként 3—4 métert is kitevő — vízszintingadozásait újabban ugyancsak Lotz Gyula bizonyította a történelmi időkre vonatkoztatva és egyúttal azt is, hogy ezek a vízszintingadozások alapvetően befolyásolták a térség vízborítottságát. Ennek tudható be, hogy a Kis-Balaton területéről a XIX. század elején készült térképek, amelyek mind pontosabban ábrázolták ezt a medencét, egymástól eltérő nagyságú szabad vízfelületeket tüntetnek fel, jóllehet készítésük időpontja között csak néhány év az eltérés. A vízszintingadozások, a Zala és az Ormándi víz által szállított mind nagyobb mennyiségű növényi tápanyag a XVIII. század végén, a XIX. század elején meggyorsította a Kis- Balaton területén a mocsári növényzet terjeszkedését, nagy kiterjedésű nádasok kialakulását. Ebben az időben méginkább megmutatkozott a Balaton legnyugatibb medencéjének a többitől sajátos jellege: egy olyan mocsárvidék, amelynek közepén egy folyó folyik keresztül és amit időnként az áradó Balaton visszaduzzadó vize is táplál. Az elmúlt években gyakorta vitatott kérdés volt, hogyan szűnt meg a Kis- Balaton egy évszázad alatt az 1830. és 1930. évek közötti időben? Sebestyén Olga, aki életét a Balaton kutatásával töltötte el, egy 1962-ben megjelent tudományos összefoglalójában a következőket írta: „A Kis-Balaton mintegy előképe annak az állapotnak, mely félé egy magára hagyott állóvíz természetes körülmények között, általában gyorsabb-lassúbb tempóban halad." Majd megállapítja, hogy „a tó maga turzás-rendszer alakulásával, a Zala folyó hordalékával járult hozzá a Kis-Balatonnak mint vízterületnek pusz-2
