Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 4. szám
E ponton újra az üzemeltetői magatartástól független, tehát az üzemeltetőre irányuló jogi ráhatással sem befolyásolható tényezők világába érkeztünk. A jogi eszközalkalmazás racionalitása mégis akkor kérdőjeleződik meg a legélesebben, ha a jog az általa megkívánt és a társadalmi érdek által is elismert magatartás tanúsítója ellen fordul. Erre példa az az eset, ha a települési tisztítómű kapacitásánál, vagy egyéb műszaki okból nem alkalmas ugyan a szennyvíz teljeskörű és kellő mértékű tisztítására, de azt üzemeltetője kifogástalanul működteti, és ennek eredményeként számottevően csökken a befogadót érő szennyezőanyag-terhelés. Ekkor ugyanis a bírság kifejezetten jogkövető, és közérdeket szolgáló magatartást büntet. A vízvédelem e hatékony eszközének diszfunkcióba torkollása jelzi, hogy a szakvállalat felelőssége alapjában tér el a bevezetőben tárgyalt vízszennyezési felelősségtől. E közműbírságolási gyakorlat másik alappillére az a megfontolás, hogy a csatornamű szennyvíztisztító berendezésének nem megfelelő üzemeltetése növeli a befogadót érő károsító hatást, ezért a bírság a közüzem szennyvíztisztítási tevékenységét hivatott serkenteni. Ez a felfogás azonban a települési csatornaműveket a bírságolás szempontjából eleve tisztítóművel rendelkező és ennek hiányában működő létesítményekre osztja, s az utóbbi, — tegyük hozzá — sokkal tágabb körben nem ad magyarázatot a bírság értelmére. Másfelől figyelmen kívül hagyja, hogy a szennyvízbírság a munkaszervezetet, mint gazdasági egységet sújtó vagyoni hátrány, amely ösztönző hatását nem a személyes felelősség érvényesítésével, hanem a környezetkárosító üzemi működés általános terheinek fokozása révén fejti ki. Célját, a káros kibocsátás megszüntetését, a szennyvíztisztítás elmaradása esetén végső soron az üzemi működés gazdasági lehetetlenítése által éri el. Helyénvaló a kérdés: ugyanez a gazdasági hátrány akkor is a közérdek érvényesülését szolgálja, ha nem a szenynyezés okozóját, hanem a település szennyvizeinek tisztítását közfeladatként, alaptevékenységben végző munkaszervezetet terheli? Álláspontunk szerint, ha a szakvállalat a feladatkörébe tartozó üzemeltetési tevékenységét kifogásolhatóan, azaz objektív adottságaitól elmaradva látja el, nem a tevékenység gazdasági pozícióit gyengítő szennyvízbírság kiszabásának, hanem az annak megszervezéséért és végrehajtásáért felelős személyek felelősségrevonásának lehet helye. A vízgazdálkodási közfeladat n'em megfelelő ellátása ugyanis a közérdeket más vonatkozásban veszélyezteti, ezért más jogi érdeket sért és más felelősségi formát hív életre, mint az alaptevékenységhez járulékosan kapcsolódó szennyezőanyag-kibocsátással oközott környezetkárosítás. III. A csatornamű vállalat nem illeszthető a bevezetőben vázolt vízminőségi felelősségi rendszer képletébe. Az önnön feltételeit nélkülöző bírságolás nem kívánt hatásait abban látjuk, hogy anyagi eszközök elvonásával fontos vízgazdálkodási közfeladatot ellátó vállalati működést fékez, egyszersmind költségesebbe teszi a csatornamű-szolgáltatást. Ugyanakkor azt a látszatot kelti, hogy a vízügyi ágazat, nem megfelelően működő szakvállalatai révén, maga is jelentős vízszennyező. Reméljük azonban, hogy az itt felsorolt érvek hozzájárulnak a valóság különböző jelenségei kö-Az 1984. év második felében sokoldalú érdeklődés nyilvánult meg a hazánkban járt magas rangú külföldi vízügyi vezetők részéről a Vízgazdálkodási Intézet tevékenysége iránt, így a finn vízügyi főigazgatóság elnökigazgatója, Simo Jaatinen és helyettese, Runo Savisaari a Magyarországon tett szeptemberi látogatása során felkereste a Vízgazdálkodási Intézetet is. Nagy érdeklődéssel hallgatták a hosszútávú tervezés és gazdasági igények összefüggése, a szakágazatok fejlesztési feladatai a hosszútávú tervezésben, a természeti adottságok jellemzésének módszerei a hosszútávú tervezésben, a környezetvédelem vízminőséggazdálkodási szempontjai a hosszútávú tervezésben és a vízgazdálkodási kerettervezés kapcsolata a hosszútávú állami tervezéssel témakörökben elhangzott előadásokat. Az Intézetnek a finn vízügyi szervekkel 1977 óta van kapcsolata melynek során a finn szakemberek részletesen megismerkedtek a magyarországi kerettervezési munkákkal. Számos alkalommal, s ezúttal is kifejezték köszönetüket a kapott, nagyon érdekes és értékes információkért. Az Intézet és a finn vízügyi szervek közötti kapcsolatok elmélyítésében és kiszélesítésében dr. Muts Rudolf igazgató augusztusi finnországi tárgyalásai nagy jelentőségűek voltak. A Szovjet Környezetvédelmi és Hidrometeorológiai Bizottság elnökhelyettese Korzun V. I., Bogojavlenszkij Ju. N. a Nemzetközi Hidrológiai program SZSZKSZ Tárcaközi Bizottsága munkaapparátusának vezetője és Voglinszkij V. N. a Leningrádi Hidrometeorológiai Intézet igazgatóhelyettese társaságában kereste fel októberben az intézetet és különös érdeklődést tanúsítottak a vízminőség-védelemmel kapcsolatos munkáik iránt. A baráti és széles körben megtartott megbeszélés során részletesen ismertetést kaptak a magyarországi regionális és távlati tervezés összefüggéseiről, a vízjogi engedélyek kiadásának, a vízminőségi bírság kirovásának és az ebből befolyó összegek felhasználásának gyakorlatáról és a magyarországi felszíni és felszín alatti vizek minőségének változásai tendenciájára vonatkozó kérdésekről. zé tett egyenlőségjel áthúzásához, és a jogérvényesítő gyakorlati működés jog általi kijelölt mederbe vezetése elősegíti a települési szennyvíztisztítási tevékenység feltételeinek javulását. Ebben méginkább megerősít bennünket az a körülmény, hogy a gyakorlat eme csekély korrekciója elé a hatályos vízügyi jog rendszere nem állít tételes jogi akadályt. Dr. Farkas Imre A jugoszláv, belgrádi Jaroslav Cerni Vízgazdálkodási Intézet 1984-ben rendezte a „HYDROSOFF 1984” konferenciát, amelyen dr. Muts Rudolf igazgató vezetésével intézeti delegáció vett részt. A nemzetközi konferenciát számos tudományos szervezet, így az IAHR is támogatta. A magyar küldöttség hasznos tapasztalatokat szerzett a felszín alatti víztartókban a víztermelésre bekövetkező változások hatásával összefüggő intézeti feladatok megoldásához. A két intézet kapcsolatait érintő kérdések áttekintése során a Jaroslav Cerni intézet vezetői kérték, hogy a jugoszláv regionális vízügyi szervek vezetői megismerhessék a magyarországi kerettervezési módszereket. Ennek megfelelően 1984 novemberében az intézet fogadta a jugoszláv szakembereket, akik számukra rendkívül hasznosnak ítélték: A hosszútávú tervezés szerepe és feltételei a népgazdaság irányítási rendszerében; a vízgazdálkodás fejlesztésének társadalom- és gazdaságpolitikai alapjai; a vízgazdálkodás tervezésének módszerei és az egyes tervfajták; a vízgazdálkodási keretterv alapozó vizsgálatai; a vízgazdálkodási tervezés korszerűsítésének alapjai; a félszíni vízkészletek számbavétele és a felszín alatti vízkészletek feltárása; a regionális vízellátás fejlesztését és a vízművek üzemirányítását megalapozó tervezési feladatok témakörökben kapott tájékoztatásokat. A sokoldalú együttműködés területén az Országos Vízügyi Hivatal megbízására került sor az intézet rendezésében a KGST IB—06 ,,A felszín alatti vízkészletek optimális hasznosítását és mesterséges dúsítását célzó módszerek kidolgozása" téma ideiglenes munkacsoportja ülésére 1984. szeptemberben Esztergomban. Az ülésen 6 ország, valamint a KGST- titkárság képviselői vettek részt. Az IMCS-üléssel egyidőben került sor a „Felszín alatti vizek ésszerű hasznosításának problémái" szimpozionra is, melyen 15 előadás hangzott el. Az ülés zárbeszédében dr. Varga Miklós, az OVH elnökhelyettese hangsúlyozta a téma rendkívüli hasznosságát és időszerűségét és eredményesnek ítélte az ülés munkáját. Fritsch Tivadar Nemzetközi élet a Vízgazdálkodási Intézetben 17
