Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 4. szám
Eg у jogszabály centenáriumán Jelentős évfordulóhoz érkezett a hazai vízügyi jogalkotás: idén lesz száz éve, hogy 1885-ben megszületett az első igazán korszerűnek nevezhető ágazati jogszabály, a Vízjogi törvény. Hosszas és sokrétű előkészítés előzte meg létrejöttét, hiszen kódex-jellegű törvénycikk lévén, saját eljárási és büntető szabályokkal is rendelkezett. Vizeinkről már a XV. században törvényi szinten adott ki szabályozást a jogalkotó, s a reformkorban is felismerték a téma fontosságát. Elsősorban Széchenyi István kezdeményezésének köszönhető a vizekről és csatornákról szóló 1840. évi X. te. A kapitalizálódó, rohamosan fejlődő, kiegyezés utáni Magyarországnak azonban hamarosan új, a kor követelményeihez igazodó, részletes ágazati jogszabályra volt szüksége. így készült el az 1885. évi XXIII. te., amely évtizedekre meghatározta a vízügy fejlődésének irányát és kereteit. Aligha szorul külön bizonyításra, hogy igazán sikeresnek csak az a jogszabály nevezhető, amely nemcsak a ma, hanem a holnap (netán már a holnapután) felmerülő problémáival is számol. Az 1870-es, 1880-as évek nagy kódexei ilyen értelemben is kiállták a próbát: nagy részükhöz évtizedekig alig kellett módosítással hozzányúlni. Szakmai színvonalukat mi sem bizonyítja jobban, hogy nem egy közülük 1945 után, a megváltozott társadalmi, politikai intézményrendszerben is évekig hatályban maradhatott. E jogszabályok közül is kiemelkedik az 1875. évi XXXVII. te., a Kereskedelmi törvény, amelynek egyes rendelkezéseit (pl. a cégeljárással kapcsolatban) ma is alkalmazzák. Szakmai időtállóság terén az 1885-ös Vízjogi törvénynek sem kell szégyenkeznie, hiszen számos módosítással ugyan, de sok rendelkezése egészen 1965-ig (!) érvényben maradt. Külön említést érdemel a törvény világos szerkezeti felépítése és tiszta, magyaros nyelvezete. Az alapvető, általános elveket és fogalmakat a törvény első szakaszai rögzítik, ezt követően bontakozik ki teljes részletességében az összesen 196 §-ból álló jogszabály. A vízhasználatok körét és módját rögzíti az I. fejezet. Nagy fontosságú a 24. §, amely lakonikus rövidséggel mondja ki: ,,a vizeknek ártalmas anyagokkal való megfertőzése tilos”. A környezetvédelmi rendelkezések mellett a törvény részletesen szól a magán- és ipari fogyasztókra érvényes szabályokról csakúgy, mint a vízhasználat mérési módjáról. A következő fejezet a vízi munkálatok körét ismerteti. Az engedélyezési, kártérítési, illetve kártalanítási eljárások pontosan meghatározták a tulajdonosok (birtokosok) jogait és kötelességeit. A magántulajdon védelme a korszak jogalkotásának és jogalkalmazásának egyik sarkalatos alapelve volt. Minden, ezt csorbító vagy korlátozó rendelkezésnél pontosan körül kellet írni ezek indokát, eseteit és mértékét. Ezzel magyarázható, hogy a Vízjogi törvény külön fejezetet szentel egy, mai szemmel viszonylag kisebb jelentőségű jogosítványnak, a vízi szolgalomnak. Aprólékos precizitással történt meg ezek fajtáinak rögzítése és a kapcsolódó kötelezettségek, illetve jogok felsorolása. А IV. fejezet nagy terjedelemben taglalja a vízi társulatok tevékenységi körét, amelyek az állami szervek mellett száz évvel ezelőtt igen komoly szerepet játszottak a vízgazdálkodásban. A törvény alapvetően két célra, a vízrendezésre, illetve a vízhasználatra engedélyezte a társulat létesítését. Nehéz lenne néhány sorban reális képet nyújtani a nagy terjedelmű szabályozás lényegéről. Egy dolog azonban biztos: a kormányzat minden eszközzel igyekezett bevonni a magánosok kezdeményezéseit a vízgazdálkodás fejlesztésébe. Külön érdemes szólni az ezt követő két fejezet tartalmáról. Ezek — mai terminológiával élve — a törvény szabálysértési, illetve büntető rendelkezéseit tartalmazzák. Feltűnő az a szigorúság, amellyel már száz évvel ezelőtt fenyegették élővizeink szennyezőit, a vízgazdálkodás rendjének megsértőit. (Pl. háromszáz forintig terjedő pénzbüntetéssel szankcionálta a törvény az engedélytől eltérő vízügyi munkavégzést. Száz forintot kellett fizetnie a vizek szennyezőinek, illetve a szolgalmi jog megsértőinek. A pénzbüntetést meg nem fizetőket és a visszaesőket elzárással is sújthatták.) A jogszabály szakmai tartalmát tekintve szerencsésnek mondható, hogy a törvényjavaslatot az 1882/85-ös országgyűlési ciklus legvégén tárgyalták, így annak szövege nem lett kitéve esetleges politikai vitáknak vagy kompromisszumoknak. Már csak a felsőház akadékoskodhatott volna. „De szerencsére nem volt semmi kötekedés. A főrendek által tett lényegtelen módosítások ellen a vízjogi javaslatban senkinek sem volt kifogása” — írta a május 21-i ülésről szóló parlamenti karcolatában a kor hű krónikása, Mikszáth Kálmán. 1885 közepére tehát az ország legkiválóbb korabeli szakértőinek munkájából megszületett a XXIII. te., amely korszerű, messzetekintő szabályaival megteremtette a vízügyi jogfejlődés máig ható alapjait. . . Dr. Prohászka László Lehet, hogy már jövőre az ivóvízért nagyon sokat fizet! Ipari víz előállítására alkalmas berendezéseink: CIRCOJET vízszűrők 15—100 m3/h Meszes vízlágyítók 5—50 m3/h MINDEZT FŐVÁLLALKOZÁSBAN IS! KIPSZER Kalorikus Gyáregység BUDAPEST, X., Jászberényi út 24—36. Telefon: 570-767 Telex: 225328 18
