Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 4. szám
A felelősség nyomában A szennyvízbírságolás terhe a kommunális szennyvíztisztítási szakfeladatokat ellátó csatornamű vállalatokat évről évre sújtja. E kísérlet célja, hogy elősegítse a víz védelméhez fűződő érdekek és az érdekérvényesítő praxis találkozását. 1. A társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye és a vizekre irányuló hatása alapján kétféle munkaszervezetet állíthatunk egymással szembe. Az egyik oldalra azokat, amelyek a munkavégzés során vizet használnak fel, s az ennek során elszennyeződött, immár feleslegessé vált vizet, a természetbe való visszavezetés kényszere folytán, az üzem területéről kibocsátják. Működésük társadalmilag hasznos eredményéhez a szennyvízkibocsátás károsító hatása nem kívánt következményeként járul. Az ellentétes pólusra pedig azok kerülnek, amelyek alaptevékenysége az előző csoportba sorolt kibocsátók szennyvizeinek összegyűjtése, részleges tisztítása és rendezett elvezetése. Az első csoport tagjai a vizsgáit hatás szempontjából a káros vízszennyezés okozói, az utóbbiak pedig az ebből származó sokrétű károsító hatás megelőző jellegű elhárításán munkálkodó vízgazdálkodási munkaszervezetek; a közüzemi csatornamű vállalatok. E két gyökeresen különböző működési forma és külső hatás közé tesz egyenlőségjelet a köznapi gyakorlat. A víz minőségi védelmét szolgáló jogszabályok az okozó felelősségének elvét követik. Ez tükröződik a törvény gondolati rendszerének építőelemeiben is: a vizeket károsan szennyezni tilos; ezért azokat az üzemeket, amelyek működése során káros szennyvíz keletkezik, csak a szennyvíz tisztítására alkalmas berendezéssel szabad létesíteni és üzemben tartani. A károsító anyagok kivonásáról az arra alkalmas berendezés létrehozásával és üzemeltetésével a kibocsátó köteles gondoskodni. Ha pedig a szennyvíz a vizek káros szennyezését okozza, a kibocsátót szennyvízbírság fizetésére kell kötelezni. A célzott társadalmi hatás, a káros kibocsátás megszüntetése akkor érhető el, ha mind a szabályozásban, mind a jog realizálását jelentő jogalkalmazásban a szennyezési tilalom, továbbá a szennyvíztisztítási és bírságfizetési kötelezettség fókuszában ugyanaz a jogalany áll: az, akinek működése során a káros szennyvíz keletkezik, s akit ebből fakadóan a tisztítási kötelezettség terhel, illetőleg aki ennek elmulasztásával a víz káros szennyezését idézi elő. A szennyvízbírság tehát a szennyvíz termelőjére, mint a káros vízszennyezés okozójára kíván hatni. II. II. Ki ne ismerné a települési csatornamű környezetkárosító látszatát keltő jelenséget, a vízhasználó társadalmi anyagcsere-folyamat záró mozzanatát; a csatornamű végpontját elhagyó, s a befogadóba ömlő szennyvíz látványát. Azt a mozzanatot, amelyben a település, mint vízhasználói és szennyvízkibocsátói közösség e belső viszonylata külsővé váílik, s a kommunális vízszennyezés eddigi potencialitása reális létbe fordul. A látszat gondolatilag is igazolható: a szennyvizet a csatornamű vezeti a befogadóba, a szennyvíz azt károsan szennyezi; tehát a befogadót a csatornamű károsítja. Ezért kezelője, a csatornamű vállalat, okkal viseli „tette” konzekvenciáit. Ebből kiindulva arra keressük a választ, hogy a csatornamű vállalat beiilleszthető-e a vízvédelmi jogszabályok imént felvázolt kötelesség—felelősség képletébe Első kérdésünk: ki a csatornaműből a befogadóba ömlő szennyvíz termelője? Előzőleg különbséget teszünk a csatornamű, mint létesítménykomplexum funkciója és az azt üzemeltető szakvállalat feladata között. Az előbbi a települési szennyvizek befogadása, öszszegyűjtése, részleges tisztítása és rendezett elvezetése. Az utóbbi pedig a csatornaközmű fenti célból kiépített létesítményeinek kezelése és szakszerű üzemeltetése, mint a csatornamű rendeltetésszerű működésének egyik szükséges feltétele. A csatornaműben azonban anélkül, hogy abba kívülről szennyvizet vezetnének, szennyvíz nem keletkezik. E közmű nem a működéséhez szükséges víz elszenynyezője, hanem a települési szennyvizek elsődleges befogadója. A csatornamű rendeltetésszerű működését biztosító tevékenység sem víz felhasználásával és szennyvíz keletkezésével járó munkafolyamat. Következőleg a csatornaműbe kerülő szennyvíz nem a csatornamű vállalat feladatszerű működésének káros mellékterméke, hanem azt a lakosság és a településen működő munkaszervezetek vízhasználata terheli, vagyis a csatornamű létesítményein kívül fekvő keletkezési helyéről elvezetve érkezik a csatornamű — szennyező forrás és a befogadó közé ékelődő — közvetítő rendszerébe. így nem kétséges, hogy ha a jogszabály a káros vízszennyezés okozójának kizárólag a szennyvizet termelő üzemet tekinti, akkor e szakvállalat szennyvizbirságolásakor a káros vízszennyezés okozója és az annak joghatásait viselő jogalany más-más személy, s ez utóbbit rajta kívülálló szenynyezőforrások által előidézett károsítás miatt éri joghátrány. Mégpedig jórészt ugyanazon szenynyező anyagok után, amelyek előzetes csatornaműbe vezetéséért a szennyvíz termelője a szakvállalat részére csatorna bírságot fizet. Egyszeri szennyezőanyag-kibocsátás — kétszeres bírságolás. A szakvállalatot azonban a csatornabírságolási eljárásban nem a szennyvízbírság kivetésekor neki tulajdonított szennyezői szerepben, hanem a valóság lényegi kifejeződéseként a külső szennyező források károsító hatását elszenvedő alany pozíciójában találjuk. Második kérdésünk: kimutatható-e összefüggés a szakvállalat magatartása és a csatornaműbe érkező, majd az onnan eltávozó szennyvíz minősége között? Abból a realitásból indulunk ki, hogy a csatornaműbe vezetett szennyvizet a szakvállalattól jogilag és szervezetileg különálló, s vele mellérendeltségi viszonyban levő szennyvízkibocsátó termeli, mert így nyomban belátható; azt, hogy a csatornaműbe milyen mennyiségű és minőségű szennyvíz érkezzen, a csatornamű üzemeltetője közvetlenül befolyásolni nem képes. Nincs rendelkezési joga és ráhatási lehetősége sem a szennyvíz forrását alkotó munkafolyamatokra, sem a szennyvíz keletkezés helyén való megtisztítását szolgáló berendezések működésére. Számára tehát az érkező szennyvíz objektív adottság. Hogyan alakul e kapcsolat a közműből eltávozó szennyvizek tekintetében? A csatornamű szennyvíztisztító berendezésével szembeni működési követelmény, hogy kapacitását, kiépítettség! fokát és műszaki megoldását tekintve legyen alkalmas a települési szociális vízhasználatból származó szennyvizek megfelelő tisztítására. E szennyvíztisztító művet tehát az említett szerves szenynyezőanyag-terhelés leválasztására építik ki. A településen keletkező ipari technológiai eredetű szennyezőanyagok kivonása a szennyvizet termelő üzem kötelezettsége, mivel azok rendkívül széles spektruma és változékonysága miatt a kommunális tisztítóberendezést erre méretezni és kiépíteni megoldhatatlan feladat. Ezeket tehát a keletkezés helyén kell a szennyvízből kivonni. Am akkor mi a célja a bírságnak, ha az a szakvállalatot ipari-technológiai szennyezőanyagok kibocsátása miatt sújtja, amikor ezek leválasztása elvileg is kívül esik a csatornamű funkcióján? Ugyanakkor a csatornaműből eltávozó szennyvizek tisztítását szolgáló kommunális tisztítóművek megépítése sem a szakvállalat kötelezettsége. A szennyvízelvezetés és -tisztítás a vízellátással kezdődő s a vízfelhasználáson át a szennyvízelhelyezéssel záruló települési vízgazdálkodási folyamat. A szakvállalat pedig — a létesítmények megépítéséért felelős szervtől jogilag is elkülönült — önálló gazdálkodó szervezet. Létesítményeinek kiépítése a település vízgazdálkodási feltételeinek kialakításáért felelős tanácsi szervek feladata. Ha a tisztító berendezés építése elmarad, a befogadó káros szennyezése szükségszerűen és elháríthatatlanul — az üzemeltetői magatartástól függetlenül — bekövetkezik, hiszen a részére átadott létesítményegyüttes objektíve alkalmatlan funkciója ellátására. Ha a szakvállalat feladata a kezelésébe adott létesítmények megfelelő működtetése, és a kommunális szennyvíztisztítómű nem valósul meg akkor a szennyvíztisztítási tevékenység kifejtése nem szakvállalati feladat. 16
