Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 4. szám
A népgazdaság frissvíz használatának közeli 70%-a ipari célokat szolgál. Ezen belül legnagyobb vízfelhasználó a villamosenergia-ipar. A gazdasági tevékenység várható alakulása mellett — az ipari technológiák korszerűsítését és a többszörös vízhasználat elterjedését figyelembe véve — az ipar távlati vízszükséglete összességében 10,5 milliárd m3-re becsülhető 2000-ben (ebbőll a villamosenergia-ipar szükséglete 9,3 milliárd m3), amely a jelenleginek közel háromszorosa. Az ipari vízhasználatok mérséklése érdekében — a villamosenergia-ipart nem tekintve — a következő főbb lehetőségek kihasználására kell törekedni: — kevésbé vízigényes gyártási technológiák alkalmazása; — technológiailag nem indokolt ivóvízhasználatok helyett a kevésbé jó minőségű vizek használata; — a vezetékek és szerelvények fokozott karbantartása, víztakarékos szerelvények használata; — zárt vízkörfo-lyamatok kialakítása, a már használt vizek ismételt hasznosítása növekvő arányban; — tisztított szennyvizek ipari célra való felhasználása. A népgazdasági frissvízhasználatból a mezőgazdaság mintegy 20%-kal részesedik. Az öntözési célokat szolgáló frissvízszükséglet az év csapadékosságától függően változik. A takarékos vízhasználatot elsősorban az állattartási és az egyéb mezőgazdasági üzemi tevékenységek vízszükségletével öszszefüggésben kell megvalósítani. Az ipari és mezőgazdasági termelésben alapelvként kell érvényesíteni, hogy a víztakarékosság és a vizek minőségi védelme már a felhasznált alapanyagok megválasztásánál és a termelési technológia kialakításánál kezdődjék. A településekben, az ipari és mezőgazdasági létesítményeknél és minden olyan helyen, ahol a víz szennyezésével számolni lehet, meg kell valósítani a célkitűzésekhez igazodó szennyvíztisztítást és más vízminőség-szabályozási beavatkozást. Hulladékhasznosítási célzattal elő kell segíteni a hulladékok (iszapok, hígtrágyák stb.) lehető legszélesebb körű visszavezetését a nyersanyagkörforgásba. Ezt az igényt erősíti meg az energia drágulása is. A népgazdasági tervezésben, különösen a beruházási döntéseknél, továbbá a közgazdasági szabályozórendszer valamennyi elemének kialakításánál, érvényesíteni kell a víztakarékosság és vízmi nőség-védelem követelményeit. Gondoskodni kell a víztakarékosság és vízminőség-védelem anyagi, műszaki és szervezeti feltételeinek továbbfejlesztéséről, elsősorban hazai technikai bázisra támaszkodva. A Program végrehajtásával együttjáró gazdasági, fejlesztési célkitűzések az állóeszköz-állomány további tervszerű növelését és rendeltetésszerű üzemeltetését teszik szükségessé. Az egyes ágazatok vízfelhasználással összefüggő gazdasági és tervezési feladatait a vízgazdálkodási ágazati célkitűzésekkel koordináltan kell megoldani. Az ipar és mezőgazdaság gazdaságfejlesztési célkitűzései során figyelemmel kellI fenni arra, hogy az üzem vízszükséglete csak az alkalmazott technológia által indokolt mértékig elégíthető ki; a belső üzemi vízgazdálkodási rendszerek kialakításánál és a termelési technológiák megválasztásánál a víztakarékos és vízkímélő megoldásokat kelti alkalmazni; a vízszennyező anyagokat lehetőleg még a technológiai folyamatokban vissza kell tartani és a kinyert, vagy ki nem nyerhető és elvezetett szennyező anyagokat ártalommentesen kell elhelyezni. A települési szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztése össztársadalmi ügy. A jelenlegi ütem hosszú távon sem csökkenti kellő mértékben a vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás között fennálló aránytalanságot. Ezért keresni és alkalmazni kell a szennyvízkezelés egyszerűbb, gyorsan kivitelezhető, olcsó — a helyi viszonyoknak megfelelő — módjait. A regionális vízminőség-védelmi tervek továbbfejlesztésével pedig a kiemelt vízminőség-védelmi területekre el kell készíteni és meg kell valósítani a települések szennyvíztisztításának programját. A Program megvalósítása érdekében a feladatokat és az építőipari kivitelező kapacitást országosan és területileg össze kell hangolni. Elősegíti a megvalósítást a tipizálás és az előregyártott elemek használatának elterjedése, az iparszerű mélyépítési módszerek kialakítása, és alkalmazása, az építőipari és földmunkagépek állományának korszerűsítése. A korszerű építéstechnológiák fejlesztésével meg kell teremteni a csőhálózatok ex- és infiltrációjának megszüntetésére a kitakarás nélküli rekonstrukciós technológia ipari hátterét. A hálózatok víztakarékosságot is befolyásoló nyomásszabályozására alkalmazni kell a korszerű nyomásfokozó berendezéseket. A hagyományos közműépítési módszerek helyett — különösen nagyobb városokban — meg kell valósítani a közterületi közműalagút-rendszerek alkalmazásának feltételeit, amellyel a vezetékrendszer a felszín megbontása nélkül állandóan ellenőrizhető. Meg kel.1 teremteni a víztakarékos üzemi technológiák bevezetésének feltételeit az ipar egész területén. Az eddigieknél gyorsabb ütemben indokolt a hazai vízgépészeti gyártás (pl. szivattyúk, centrifugák, vegyszeradagolók stb.) továbbfejlesztése, a takarékos vízhasználatokat szolgáló gépek, berendezések, szerelvények, csőanyagok gyártókapacitásának fejlesztése. Az ország villamosenergia-fogyasztásának kb. 80%-át hőerőművek termelik. Ezek biztonságos üzemvitelének egyik alapvető feltétele a vízbeszerzés biztonsága. Az erőművek nagymértékű vízszükséglete megkövetelte, hogy az energiagazdálkodó szervek már eddig is a víztakarékos, vízkímélő megoldásokra törekedjenek, s a szükséges technológiai berendezések gyártásához az ipari háttér is kialakult. Ugyanakkor fel kell készülni az erőműfejlesztésekhez szükséges nedves hűtőtornyok gyártására, illetve beszerzésére. A zárt ipari vízrendszerek kialakításához és üzemeltetéséhez (pl. vaskohászat) meg keli! valósítani a vízhőképződés, a korrózió ellen védő inhibitorok, szerves ülepítő szerek, diszpergensek hazai gyártását. A különböző vízvisszaforgató technológiai vízkörökbe beépített egyszerű, mechanikai tisztitó műtárgyak (pl. homokfogó, ívszita, hidrociklon stb.) nagyjából tipizáltak és a hazai ipari háttér is megvan. Elkerülhetetlen azonban az adott speciális feladatokhoz való adaptálás szükségessége és a műtárgy műszaki hatékonyságát biztosító és fejlesztő vizsgálatok, kutatások végzése. A víztakarékossági program nem nélkülözheti a vízhasználatok rendszeres mérését. A hazai műszeripar fejlesztésétől függ az automatikus, megbízhatóan működő mérőállomások kifejlesztése, továbbá az adatok, információk számítógépes feldolgozása. A Program hatékonysága érdekében meg kell gyorsítani az eddig megkezdett műszaki-fejlesztési munkákat (vízkezelés-fejlesztés egységesítése, tipizálása; közüzemi és ipari szennyvizek tisztításának fejlesztése, egységesítése). Ennek a gyakorlati célnak megvalósításába be kell vonni a tudományos kutatást és eredményeit. Az akcióprogram sikeres végrehajtása társadalmi méretű összefogást igényel. Konkrét tettekre van szükség ahhoz, hogy az alaposan átgondolt, körültekintően kimunkált elvek maradéktalanul megvalósuljanak. Rendkívül fontos annak az elvnek a szem előtt tartása, hogy a környezetvédelem problémái elsősorban a termelés helyén dőlnek el. Ebből viszont természetszerűen következik, hogy a környezetvédelmi feladatokat be kell építenünk a népgazdasági, a vállalati tervekbe, a folyamatos üzemvitelbe, a gazdasági szabályozásba. A környezet átalakítása elsősorban az ember műve, széles körű gazdasági tevékenységének következménye, tehát a környezet védelmének a termelés folyamatával szoros összhangban kell lennie. Következésképpen a környezet tényleges állapotát a fennálló gazdasági-termelési mechanizmus és a társadalom tudati színvonala határozza meg. Az érvényben levő jogszabályok, a tudományos kutatóintézetek és intézmények, szervezetek hálózata, a gazdasági szabályozók stb. a környezetvédelemnek csak egyik oldalát jelentik. A kérdés másik — sajnos ma még gyakran alábecsült — oldala a környezetvédelem, a környezetalakítás elveinek átültetése a társadalmi tudatba. Elengedhetetlen követelmény az emberek beállítottságának megváltoztatása, a környezetükhöz való új viszony kialakítása, a fenyegető veszélyek és azok elhárítási lehetőségeinek reális megítéléséhez szükséges szemlélet megteremtése. A Környezetvédelmi Világnap jó alkalom arra, hogy ki-ki átgondolja környezetünk megóvását célzó tennivalóit és mély felelősségtudattal lásson hozzá azok megvalósításához. Ezt joggal várja el valamennyiünktől a társadalom. L. F. 5
