Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 3. szám
TÜRKMÉN SZÜZFÖLDEKEN Víz jött a pusztaságba A Kara-Kum-csatorna partján A Bajram-Ali területi központjától csaknem 30 kilométerre fekvő tájra 1958 nyarán útnak indult a türkmén szűzföld meghódítására összesereglett ifjak első csapata. A jövevényeket út nélküli és víz nélküli táj, az elcsigázó hőség és homokorkán fogadta . . . Sátorvárosokat vertek fel, lakóházakat, üzemi helyiségeket emeltek. Minden lépésnél nehézségbe ütköztek. Az ivóvizet, amely nélkül a pusztán egy napot sem lehet élni, a homoksivatagon és homokbuckákon át szállították Bajram-Aliból. A szűzföld a fiatalok számára az állhatatosság és a férfiasság iskolájává vált. A gyengék nem tudtak beleszokni, elmenekültek. De a türkmén nép úgy tartja, hogy „jobb botot vinni az útra, mint egy gyáva társat." De bottal nem lehet megjavítani a szűzföldet. Megindult a technika a puszta elleni rohamra: 99 traktor és körülbelül 300 földvájó és mezőgazdasági eszköz. Megkezdődött a földek elegyengetése, az öntözőhálózat lefektetése. Beköszöntött a tavasz és vele az Amu-Darja éltető vize, amelyet Kara- Kum-csatorna hozott el: 3100 hektár megjavított szűzföldet öntözve. Ősszel learatták az első termést, 1570 tonna vékony rostú gyapotot. Nem született meg könnyen az első és nem túl jelentős termés. A puszta nehezen hagyta kiismerni magát. A forró porviharok kifújták a nedvességet és a magokat a talajból, a fiatal, gyenge vetéseket telehordták homokkal. Kedvezőtlenül hatottak a termelésre a korai talaj menti fagyok. Több, mint 500 hektár területen volt szükség másodvetésre. De nemsokára termést hozott a sivatagi föld és a fiatalok rájöttek, a türkmén szűzföldben van jövő, lehet élni itt, lehet gyapotot, gyümölcsöt, zöldséget és kobakosnövényeket termeszteni, fel lehet virágoztatni az állattenyésztést. Egy esztendő múltán Munon-depe határán életre kelt a hódítók 18 házból álló városkája. A fiatalemberekhez a távoli falvakból lassan leányok kezdtek járogatni, növekedtek a családok. így fektették le az egyik első szovhoz alapját a Kara-Kum-csatorna övezetében, amelynek egyszerű nevet adtak: „Moszkva”. A szűzföld veteránjaival a „Moszkva" szovhoz központi majorjában találkoztam. A szovhoz igazgatója, Nurgeldi Csungusev 37 éves zömök, mozgékony ember. Képzettsége szerint agronómus, s már nyolc éve vezeti a gazdaságot. A szovhoz veteránjai közül ott voltak Bajram Kuldzsarov gépész, azelőtt traktorista, Viktor Pancsenko és Rusztem Gulov építők, volt hidrotechnikusok, Ataberdi Kurbanov részlegvezető, a mezőgazdasági gépeket javító brigád vezetője, a múltban traktorista ... — Jött a hír a szovhoz építéséről. Víz jön a pusztaságba! —■ meséli egyikük. — Megtanácskoztuk az apámmal és együtt jöttünk a szűzföldre. Nem volt könnyű a család és a megszokott kényelem nélkül. Két év múlva, amikor kicsit lakályossá tettük új otthonunkat, áthoztuk a családot. Az első időkben eléggé nehéz volt... — A kötél hosszú, a szó rövid — állt fel Bajram Kuldzsarov gépész — így mondják nálunk, türkméneknél. Én is rövid leszek. A szűzföldre nem egyedül érkeztem, hanem a barátaimmal — Szoltikov és Szattih Kurbanazorovval. Ők most gépkezelők. Kurt Annajev, Bajram Kuldzsarov, Viktor Bancsenkó, Rusztem Gulov, Ataberdi Kurbanov, Nurgeldi Csungusev és körülöttük pedig új emberek, akik nemrégiben érkeztek a szovhozba. Már eddig 3900 hektárt javítottak fel. A termés hektáronként átlagosan 13,4 mázsa volt — 4,4 mázsával növekedett. A szovhoz átlagjövedelme meghaladta a 2 millió 200 ezer rubelt. Csaknem ötszörösére nőtt. Mint egy hatalmas zöld oázis, úgy terül el Munon-depe városka. Széles, aszfaltburkolatú utcák. Fiatal szilfák, juhar és akácfák. Száz hektárnyi területen gyümölcsöskertek, virágos kertek. „Az ember keze a pusztaságot is virágos kertté változtatja.” A helyi tanács elnöke, Anna Szerdarov szívesen mesél azokról a változásokról, amelyeket a Kara-Kum-csatornába ömlő amu-darjai víz hozott magával. Az elnök nemsokára hatvanéves. Élete legszebb éveinek azokat tartja, amikor itt élt a szűzföldön. — A mi városunkban több, mint 5 ezer lakos él — mondja Szerdarov. — Minden megvan itt ahhoz, hogy az emberek jól élhessenek és dolgozhassanak. Középiskola, óvódák és bölcsődék. Kereskedelmi centrum három üzlettel, étteremmel és szállodával. Közszolgáltató kombinát. Sütőüzem és fürdő. Vezetékes rádióközpont és telefonközpont. Nyári klub. Épül a téli kultúrház és most fektetik le a vízvezetéket. Korszerű, gazdaságos technika áll a gépkezelők rendelkezésére. A „Moszkva” szovhoz szántóterülete következtében eléri a 10 ezer hektárt. A gyapottermesztés és állattenyésztés mellett növekszik a búza, az árpa, a kukorica és a lucerna terméshozama is. Fejlődésnek indult a zöldségtermesztés és a kertészet is. Új gazdasági ágazatok születnek: a baromfitenyésztés és a — pusztai feltételek mellett páratlan — halászat. Növekedik és rendeződik a telepesek városa. Gépészeti technikumot nyitnak 450 hallgató számára. Az utakon, amely a homokbuckák és szikes földek között vezet, hosszú sorban haladnak a gépkocsik. A „Moszkva" szovhoz a gyapottisztító üzemekbe küldi a „fehér aranyat". A gyapot ezután a Szovjetunió és más szocialista ország szövőgyáraiba megy, mint a türkmén szűzföld életre kelt gazdag ajándéka. APN Gabona a kazahsztáni szűzföldröl 21
